Érdekes, hogy bár Steven Spielberg az amerikai filmgyártás egyik legmeghatározóbb és legnagyobb mágusa, mégis döntő szerepet játszott abban, hogy a nagyvászon és a kisképernyő idővel helyet cseréljen. Részben az ő – és George Lucas – hetvenes-nyolcvanas évekbeli blockbusterjeinek köszönhető, hogy a korábban a felnőtt közönséget megcélzó Hollywood a színre lépésükkel egyre infantilisabbá vált, mindez a kétezres évek elejére odáig jutott, hogy az egyik legnagyobb slágerfilmnek, A Karib-tenger kalózai-nak már egy vidámparki látványosság adta az alapötletét és akkor ugye még hosszú esztendőket kellett várni arra, hogy a Marvel, élen A Vasember-rel teljesen elsilányítsa a popkultúrát.
Spielberg azonban 2001-ben forradalmasította a televíziót, a Ryan közlegény megmentése sikere után elkészítette produceri minőségben Az elit alakulat-ot, a második világháborús hőstörténet pedig jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy manapság, ha tartalmas szórakozásra vágyunk, akkor nem feltétlenül a moziba megyünk, hanem sorozatokat nézünk. A hollywoodi élvonalból nagy számban koptak ki a szerzői filmes gondolkodók, hiszen elsősorban a látványos, de tartalmatlan franchise-okra kezdett koncentrálni az ipar; nem véletlen, hogy az olyan nagy formátumú alkotók, mint mások mellett Martin Scorsese vagy Alfonso Cuarón önkéntes száműzetésbe vonult a jóval nagyobb szabadságot biztosító kisképernyőre.
Spielberg Tom Hanks társproducerrel karöltve az The Pacific - A hős alakulat-tal 2010-ben megpróbálta megismételni Az elit alakulat sikerét, de nem jött össze neki, most ismét ugyanerre tett kísérletet A levegő urai című ugyancsak második világháborús sorozattal, de az eredmény ezúttal is felemás.
Pedig a pénzt nem sajnálták,
a becslések szerint széria költségvetése megközelíti a háromszáz millió dollárt, azaz drágább, mint a Top Gun: Maverick és nem lehet az alkotókat adócsalással vádolni, talán túlzás nélkül állítható, hogy nem hogy televízióban, de Imax-vásznakon sem láttunk még olyan látványos légi összecsapásokat, mint ebben a szériában.
Bombasztikus és hihetetlenül izgalmas akciók sora kíséri a széria eddig bemutatott négy részét, a probléma az, hogy az ezeket átkötő szekvenciákat már nem jellemzi ez az ihletettség.
De maradjunk a pozitívumoknál: A levegő urai attól válik igazán feszültté, hogy a címével ellentétben a szereplők cseppet sem urai a helyzetnek. Már az első epizódban néhány pilóta hatalmas bajba kerül, amikor a navigátor komoly hibát vét és Anglia felé tartva azon kapják magukat, hogy Franciaország felett suhannak a légvédelmi rakéták rengetegében.
És ezt követően az amerikai légierő hibát hibára vét, amikor újra és újra megkísérelnek lebombázni egy tengeralattjáró-bázist. Bár az angolok elmondják nekik, hogy éjszaka kellene repülniük, mert nappal tiszta célpontot jelentenek, nem hallgatnak rájuk, túlzottan bíznak a technikai felszerelésükbe és inkább nappal támadnak két alkalommal is, oda is vész a flotta nagy része.
Az akciójelenetek mint említettük rendkívül látványosak és feszültek, nagyon átélhetően ábrázolják, milyen klausztrofób és kitett érzés lehet egy szűk harci gépben lenni, miközben mindenhonnan záporoznak a lövedéket, kigyullad az egyik szárny, bedöglik a gépágyú vagy éppen halálos találat éri a pilótát.
Ugyanakkor a sorozat csak az említett jelenetekben képes igazán az érzelmekre hatni, rengeteg karaktert vonultat fel, de egyiket sem mélyíti el, így hiányzik a dráma, noha a színészgárdára nem lehet panasz: a főbb szerepekben mások mellett két Oscar-díjra jelölt, Austin Butler és Barry Keoghan is feltűnik.
És Spielberg rossz szelleme is megmutatkozik: végtelenül pátoszos, heroikusnak szánt hatásvadász jelenetek váltják egymást vonósok kíséretében, ilyen szupergiccset tőle utoljára a Hadak útján-ban láthattunk.
Így amikor éppen nem dörögnek az ágyuk és bőgnek fel a repülőgépek motorjai, azok a jelenetek érdekesek csupán, amikor bemutatják, az emberi ösztönök a halál állandó árnyékában sem vesznek ki: a szereplők bár minden reggel felteszik az életüket a rulett-asztalon, ráadásul a zöld mezőre, esténként ezzel mit sem törődve buliznak, isznak és nőkkel flörtölnek. Azoknak a szerencséseknek, akiknek sosem kellett részt venniük háborúban, ezek a képsorok mindenképpen tanulságosak.