Így építették fel a magyarok Hollywoodot

A hazai alkotók a tehetségükkel és a munkabírásukkal építették fel a múltszázad első felében Hollywoodot, de vitték magukkal a magyar kultúrát, a magyar színházi hagyományokat, a magyar irodalmat és zenét is – mondta el Ráduly György, a Magyar Nemzeti Filmintézet Filmarchívumának igazgatója az Origónak adott interjújában, aki az idén 65 éve alapított Pannónia Filmstúdió kapcsán a magyar animáció máig nem szűnő nemzetközi népszerűségéről is beszélt. A szeptember 13. és 18. között zajló Budapesti Klasszikus Film Maratonon a hazai mozgókép megkerülhetetlen alkotásai mellett igazi ritkaságokat is láthat a közönség, a teljes programot itt találja.

Az idei fesztiválon kiemelt figyelmet fordítanak a hatvanöt éve alapított Pannónia Filmstúdióra, amely a huszadik század második felében világhírű alkotóműhelynek számított. Mire vezethető vissza az intézmény kiemelt sikere?

Bár a Pannónia Filmstúdiót valóban 1957-ben alapították, a hírnevét sok évtizedes szakmai tapasztalat, kiemelkedő sikerei alapozták meg.

Egészen a harmincas évekig vissza kell repülnünk az időben, amikor is Macskássy Gyula az egyedi szemléletével és stílusával alig húszévesen feltűnést keltett a szakmában és Kassowitz Félix-szel megalapította az első magyar animációs filmstúdiót, a Coloriton Stúdiót.

Kassowitz egyébként a későbbi Ludas Matyi állandó karikaturistájává vált, és kevesen tudják róla, de ő az Arany Pálma-díjas francia film, A gyűlölet rendezőjének, Mathieu Kassovitz-nak a nagypapája. Szintén a stúdió fontos munkatársa volt Halász János, aki a második világháború kitörése előtt Angliába disszidált, ahol John Halas néven a feleségével, Joy Batchelorral együtt megalapította a Halas and Batchelor nevű céget és olyan alkotások fűződnek a nevükhöz, mint az Állatfarm, ami a mai napig a világ egyik leghíresebb egész estés animációs filmje.

Lényegében a házaspár tette le a műfaj brit alapjait.

Macskássy, Kassowitz és Halas tehát rendkívül ambiciózus és tehetséges triót alkottak, és bár különböző megpróbáltatások elé állította őket a világháború időszaka, nem meglepő, hogy külön-külön is sikereket arattak.

Macskássy szerepe aztán a hazai animációban döntő jelentőségű: az ötvenes évek elején rábízták a magyar rajzfilmiskola és rajzfilmgyártás megszervezését, olyan klasszikusok fűződnek a nevéhez ebből a korszakból, mint A kiskakas gyémánt félkrajcárja, A ceruza és a radír, A két bors ökröcske című erdélyi népmesefeldolgozás, vagy a Cannes-ban elsőként díjazott magyar rajfilm, a Párbaj.

Ráduly György Fotó: Major Kata - Origo

Az animációs film mindig is drága műfaj volt, miért fordított rá a korabeli rendszer mégis ekkora figyelmet és erőforrást?

Valóban költséges volt egy-egy produkció elkészítése, rengeteget tehetséges művész munkaerejét követelte meg, azonban az akkori magyar politika is felismerte, csakúgy, mint a tengerentúlon, hogy óriási kreatív erő van a műfajban amelyet a hatalom szolgálatába is lehet állítani. Aztán az ötvenes években mégsem látták el a rajzfilmkészítőket elegendő forrással és a munkához szükséges alapvető feltételekkel. A város különböző pontjain történtek a gyártási fázisok és nem volt igazi otthona az ágazatnak Macskássy-nak támadt egy kiváló ötlete: összekapcsolta az alkotói rövidfilmek készítését a reklámfilmekkel. Így készült mézreklámból A telhetetlen méhecske, vagy fogkrémreklámból Az egér és oroszlán. Mindezek olyan sikeresnek bizonyultak, hogy a rövidfilmek gyártása folytatódott, a reklámok készítésér pedig egyre több hazai és nemzetközi megkeresést.

A magyar animáció igazi aranykora pedig csak a Pannónia Filmstúdió megalapításával vette kezdetét igazán...

Igen, a stúdió 1957-ben költözött be a Szinkrongyártó vállalat épületébe, 1959-től egészen 1995-ig Matolcsy György vezette és olyan legendás tehetségek pályáját indította el, mint Dargay Attila, Jankovics Marcell, Vajda Béla, Nepp József, Ternovszky Béla, Reisenbüchler Sándor, Kovásznai György vagy az Oscar-díjas Rofusz Ferenc és a rendezők sorát hosszasan lehetne folytatni, de nem szabad elfeledkezni a műhelyben tevékenykedő számtalan tehetséges rajzolóról, bábosról, operatőrről, gyártási szakemberről sem. A Pannónia egy nagy családként működött, de a hihetetlenül tehetséges alkotókon túl a siker az ambiciózus vezetésnek is köszönhető volt. Matolcsy nem csak a kreatív, hanem a megtérülési szempontokat is figyelembe vette, ennek következtében azt is, hogy minél szélesebb közönséget hódítsanak meg – azaz soha nem az asztalfiók számára készültek a filmek.

A nyolcvanas évekre a Pannónia már a világ öt legnagyobb stúdiója közé tartozott és minden területen sikeresnek számítottak: az elképesztően minőségi alkotások nemzetközi elismerések sorát zsebelték be, de a korábban említett, külföldi piacra szánt reklámfilmeknek köszönhetően rentábilisak is voltak.

És hála Mikulás Ferencnek, a Pannónia leányvállalataként indult a kecskeméti rajzfilmstúdió a mai napig üzemel és sok más mellett az általuk készített Magyar népmesék-sorozatért még mindig rajong a hazai és a nemzetközi közönség.

Ráduly György Fotó: Major Kata - Origo

A mai napig érdeklődnek utána külföldön?

Igen, az utóbbi években mindenhol a világon kiadták dvd-n vagy blu-rayen. És még fokozottabb az érdeklődés az egész estés klasszikusaink iránt. Amikor elkészítettük Jankovics Marcell, Dargay Attila vagy Kovásznai György műveinek restaurált változatát és felkerestük a nemzetközi forgalmazókat, filmintézeteket, filmmúzeumokat és mozikat, rögtön felkeltettük a figyelmüket.

És megdöbbentő, de 2021-ben Észak-Amerikában több mint kétszáz teremben vetítették például a Fehérlófiát. De a János vitéz és a Habfürdőt is forgalmazni kezdték a tengerentúlon és Franciaországban egyaránt, illetve még csak most vágtunk bele Gémes József Daliás idők című klasszikusának felújításába,amelynek a bemutatási jogát már meg is vásárolta egy amerikai forgalmazó.

Azt gondolom, hogy a Pannónia aranykorának van egy máig érezhető háttérsugárzása: ha megnézik a korszak kiemelkedő műveit restaurált minőségben, akkor szerte a világban – függetlenül attól, hogy eredeti nyelven vagy leszinkronizálva tekintik meg –, a mai napig megérzik az erejüket, a művészi kreativitásukat és a máig érvényes mondanivalójukat.

És mi a véleménye a magyar animáció jelenlegi nemzetközi megítéléséről?

Kimagasló sikereket érünk el. Megváltozott természetesen a helyzet, már nem egy stúdiórendszerben koncentrálva, hanem műhelyekre tagozódva alkotnak a tehetségek,

de még mindig a világ élvonalába tartozunk, elég csupán az elmúlt évek számos fesztiváldíjas rövidfilmjére gondolni.

A Kecskemétfilm kimagasló színvonalat képvisel, a Mome-n pedig sorban végeznek a rendkívül tehetséges hallgatók, akiknek a munkáit a legnagyobb filmfesztiválok mutatják be. A pannóniás filmek nemzetközi terjesztésével mi is jelentősen hozzájárulunk a magyar animáció ismertségéhez és elismertségéhez.

Ráduly György Fotó: Major Kata - Origo

A hagyományos játékfilmekre áttérve: idén külön szekcióban emlékeznek meg a világhíres Kovács László operatőrről, miért éppen rá esett a választásuk?

Ez immáron egy visszatérő tematika a fesztiválon, tavaly Zsigmond Vilmosra fókuszáltunk, aki Kovács Lászlóhoz hasonlóan 1956-os menekültként érkezett az újvilágba, hosszú éveken keresztül fizikai munkával tartották fent magukat mindketten, mielőtt végre filmeket készíthettek. Lépésről lépésre kerültek egyre közelebb azokhoz az alkotókhoz, akik pontosan azt a friss látásmódot keresték, amit ők magukkal hoztak. A hazai operatőrök itthon mind híradókat készítettek, ők dokumentálták mások mellett a forradalom eseményeit és rendkívül inspiráló közegben tanulták ki a szakmát; Illés György és Bolykovszky Béla kezei között rendkívül tehetséges generációk sora nevelkedett.

És amikor a hatvanas évek végén új utakat kereső amerikai filmgyártásban Steven Spielberg, Marton Scorsese, Francis Ford Coppola vagy Brian De Palma a szárnyait bontogatta, lehetőséget kínáltak az egyedi látásmóddal rendelkező magyar operatőröknek.

Kovács László első nagy tengerentúli munkája a Szelíd motorosok volt – amit a Bazilika előtt nagyvásznon le is vetítünk a közönségnek –, de kevesen tudják, hogy Dennis Hopperrel ezt követően forgatott egy másik alkotást is, Az utolsó mozifilm-et, ami stílszerűen a fesztivál zárófilmje lesz az Urániában. Emellett Kovács László fényképezte Peter Bogdanovich két remekművét is, a Papírhold-at és a Célpontok-at, amelyek szintén terítékre kerülnek a kínálatban.

És hasonlóképpen izgalmas lesz a Nincs szükség feliratra című dokumentumfilm, amely Kovács László és Zsigmond Vilmos munkásságát mutatja be és olyan világsztárok méltatják a zsenialitásukat és idézik fel a közös forgatásokat, mint Sharon Stone vagy Robert De Niro.

Ráduly György Fotó: Major Kata - Origo

Kiemelt feladatunknak tekintjük, hogy rájuk irányítsuk a közönség figyelmét, hiszen magyarként vándoroltak ki, de magyarként is éltek Amerikában és amikor tehették, hazalátogattak és támogatták a tehetséges hazai fiatalokat. De természetesen a Maratonon évről évre azok előtt a magyar operatőrök előtt is ugyanígy tisztelgünk, akik itthon éltek és alkottak. Sokan sajnos már nincsenek köztünk, de akik hála Istennek igen, azokkal együtt dolgozunk a restaurálásokon és igyekszünk a vetítésekre is elhívni őket, hogy újra a közönséggel láthassák a régi fényében megújult filmjeiket.

A magyarok a múlt század eleje óta igencsak magasan reprezentálják magukat népességarány tekintetében a hollywoodi filmgyártásban. Milyen okokra vezethető vissza, hogy ennyi magyar alkotó tudott sikeres lenni a világ filméletét alapvetően befolyásoló amerikai stúdiórendszerben?

Ha a 20th Century Fox és a Paramount Pictures alapítóira, azaz a Williams Fox néven híressé váló Fried Vilmosra és Zukor Adolfra gondolunk, akkor több szempontból hasonló életutat láthatunk: az előbbi csecsemőként, az utóbbi tinédzserként került Zemplénből Amerikába, ahol a tehetségüknek és a munkabírásuknak köszönhetően hozták létre azokat a stúdiókat, amelyekből felépült Hollywood.

A múlt század első felében a tengerentúlon hírnevet szerzett alkotók közös vonása, hogy mindannyian magukban vitték a magyar kultúrát, a magyar színházi hagyományokat, a magyar irodalmat és zenét. És vitték magukkal az Osztrák–Magyar Monarchia örökségét is, a soknemzetiségű Közép-Európa, Budapest és Bécs kultúráját, aminek köszönhetően könnyedén be tudtak illeszkedni egy olyan idegen országba, amelybe milliószámra érkeztek a bevándorlók Európából ebben az időszakban és természetesnek számított, hogy különböző nemzetek, vallások, kultúrák és szokásvilágok egymás mellett élnek.

Mindezek segítették őket abban, hogy a film akkor születő művészeti ágában és iparában megtalálják a helyüket.

Hiszen amikor a megfáradt, többségében bevándorló amerikai munkások beültek a moziba – vagy a századelőn még sokszor csak egy vetítősátorba –, hogy megnézzenek egy mozgóképet, később filmalkotást, akkor annak meg kellett érintenie őket. Ennek a titoknak a kulcsát, ezt a tudást vitték el innen nem csak a magyar, hanem összeségében azok a kelet- és közép-európaiak, akiknek Hollywood megszületése és különböző aranykorai köszönhetők.. Az természetes, hogy mi a Budapesti Klasszikus Film keretében is elsősorban a saját büszkeségeinkre fókuszálunk, róluk szeretnénk minél többet és minél többször beszéni.