Negyvenöt évvel a Furiosa: Történet a Mad Maxből előtt Mel Gibbson főszereplésével George Miller mindössze háromszázezer dollárból elkészített egy olyan bosszúfilmet, amely posztapokaliptikus környezetben játszódott, és amelyben a motoros bandák megfékezhetetlennek tűnő erőszakos tombolása élhetetlenné tette a vidéket. Az 1981-es második rész már úgy indul, hogy „a világ összeomlott, a városok felrobbantak, a fosztogatás és a rettegés forgószele dühöngött mindenütt. Ember embernek farkasává lett. Az országút maga volt a lidércnyomás. A legkegyetlenebbek közül is csak annak volt esélye a túlélésre, aki menni tudott, hogy rabolhasson. Az utakon féktelen bandák garázdálkodtak, akik ölni voltak képesek egy tank benzinért. Az egyszerű embereket elnyelte és tönkretette a pusztítás örvénye.” A második rész volt az, amely a Mad Max Saga látványvilágát megalapozta. Itt már megjelentek az igazán extravagáns öltözékek, a járgányok és a vasaknak nevezett teherautók is különös vad díszítő elemekkel voltak felszerelve.
Aztán 1985-ben George Miller a Mad Max 3. részébe belekevert egy posztapokaliptikus A legyek ura adaptációt, amelyben ráadásul Tina Turner játszotta a rosszat, a film pedig a nézők egyöntetű véleménye alapján rendkívül zavaros lett, vagy másként szólva zagyvaság.
Harminc évnek kellett eltelnie, hogy Miller újra a Mad Max folytatásába fogjon. Ekkor viszont már megfelelő mennyiségű büdzsé állt a rendelkezésére ahhoz, hogy megvalósítsa azt a látványvilágot, amelyet megálmodott.
Kifejezetten jó döntésnek bizonyult, hogy elhagyta a kesze-kusza történetet, és az akciókra helyezte a hangsúlyt.
A 2015-ös Mad Max: A harag útja egy igazán látványos, kaotikus őrület lett, a nézők és a kritika egyaránt imádta a filmet, jellemző, hogy Steven Soderbergh úgy nyilatkozott róla: kész csoda, hogy be tudták fejezni a filmet és nem a mai napig forgatják, meg az is, hogy nem halt bele több száz ember a forgatásba. Az Oceans-filmek rendezője arra utalhatott, hogy elképesztő kaszkadőrmutatványokkal volt tele a film. A 2015-ös rész sikerének ugyanaz a titka, mint a most moziba kerülő Furiosa: Történet a Mad Maxből című filmnek. Egyrészt régi vágású akciófilm ez, másrészt a posztapokaliptikus látványvilág megteremtésének nem tett rosszat a felhasznált a CGI-s animáció.
Miller gyakorlatilag a 2015-ös rész leforgatása után már tervezte, hogy Charlize Theron karakterének, a Furiosának a történetét szeretné leforgatni. A lány A harag útjában felszabadította Halhatlan Joe uralma alól a posztapokaliptikus Citadella lakóit. Mivel a nézők is szimpatikusnak találták a lány karakterét, elkészült az életét feldolgozó film. A fiatal Furiosát Anya Tailor-Joy játssza éppen kellő haraggal és bosszúvággyal ahhoz, hogy aztán minden turpisságot és bátorságot hitelesnek fogadjanak el tőle a nézők.
Míg A harag útjában szépen leegyszerűsítette Miller a történetet, hogy érvényesülni tudjanak az akciók és a látványelemek, addig most egy kissé furfangosabb a lány életét bemutató történet, a filmidő se néhány nap, de mindez egy kicsit se megy az akciók bemutatásának rovására.
Sok oka van annak, hogy ez a film igazán élvezhető akciófilm lett, de talán egyet érdemes jobban kiemelni. Az pedig az, hogy látszik, ahogy élvezik a motoros kaszkadőrök a felvonulást, a vad járgányok parádéját, amely igazi férfias erőfitogtatás. Ráadásul a film egyik csúcsjelenete az imént említett, amely nemcsak azért monumentális, mert tizenöt percen keresztül tart, hanem azért is, mert több mint kétszáz kaszkadőr munkáját rögzítették 78 napon keresztül. Ami pedig a legfontosabb, éppen úgy, mint a Csillagok háborújában, ebben a filmben is a képekkel mesélik el a történetet. Mert az egy dolog, hogy Mad Max helyett Furiosa, vagyis férfi helyett egy nő lett a főszereplő, de Anya Taylor-Joy karaktere csaknem harminc sornyi szöveget mond el a filmben, ami nem sok, mégis teljesen elegendő, mert sikerül képek révén érzékletesen végigmenni életének fontosabb állomásain. Ez a spin-off pedig ott ér véget, ahol A harag útja kezdődik. Akkor, amikor indul a megmentési akció.
Sommásan: 8/10