A Netflix egy filmmel kinyírná a feltámadó romkom műfajt

A romantikus vígjátékok jobbára kihaltak, egy ideje már Hollywood sem lát bennük fantáziát, pedig nem is olyan rég igazi nézőmágnesnek számítottak. Tavaly a Barátnőt felveszünk mérsékelt sikere kapcsán mutatott némi életjelet a műfaj, idén pedig az Imádlak utálni kirobbanó sikere bizonyította, hogy van visszaút. A Netflix is szeretett volna beszállni a versenybe Az ír kívánság című produkcióval, de bár ne tette volna.

Maddie (Lindsay Lohan) könyvszerkesztőként dolgozik, a népszerű író, Paul Kennedy (Alexander Vlahos) munkáit pofozza ki. A nő régóta szerelmes a férfiba, ám az a legjobb barátnőjével szűri össze a levet, és néhány hónap múlva már az esküvő esedékes Írországban. Egy séta során Maddie azt kívánja, bár ő lehetne Paul felesége, és mit ad Isten (vagy jelen esetben egy szent), az álom valóra válik.

A filmben a karakterek vagy ostobák, vagy irritálóak
Fotó: Netflix 

A film kiinduló ötlete (a fantasy vonal beemelésével együtt) nem is lenne rossz, plusz Írország filmes szempontból most kifejezetten divatos, elsősorban a számos feltörekvő színész miatt. De kár kerülgetni a forró kását: rögtön a nyitányban bizonyossá válik, hogy itt sajnos kár keresni bárminemű minőséget. A túlexponált színhasználat, a videóklipes stílus a hatástalan humorral olyan érzést kelt, mintha egy álomjelenetet néznénk, de szó nincs róla. 

Persze nem probléma, ha a film világa elemeltebb az átlagosnál, főleg, ha fantáziaelemek tarkítják a cselekményt, de Az ír kívánságból hiányzik a kreatív alkotói szándék, csak sablonokra és kínos pillanatokra futja. 

Az első harmad rohamtempóban halad előre, megismerjük Maddie-t, aki valamiért szerelmes Paulba. Elvileg régóta ismerik egymást, így rejtély mire fel a nagy rajongás, ugyanis az író kihasználja a szerkesztőt, lerí róla, hogy egy önző pojáca, de mindezt tudjuk be annak, hogy a szerelem vak. Majd érkezik a bánkódás a viszonzatlan érzelmek miatt és máris egy esküvőn találjuk magunkat. Útközben hősnőnket összehozza a sors egy természetfotóssal... 

Nem agysebészet kitalálni hova fut majd ki kettejük kalandja, de érkezik a bonyodalmat szállító valóra vált kívánság. Maddie repes az örömtől, hogy barátnője helyében találja magát, ám hamar kiderül, hogy hiába igyekszik magára erőltetni a boldogság álarcát, Paul nem olyan ember, akire ő vágyik. Műkonfliktusok garmadája után minden a helyére kerül, teljes a happy end. Ha csak erre vágyik az ember, lehetséges, hogy kellemesen érezheti magát ebben a másfél órában, máskülönben Az ír kívánság csúfosan megbukik minden téren. 

A karakterek vagy ostobák, vagy irritálóak (esetleg mindkettő), a szituációk légből kapottak, nincsenek tétek, a legrosszabb azonban a dialógusok minősége.

Mintha véletlenszerűen lennének összeollózva, végtelenül primitívek, a folyamatos semmitmondó bájcseverészés pedig felér egy agysejtpusztítással. Egyáltalán nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy a forgatókönyvet mesterséges intelligencia írta, vagy minimum „segédkezett” benne. 

Persze, akadnak szép vágóképek az ország tájairól, de aki kettőnél több romantikus komédiát látott már, azt semmiféle meglepetés nem fogja érni a film nézése közben. Sőt, Az ír kívánság minden kínos sablont felvonultat, amelyek miatt a műfaj szinte teljesen eltűnt, és ma is arra kéne törekedni, hogy az ehhez hasonló, bárminemű kreativitást és művészi értéket, de még a minőségi szórakoztatás igényét is mellőző fércmunkáknak ne legyen piaca. 

Mintha nem is egy filmet néznénk, csak egy utángyártott tömegterméket, amit lekaptak a szalag mellől, hogy majd biztos lesz, aki élvezi. Mivel Netflix-produkcióról van szó, így természetesen nézi boldog-boldogtalan, és ez a legtragikusabb az egészben.

Remélhetőleg a mozikba ennél igényesebb darabok kerülnek majd, bár tény, hogy a léc igen alacsonyan van.

Borítókép: Az ír kívánságban Maddie-t Lindsay Lohan alakítja (Forrás: Netflix)