Ezek a legjobb magyar filmek Rudolf Péter szerint

A FILMIO a magyar filmek egyedülálló streaming platformja, ahol a magyar filmgyártás régi és új remekműveit lehet bármikor meg- és újranézni kiváló minőségben, felújítva. A hétről hétre bővülő, jelenleg közel 600 filmes kínálatban ezúttal Rudolf Péterrel merültünk alá, aki szerint ritka, hogy a művészetben egy-egy alkotást a kritika is körbeöleli és a közönség is lelkesedik érte, éppen ezért ez nem lehetetlen, hanem cél. A Kossuth-díjas színész emellett erősen hisz abban, hogy valódi történeteket kell elmesélni, melynek természetesen számtalan módja van és rendkívül szerencsésnek tartja magát, hogy a legnagyobbakkal dolgozhatott együtt, ezért rajongóként nehezen tudott választani, hiszen szíve szerint szinte mindet ajánlaná.

„Én tizenéves koromban láttam magam, ahogy futok egy kamera előtt valamilyen drámai jelenetben. Zagyva álom volt, de visszatérő, és ez volt a lényege: drámai futás. Ez pedig a Cha-Cha-Chában gyakorlatilag meg is valósult, az utolsó snittben törött orral, a vár alatt, bukdácsolva..szóval itt akár abba is hagyhattam volna a szakmát... (nevet) Viccet félretéve, a mozi és a film mindig is része volt az életemnek. Édesapám Vácon pár évig Művelődési Házat vezette, én pedig ott ücsörögtem a moziban, amikor csak lehetett. Anno Chaplinből írtam a diplomamunkámat – ráadásul mi voltunk az első egyetemi rangú főiskolai évfolyam – és mivel kutatónak számítottam, joggal ücsöröghettem napokig a filmarchívumban és nézhettem a Chaplin-filmeket: egyedül ücsörögtem, mint Bástya elvtárs a medencében.

Természetesen örülök, ha egy ilyen platform létrejön. FILMIO lehetőséget teremt a gyerekeim generációjának, hogy visszalapozhassanak a filmtörténetben. Rácsodálkozhassanak arra, hogy a technikai fejlődés mit tesz hozzá a mostani filmélményeikhez, ugyanakkor ezek híján is milyen bravúros megoldásokkal értek el hatást elődeink.

Az általános műveltség része ismerni a magyar filmtörténetét. Számomra pedig tanulságos újra nézni, akár újra értékelni a régen látott klasszikusokat.

A nagy regényeket is újra- meg újra kellene olvasnunk, az ember változik és a viszonya is változik ezekhez a történetekhez, nem azt állítom, hogy többet tud az év tizedek múlásával, de más rétegek hatnak rá a kor haladtával, és az új szemszög új hatást szül.

Nehéz választani! Lehet, hogy több filmet fogok érinteni, és kevesebb mondattal érvelni, így is hiányérzetem lesz. Nyilván elsőre jönnek a szinte mindenki által imádott klasszikusok, nem fogom őket csak azért nem emlegetni, mert evidenciák. Számomra meghatározóak azok a humorral átitatott történetek, melyek közben tragikus kiszolgáltatottságról szólnak. Mégis van bennük napfény. Túlélési esély. Közép-európai humor. Ilyen Fábri Zoltán Örkény-adaptációja, az:

Isten hozta, őrnagy úr

Tóthék fia az orosz fronton szolgál, egy nap levél érkezik tőle, amiben arra kéri szüleit, lássák vendégül egy rövid időre parancsnokát. A szörnyű háborús körülményektől és az állandó harcoktól megviselt őrnagy (Latinovits Zoltán, a főszereplő) megtörten érkezik a faluba és bár „nem akar senkinek a terhére lenni", saját frusztrációja, menekülése a dobozolás pótcselekvésbe a tébolyig juttatja a gyerekéért aggódó Tóth családot. Nem egy vígjátéki alaphelyzet.

Színészzsenikkel, Örkény soraival, Fábry rendezése közben zokognánk, de röhögünk!

Ebből a látszólag egyszerű képletből, többet érzékelünk a háború iszonyatából, mint sok nagy csatajelenettel tűzdelt háborús eposzból... Talán jelen korunk szörnyűségei szülik bennem, hogy a következő film is kapcsolódik a háborúhoz.

Az Isten hozta, őrnagy úr forgatókönyvét Fábri Zoltán írta Örkény István Tóték című kisregénye alapján. A film legfontosabb szerepeit Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre játszották, és nagy közönségsikere volt. Forrás: FILMIO

A tizedes meg a többiek

Ennek érdekessége, hogy az eredeti regény, és az ebből készítendő adaptáció a fáma szerint egy kifejezetten rendszerhű, önmagát komolyan vevő, propaganda ízű mű kellett volna, hogy legyen, de szerencsére nem ez lett. Szász Péterrel a háttérben Keleti Márton kezében egy túlélési receptkönyv, egy bravúros vígjáték született, megint csak a korszak legnagyobb színészeivel a legkisebb szerepekben is. Ezekből a filmekből mondatok épülnek be a köznyelvbe, míg a végén már nem is tudják, akik használják honnan ivódott a köztudatba, egyszerűen részünkké válik. Magyarságunk részévé.

A tizedes meg a többiek Forrás: FILMIO

Akárcsak A tanú...

Bacsó Péter filmjénél jobban nem lehet leírni a rendszer abszurditását.

Máig nem értem, hogyan készülhetett el a diktatúrában, hiszen a forgatókönyv tizedik soránál világos kellett legyen az akkori pártvezéreknek, döntnököknek, hogy ők maguk és az általuk képviselt „eszmék" lesznek nevetségessé téve.

Betiltották. Közben vetítették, íme milyen gyalázatos alkotás született. Nem értem. Vajon, mikor magukban nézték, zárt ajtók mögött, röhögtek? Őze Lajos. Kállai Ferenc és a többiek – itt is egy hosszú felsorolásnak kellene következnie – zseniálisak. Feljelentők, kiszolgálók, kiszolgáltatottak, ostobák és naivak az egész diktatúra végtelen ostobasága és kegyetlensége kavarog – máig érvényesen. Érzem, hogy lehetetlen lesz végig menni a kedvenceimen. A szatírák után egy balladisztikus válogatás az időben ugrálva.

Rudolf Péter Forrás: Emmer László / Vígszínház

Sodrásban

Gaál István filmje. Sokan a magyar új hullám első alkotásának látják. Nincsen ilyen szintű rálátásom a korszak magyar filmjeire. Talán nincs is értelme ilyen címkéket ragasztanunk egy-egy alkotásra...1964-es a film.

Sára Sándor kompozíciói engem lenyűgöznek. Hosszan egyben tartott, egymást követő totálok, melyek mégis minden fontos pillanatot „elkapnak", úgy mesélik el a történetet, hogy a mai pörgetett, túlpörgetett életünk, és vizuális élményeink érdektelen rohanásnak tűnnek...

A feszültség keltésének módozatai hál'istennek végtelenek. Külön hadd szóljak Kozák Andrásról, aki a korszak meghatározó színházi és filmszínésze volt.

Sodrásban Forrás: FILMIO

Elfogultan szeretem és zavar, hogy fiatal kollégáimnak említve érzékelem, hogy eltűnt a köztudatból – ez fájdalmas. Most egy nagyot ugrom az időben...szinte máig, de számomra ebbe a balladisztikus sorba illeszthető a:

Kojot

Kostyál Márk filmje. Szeretem a „kis ember harca a hatalommal" történeteket. Van benne valami Robin Hoodos romantika. Koolhas Mihályos felütés. Nagyszerű színészvezetés. Szégyelltem, hogy nem ismertem néhány kollégát, vagy nem erről az oldaláról.

A kaszkadőr jelenetek felépítése, valóságossága pedig egészen bravúros. Több ez, mint akciódráma, jelentsen ez bármit is.

Engem felkavart és képeit hurcolom magammal. Ha már a közelmúlt filmjei közé keveredtem. Számomra meghatározó élmény a

Rudolf Péter szerint a Kojot több, mint akciódráma. Forrás: FILMIO

Jupiter holdja

A szó valóságos és átvitt értelmében is ez a film elszáll.

Számtalan órában mérhető gondolkodás és szerkesztés állhat a film hátterében, én szakmabeliként lenyűgözve néztem, hiszen ebben a filmben emblematikusan találkozik egymással rendezői vízió, a szakmai tudás a színészvezetés, ami persze ugyanúgy a szakmai tudás része, de a filmnyelv gyakran egy telitalálatos szereposztással már elérheti a célt, itt többről van szó...

Csak megszállott precizitás hozhat létre így költészetet egy filmben... Most pedig egy műfajváltás. Lehet, hogy ez infantilizmus, de imádom a rajzfilmeket. Nézni is, „csinálni" is, hiszen valóban óriási szabadságot és játékot jelent.

Jéger Zsombor a Jupiter holdja című filmben Forrás: FILMIO

Macskafogó

Életemben legtöbbször ezt a filmet láttam. Tagadhatatlanul ebben közrejátszik három gyerek felnevelése, de kifejezetten örültem, ha arra „kényszerítettek", hogy velük nézzem. A magyar animáció zseniális, de családi mozinak talán ez a legnagyobb telitalálat számomra:

Ha egy rajzfilm „családi", akkor a legfontosabbat tudja, amit egy műalkotás tudhat : többrétegű. Sokakhoz tud hát szólni. Hadd beszéljek haza egy kicsit, mint a színházban a Padlás, vagy a Dzsungel könyve... nyilván fontos eleme a történet maga, melyben felnőtt és gyerek is megtalálja a maga izgulni és röhögni valóját.

A főnök beosztott viszony – zseniális magyar hangokkal...megint csak egy „kisember" kálváriája...

Macskafogó Forrás: FILMIO

A legenda szerint a Macskafogó jogait megvette Amerika, hogy ne lehessen lejátszani máshol. Azt hiszem, ezt azért csinálták, hogy a világ ne lássa, hogy annak csupán az ezredrészéből, amin ők dolgoztak, miként lehet létrehozni bravúros nagyjátékfilmeket. Lehet, hogy ez legenda – számomra hihető.

Kedvenc jelenetem, amikor Lusta Dick az életéért harcol egy trombitaszólóval, a zene hatására a teljes denevérmaffia elérzékenyül.

Megmentik az életét. Jó lenne egy olyan világban élni, ahol egy komoly művészeti tevékenységgel így hathatunk a világra – jobb hellyé tegyük, hogy gyermeki legyek.

Zuhanás közben

Ebben a filmben Kaszás Attilával együtt játszottunk, ezért ez számomra személyesen, nagyon fontos film. Bár valójában nem sokszor találkoztunk a forgatás alatt, hisz a történet lényege épp a párhuzamos szálak egyszeri összefonódásáról szól. Egy sorsfordító véletlenről. A Zuhanás közben méltatlanul kiesett a köztudatból. Szerettem a forgatását, barátok hozták létre. Valós történeten alapszik, és a saját életemben is van egy misztikája ennek az alkotásnak, de ezt a filmet Attila miatt kell megnézni"

Rudolf Péter szerint a Zuhanás közbent Kaszás Attila miatt kell megnézni. Forrás: FILMIO

„Nagyon szerencsés vagyok, hiszen sokat forgathattam és működhettem együtt a szakma legnagyobbjaival.

Mély érzelem fűz a magyar filmhez.

Számos alkotást ki szeretnék és ki tudnék emelni még más és más okból. A kőszívű ember fiait. Hogyan tudott valaki a szocializmus alatt egy ilyen bravúros, hollywoodi színvonalú filmeket forgatni, mint a Várkonyi (Várkonyi Zoltán, a film rendezője)?!" Tudtam, hogy hiányérzetem lesz. A
Megáll az idő, a Könnyű testi sértés, a Ripacsok, az Egészséges erotika, a Szeressétek Odor Emíliát!, a Régi idők focija, vagy amiben „érintett voltam", színészi életem meghatározó pillanata volt, a Szerencsés Dániel, A Skorpió megeszi az ikreket reggelire, vagy akár A titkos szám is, az 1945.
Szeretem a mi közép-európai státuszunkból, élni akarásunkból és öniróniából megfogalmazott keserédes történeteteinket."

Rudolf Péter beszélgetésünk végén így fogalmaz: „ahogy az általános kultúránk része, hogy bizonyos, klasszikus regényeket újra és újra elolvasunk, úgy a magyar filmeket nézve is sokkal tisztább képet kaphatnák önmagunkról, sőt szerintem ez hazánkban az általános műveltség része kéne, hogy legyen! Az a szomorú tény, hogy az olvasás megkopóban van, erősíti annak a fontosságát, hogy tulajdonképpen létezik egy könyvtár a filmeknek is, amelyek idővel talán iskolai tananyaggá, érettségi tételekké lesznek."

A FILMIO, a magyar filmek online gyűjteménye egyedülálló szórakozási lehetőséget és kulturális élményt kínál exkluzív tartalmaival, ahol mindenki megtalálja örök kedvencei mellett a legújabb magyar mozifilmeket is - ráadásul kifogástalan hang- és képminőségben.

A cikk a FILMIO támogatásával készült. További információ itt.