Már az Oscar-díj előtt mi is megírtuk: az összesen 11 kategóriában jelölt, végül 7 díjat nyert Minden, mindenhol, mindenkor lehet az idei Oscar-gála legnagyobb nyertese. Nem azért, mert ez volt a 2022-ben bemutatott (és az Oscar-jelölés egyéb feltételeinek megfelelt) filmek közül a legjobb, legszebb, legfelemelőbb. Hanem azért, mert az amerikai producerek, rendezők, színészek és forgatókönyvírók céhei ennek a filmnek adták a díjaikat – és eddig az a négy film, amely mind a négy amerikai filmes céh elismerését elnyerte, rendre megnyerte a legjobb film Oscar-díját is.
Igaz, ez a négy másik film az Amerikai szépség, a Nem vénnek való vidék, a Gettómilliomos és Az Argó-akció volt, és ha még ezek között is bőven van minőségbeli különbség, de mégis szóltak valamiről – szemben a Minden, mindenhol, mindenkorral, ami alapvetően egy bugyuta történet a párhuzamos valóságokról, viszont a mélyben meghúzódó, divatos LMBTQ-tanulságokkal.
Ez a film tehát az új hollywoodi papírforma szerint nyerte el a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb színésznő (az első, főszerepért Oscar-díjat nyert ázsiai színésznő, a maláj származású Michelle Yeoh valóban jól játszik), a legjobb női és férfi mellékszereplő, a legjobb forgatókönyv és a legjobb vágás díjait.
Szimpátiaszavazás
– hangzik el a Trainspottingban, és aki eddig nem értette, miről beszélt a két skót heroinista, amikor az önkéntes drogelvonás keretében az Oscar-díjakról vitatkoznak a parkban, akkor talán a Minden, mindenhol, mindenkor esete segít. Egy olyan film nyerte idén a legfontosabb díjakat az Oscar-gálán, amely minden szempontból megfelel annak az ideológiai divathullámnak, amelyre Hollywood nemcsak felült, de amelyet egyenesen maga gerjeszt.
Voltak idén esztétikai és mondanivaló szempontjából is érdemesebb filmek, amelyek végül egyetlen díjat sem nyertek. Példának okáért ilyen a kritikusok nagy kedvence, A sziget szellemei. 9 jelölésből egyetlen díjat sem kapott, helyette a színpadra vitték a film egyik állatszereplőjét, egy szamarat, ezzel és ezúttal is olcsó cirkusszá silányítva a gálát.
Felkerült ezenkívül még egy bekokainozott medve bőrébe bújt statiszta is, ő a legjobb hang díját (Avatar: A víz útja) átadó Elizabeth Banks "kísérője" volt, a színésznő legalább nem a drog hatása, hanem túl hosszúra szabott estélyi ruhája miatt esett majdnem orra a színpadon.
S ha már ruhák.
Lehet, mi vagyunk túl konzervatívok, amikor úgy véljük, a frissen alapított hollywoodi filmmúzeumot a színpadon bemutató Eva Longoria nem kimondottan az esemény (talán csak egykori) rangjához méltó öltözetben, a melleit megmutató ruhakölteményben jelent meg. S igaz, az Oscáron egy ideje divat lett efféle ruhákkal feltűnést kelteni, de azért az elgondolkodtató, hogy miközben Hollywood a világ szórakoztatóiparának leghangosabb szószólója, ha szexizmusról van szó, épp az efféle, férfitekintetet mágnesként vonzó megjelenéssel alaposan megtámogatja a "nők eltárgyiasítását". Persze tudjuk, az a romlott, aki szóvá teszi.
Márpedig a nők jogai ezúttal is fókuszba kerültek az Oscáron. Nem feltétlenül magán a gálán, hanem az azt követő sajtótájékoztatón. A legjobb női mellékszereplő díját épp a Minden, mindenhol, mindenkorban nyújtott alakításáért (kirobbanó lelkesedéssel) átvevő Jamie Lee Curtis a gálán még csak a filmre szorítkozott köszönőbeszédében, és természetesen megemlékezett apjáról, a magyar származású nagy színészről, Tony Curtisről.
A díjátadót követő sajtótájékoztatón azonban nem tudta megállni, hogy szóba ne hozza a hollywoodi nők helyzetét. Nevezetesen, hogy jó lenne, ha minél több nő kapna helyet a jelöltek között. Igaz, mindezt újságírói kérdésre tette, de közben furcsa ellentmondásba is került önmagával.
Mert amikor egy újságírónő megkérdezte tőle, hogyan érzi magát, hogy egyike "lehetett" annak a 65 nőnek, akiket (a legkülönbözőbb kategóriákban) idén díjra jelöltek, a színésznő először kifejtette, hogy szeretné, ha még több nő kerülne a jelöltek és díjazottak közé, majd hozzátette: egy transznő anyjaként legszívesebben eltörölné a színészek kategóriáiban a nemek közötti különbségtételt. Magyarul, az egyébként kiváló színésznő azt szeretné, hogy például ne legyen külön férfi és női mellékszereplő kategóriája, mert ez a "bináris" választási rendszer túl szűkös.
Divatos elképzelés ez, a berlini filmfesztiválon már nem is adnak külön női és férfi színészi kategóriákban díjakat (amivel persze gyakorlatilag megfelezték a díjazható színészek számát). Ugyanakkor az egész, így Jamie Lee Curtis mondandója is merő ellentmondás, ha ugyanis megvalósul a "nem-bináris" díjazás, akkor felesleges amellett harcolni, hogy legyen több nő a jelöltek és a díjazottak között...
A hollywoodi propaganda természetesen nem állt meg az LMBTQ-nál. A Minden, mindenhol, mindenkor mellett a Nyugaton a helyzet változatlan volt az idei díjátadó nagy nyertese: összesen 9 jelölésből négy díjat kapott, ez lett a legjobb nemzetközi film, ez kapta a legjobb operatőr díját, ez nyerte el a legjobb eredeti filmzene elismerését, valamint a látványtervezői díjat is.
Túl azon, hogy egy valójában túlesztétizált háborús film túlértékeléséről van szó: az alapvetően egy háborúellenes regényből (Remarque azonos című írásából) készült film díjazásával Hollywood úgy tett, mintha a béke pártján állna, miközben az amerikai filmipar az egyik legnagyobb támogatója annak a Joe Biden elnöknek és kormányának, amely folyamatosan szítja az orosz-ukrán konfliktust, megakadályozva ezzel azt, hogy véget érjen a háború (és hasonló okokból kapta a legjobb dokumentumfilm díját is a börtönbe került orosz ellenzéki politikusról készült Navalnij is).
Az idei díjak kiválóan szemléltetik, mi a legfontosabb Hollywood számára: a politika, és nem a film.
A 95. Oscar-gála díjai
Legjobb film:Minden, mindenhol, mindenkor
Legjobb rendező:
Daniel Kwan és Daniel Scheinert (Minden, mindenhol, mindenkor)
Legjobb férfi főszereplő:
Brendan Fraser (A bálna)
Legjobb női főszereplő:
Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor)
Legjobb női mellékszereplő:
Jamie Lee Curtis (Minden, mindenhol, mindenkor)
Legjobb férfi mellékszereplő:
Key Hu Quan (Minden, mindenhol, mindenkor)
Legjobb adaptált forgatókönyv:
Sarah Polley (Women Talking)
Legjobb eredeti forgatókönyv:
Daniel Kwan és Daniel Scheinert (Minden, mindenhol, mindenkor)
Legjobb operatőri munka:
James Friend (Nyugaton a helyzet változatlan)
Legjobb vágás:
Paul Rogers (Minden, mindenhol, mindenkor)
Legjobb eredeti filmzene:
Volker Bertelmann (Nyugaton a helyzet változatlan)
Legjobb eredeti betétdal:
M.M. Keeravaani, Chandrabose: Naatu Naatu (RRR)
Legjobb hang:
Top Gun: Maverick
Legjobb jelmez:
Fekete Párduc 2.
Legjobb díszlet:
Nyugaton a helyzet változatlan
Legjobb smink és haj:
A bálna
Legjobb vizuális effektus:
Avatar: A víz útja
Legjobb animációs film:
Guillermo del Toro: Pinokkió
Legjobb animációs rövidfilm:
The Boy, the Mole, the Fox, and the Horse
Legjobb nemzetközi film:
Nyugaton a helyzet változatlan (Németország)
Legjobb rövidfilm:
An Irish Goodbye
Legjobb dokumentumfilm:
Navalny
Legjobb rövid dokumentumfilm:
Az elefántsuttogó