A katonaszökevény (május 26.)
Peter Thorwarth, a már-már modern szociodráma-klasszikusnak számító A hullám forgatókönyvírója, valamint a Vérvörös égbolt című horror rendezője
valószínűleg hatalmas rajongója Quentin Tarantino Becstelen brigantyk-jának, új filmje, A katonaszökevény az alábbi képsorok alapján legalábbis úgy fest, mintha annak akciójeleneteit vágta volna össze és még a vicces-véres stílus is azonos.
A történetben egy német dezertőr egy fiatal fegyverforgató nővel az oldalán csap össze egy csapat nácival, akik elrejtett aranyrudakra vadásznak. Tavaly a szintén német és a Netflix által készített Nyugaton a helyzet változatlan akármennyire is unalmas volt, jól szerepelt a nemzetközi fesztiválokon, erre a hasonló tematikájú, csak az első helyett a második világháború idején játszódó alkotásra valószínűleg nem vár hasonló díjeső már csak a játékos stílusa miatt sem – de talán pont emiatt lesz élvezetesebb.
HBO Max
Bemutatjuk Selma Blair-t (május 4.)
Sajnálom, most nem érek rá telefonálni, épp az utolsó napjaimat vesszük fel
– mondja Selma Blair a róla készült dokumentumfilmben. A színésznő karrierje olyan tinifilmekkel indult, mint a Kegyetlen játékok, a Rád vagyok kattanva vagy a Doktor Szöszi és igencsak ígéretesnek tűnt a pályája: bár nem számított klasszikus szépségnek, ennek ellenére – vagy éppen emiatt – a kevésbé hálás szerepekből is kihozta a maximumot és megcsillogtatta drámai vénáját.
Mielőtt azonban igazán befuthatott volna, szklerózis multiplexet diagnosztizáltak nála, a gyógyíthatatlan betegséggel való küzdelméről pedig egy zavarba ejtően őszinte filmet készített.
Blair egy másodpercig nem próbálja kozmetikázni az állapotát, a leggyötrelmesebb pillanatait is megosztja a kamera előtt és mint a képsorokból kiderül, az öniróniáját és a humorát nem vesztette el. Ez teszi valamelyest felemelővé és reménykeltővé a filmet a végtelenül komor témája ellenére is.
Játsszunk gyilkosost! (május 12.)
Felső tízezerbe tartozó fiatalok egy floridai vihart egy családi kastélyban vészelnek át, majd a házibuli közben sorra hullani kezdenek. A Játsszunk gyilkosost! a szinopszisa alapján könnyen tucat slashernek tűnhet, azonban
egy kifejezetten okos és szellemes horrorról van szó, amely maró gúnnyal parodizálja a woke kultúrát. A fiatal szereplők még két haláleset között is képesek összeveszni, ha úgy érzik, a másik nem fogalmazott politikailag korrekten és sorra vádolják egymást gaslighting-gal, nárcizmussal és egyéb, a Twitter nemzedékének mindennapos szóhasználatába tartozó szidalmakkal.
A történet ráadásul egy olyan végső csavart is tartogat, amelyet a legelhivatottabb horrorrajongók számára is lehetetlen megtippelni. Ha instant klasszikusról nem is beszélhetünk, egy rendkívül ügyes ujjgyakorlatról mindenképpen.