75 éves lett Gérard Depardieu

Gérard Depardieu-t csábította el a Vatel-ben (2000)

Az 1948. december 27-én, Châteauroux-ban született Gérard Depardieu egyike a legismertebb francia színészeknek. Nemzetközi filmsztár, nem csupán hazája elismert rendezőivel, de olasz, lengyel és amerikai rendezőnagyságokkal forgatott, az olyan filmjei, mint a Zöld kártya vagy az 1492 – A Paradicsom meghódítása Hollywoodban is sztárrá emelték.

Minden szépítés nélkül, a nehéz körülmények között nevelkedett Gérard Xavier Marcel Depardieu életpályája tinédzserként sokkal inkább a börtön, mintsem a hírnév felé vezetett. A karosszérialakatos apa és háztartásbeli anya szerény körülmények között nevelte hat gyerekét, köztük a nehezen kezelhető, Gérard-t, aki már kisiskolásként kereste a bajt. Tizenhárom éves korában már kimaradt az iskolából, csavargott, kereste a bajt, rendkívüli fizikai erejét kihasználva provokált verekedéseket, és ha kellett neki valami, azt egyszerűen ellopta. Így már gyerekkorában meggyűlt a baja a rendőrökkel is, önéletrajza szerint pedig olyan cselekedetektől sem riadt vissza, mint a sírrablás vagy hogy prostituáltak "testőreként" tevékenykedjen.

Egy szociális munkás tanácsára kezdett színészettel foglalkozni, afféle drámapedagógia volt ez, hátha a szerepekben ki tudja élni a benne munkálkodó energiákat és így megmenekül a teljes elzülléstől. Tizenhat éves korában Depardieu Párizsba költözött, ott adta át magát új szenvedélyének; az addig bűnre vesztegetett időt a klasszikusok mohó olvasásával igyekezett behozni, miközben Jean-Laurent Cochet színitanodájában képezte magát. Az igazi mestere később a 90. születésnapja környékén Vidnyánszky Attila meghívására, a MITEM-en is járt Claude Régy lett.

A francia fővárosban 1969-ben alapított új vígszínháznak, a Café de la Gare-nak lett tagja, itt játszott Coluche, Patrick Dewaere és Miou-Miou is, akikhez hasonlóan Depardieu is hamar népszerűvé vált: a kabaré világából egyenes út vezetett a filmezéshez. Már a hetvenes évek elején olyan rendezőkkel forgatott, mint Agnès Varda (Nausicaa), Alain Resnais (Stavisky), José Giovanni (A bajhozó) vagy Jacques Deray (Egy kis napsütés a hideg vízben), de a korai apróbb szerepek után Bertrand Blier Herék, avagy a tojástánc című 1974-es polgárpukkasztó szatírájának főszerepe tette igazán vonzóvá a francia rendezők számára. Igaz, Blier filmjében Depardieu jóformán a színjátszás előtti önmagát alakította, azt a nagydarab, semmirekellő csavargót, aki nem tisztel sem istent, sem embert, de legbelül ott munkálkodik benne valami jobbra, teljesebbre való igény.

Gérard Depardieu 1974-ben Bertrand Blier Herék, avagy a tojástánc című filmjében futott be (Patrick Dewaere, Miou-Miou és Gérard Depardieu) Forrás: AFP

Innentől kezdve Depardieu lett a francia és európai filmművészet egyik legfoglalkoztatottabb színésze. Claude Sautet rendezte a Vincent, Francois, Paul és a többiek-ben, Bernardo Bertolucci több mint 5 órás remekművében, a Huszadik század-ban Robert De Niro és Donald Sutherland oldalán alakította a parasztvezér Olmo Dalcót, Barbet Schroeder ráosztotta a Maîtresse című provokatív szexkomédia főszerepét, öncsonkításba menekülő önző férfit alakított Marco Ferreri Az utolsó asszony című erotikus szatírájában és így tovább.

A francia kritikusok nem győzték méltatni a fiatal tehetséget, mennyire könnyedén és teljes természetességgel képes idomulni a legkülönbözőbb rendezői világképekhez, és tulajdonképpen Depardieu, korán megszabadulva a Herék, avagy a tojástánc fémjelezte huligán szerepkörtől kényesen ügyelt arra, nehogy beskatulyázzák, ezért igyekezett is minél több rendező kérésére igent mondani.

Bernardo Bertolucci is fontos szerepet bízott rá az 1976-os remekművében, a Huszadik század-ban (Gerard Depardieau, Donald Sutherland és Robert De Niro) Forrás: AFP

Miközben persze voltak, vannak "kedvencei is".

Blierrel összesen 9 filmet forgatott (és egy alkalommal színházban is dolgoztak együtt), Maurice Pialat négy filmet forgatott vele (a Zsaruszerelem című romantikus neo-noirért Depardieu 1985-ben megkapta a legjobb színésznek járó Volpi Kupát a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon), de a francia haverfilm mestere, Francis Veber is 6 főszerepet adott neki, amelyeknek köszönhetően vált igazán közönségkedvenccé (Balfácán, Balekok, Négybalkezes, Addig jár a korsó a kútra..., Pofa be!, Olé!).

És persze ott van Francois Truffaut, aki 1980-ban fedezte fel magának Depardieu-t, amikor ráosztotta a második világháború idején játszódó Az utolsó metró című drámájának ifjú színházi hősszerelmesét, amelyért Depardieu elnyerte a legjobb színésznek járó César-díjat (ez a legnagyobb francia filmes elismerés), majd egy évvel később ismét együtt forgatták a Szomszéd szeretők című melodrámát – és ki tudja, hány közös film készült volna még, ha Truffaut nem hal meg 1984-ben, 52 évesen agyrákban.

Az utolsó metró (Catherine Deneuve és Gerard Depardieu) Forrás: AFP

Karrierje az 1980-as években a két Truffaut-film és Veber vígjátékai mellett olyan alkotásoknak köszönhetően emelkedett a csúcsra, mint az Andrzej Wajda rendezte Danton, a Pialat-tal forgatott Zsaruszerelem és A Sátán árnyékában vagy A Paradicsom... (r.: Claude Berri).

Az 1990-es éveket egy újabb César-díjjal, illetve a cannes-i filmfesztivál legjobb színészének járó elismerésével (és Oscar-jelöléssel) kezdte a Cyrano de Bergerac (r.: Jean-Paul Rappeneau) elképesztően erős címszerepéért, illetve a Hollywoodban forgatott, Peter Weir rendezésében készült Zöld kártya főszerepével a legszélesebb amerikai közönség szívét is megdobogtatta. De szintén óriási siker lett Ridley Scott történelmi filmeposza, az 1492 – A Paradicsom meghódítása, amelyben Depardieu alakította az új kontinenst felfedező Kolumbusz Kristófot.

Hosszan lehetne sorolni Depardieu sokszínű, korához és mi tagadás, az idő múlásával egyre terebélyesedő testalkatához idomuló, de mindig az ösztönösség és az intelligencia határán egyensúlyozó, kifinomult és természetes játékmodorral előadott nagy szerepeit, legyen szó a Tornatore rendezte Puszta formalitásról, Rajnald szerepéről Kenneth Brannagh Hamlet-adaptációjában, Porthos életigenléséről A vasálarcosban, Obelix szeretetreméltó figurájáról a képregényfilm Asterix és Obelix-ben, esetleg a Vatel címszerepéről Roland Joffé történelmi filmjében.

Viharos magánélete (benne szintén tehetséges fia, Guillaume tragikus halálával), mértéktelen étvágya és alkoholfogyasztása, sorozatos motorbalesetei miatt a 2000-es évek végére Depardieu-t kezdték a sajtóban Franciaország "szégyenfoltjaként" emlegetni, amit csak tetézett azzal, hogy 2013-ban, miután bírálta a "sikert és művészi tehetséget büntető" francia adópolitikát, orosz állampolgárságot szerzett.

Ridley Scott filmjében Kolumbusz Kristóf volt: 1492 - A Paradicsom meghódítása (1992). Ekkor már valódi nemzetközi szupersztárként kezelték Forrás: The Kobal Collection

És ugyanígy: nem tett jót megítélésének az ellene felhozott számos zaklatási ügy. 2018-ban egymás után több nő is megvádolta szexuális zaklatással és erőszakkal, s bár van olyan ügy, amely a sztár számára megnyugtatóan zárult le, a vádak folyamatosan érkeznek (sőt, 2023. december 13-án Gérard Depardieu-t megfosztották a Quebeci Nemzeti Rend birtokosa címtől) és a vádakkal együtt jóformán lincshangulatot teremtenek egy, még a tárgyalásaira váró ember ellen a sajtóban. Azonban mind Nicolas Sarkozy családja, mind a regnáló elnök, Macron a nagy színész mellé állt. Később közel 60, jelentős francia művész nyílt levélben védték meg, az ártatlanság vélelme szellemében.