Ryan Reynolds belefulladt a cukormázba

Ryan Reynolds képzeletbeli barátként tűnik fel a korábban csak színészként ismert, de a Hang nélkül filmekkel rendezőként is nevet szerző John Krasinski eredeti ötletéből készült filmjében. A Képzeletbeli barátok üdítő szempontból vizsgálja a felnőtté érés misztériumát, még ha filmként akadnak is hiányosságai. Klasszikus családi film, amiből ma már alig akad a mozikban, ezért érdemes értékelni már a próbálkozást is.

John Krasinski először horrorban öntötte formába önnön kételyeit saját apaságával kapcsolatban, és a Hang nélkül rendezőként is meghozta számára az áttörést, a filmhez csakhamar folytatás is készült. A színész/rendező előtt ezzel kitárultak az ajtók, hogy nagy költségvetésből valósítsa meg saját ötletét, és Krasinski választása egy olyan műfajra esett, ami szinte teljesen kikopott már a mozikból. Egyik szemünk tehát nevet, amiért Hollywood ismét a kiskamaszokat célzó ifjúsági filmmel próbálkozik, de a másik sír, mert a Képzeletbeli barátoknak talán mégis inkább a streaming-platformokon lenne a helye.

Ryan Reynolds új filmje, a Képzeletbeli barátok főszereplője Cailey Fleming Fotó: TMDB 

Képzeletbeli barátok őrzik a bennünk élő gyermeket?

B-nek (Cailey Fleming) lenne oka a kétségbeesésre, a kiskamasz lány ugyanis alighogy elvesztette szeretett édesanyját, most az apukáját is a kórházi ágyon találja, és hiába minden nyugtató szó, ez bizony rég eltemetett képességeket aktivál a felnőtté válás felé igyekvő lányban. B-nek a valóság hézagait kitöltő fantáziája ugyanis újra életre kel, és elkezdi meglátni a környék képzeletbeli barátait, akiket saját gyermek gazdájuk már elfeledett. 

A furcsa szerzetek egy elvarázsolt helyen élnek magányosan, ezért B úgy dönt, hogy az emeleten lakó titokzatos férfi, Cal (Ryan Reynods) segítségével segít nekik új gazdára találni. Az újonnan jött küldetés és a fantázia színes birodalma azonban nem a menekülést szolgálja, hanem a valósággal való megbirkózást segíti.

A Képzeletbeli barátok így olyan filmekkel rokon, mint a Nagy hal, a Zuhanás, a Pí élete, vagy a Faun labirintusa – de még mielőtt túl nagy elvárásokat támasztanánk felé, érdemes leszögezni, hogy Krasinski klasszikus családi műfaji filmet rendezett a saját ötletéből, nem pedig szerzői víziót, amit a gyerekekkel is meg lehet nézni. Ez a előbbi filmekről kevésbé mondható el.

A fentebbi felütés alapvetően határozza meg a Képzeletbeli barátokat, aminek üzenete látszólag épp az ellenkezője az általános felnövéstörténeteknek, ahol a hősök felelősségvállalásra és a változás elfogadására kényszerülnek. A Képzeletbeli barátok nem tagadja ezeket törvényeket, de teljesen másra fókuszál: a gyermeki lét fontosságát hangsúlyozza, amit sosem szabad veszni hagyni. 

B-re a felhőtlen gyermekkor emléke ma már inkább fájdalmas teherként nehezedik, a lány minden erejével azon van, hogy megszabaduljon a veszteség és a félelem érzéseitől. Valójában itt is felelősségvállalásról van szó: a saját érzéseink elfogadásáról és megéléséről, amit legkönnyebben a bennünk élő gyermeken keresztül érhetünk el. 

A film egyik érdekes vetülete, hogy B apukája sokat őriz a gyermeki, játékos attitűdből, és azt szeretné, ha ezeket a lánya sem hagyná veszni. A Krasinski alteregójaként működő apukát épp az akadályozza a lányához való kapcsolódásában, hogy elfogadja: B valóban nem kislány már.

Azonban amilyen jól hangzik ez leírva, annyira nem működik a filmben. Sokszor nem teljesen világosak a motivációk, és a téteket sem érezzük túl nagynak, végső soron pedig olyan a történet végkicsengése, mintha a rendezőből megszólaló szülői féltés nem csak legitim, hanem egyenesen kívánatos lenne.

Ryan Reynolds is elég idegenül mozog az egyik képzeletbeli barát szerepében (pedig nem ez az első alkalom, hogy belső gyermek témájú filmben játszik, lásd a sci-fi akció felszín alatt sokkal-sokkal több réteget rejtő Az Adam-projektet), mintha nem írták volna meg rendesen a karakterét, és megelégedtek volna azzal, hogy rá lehet majd rakni a plakátra.

Ryan Reynolds mindenki legjobb képzeletbeli barátja is lehetne?

Ryan Reynods sztár státusza mindig is érdekes kérdés tárgya volt. Hollywood éveken keresztül próbált A-ligás hollywoodi sztárt faragni belőle (lásd: Zöld Lámpás, R.I.P.D. - Szellemzsaruk, Önkívület). De végül nem rajtuk múlt, hogy ez sikerült, és Reynolds az elmúlt években egymásra halmozza a sikereket moziban (Élet, Több mint testőr 1-2, Free Guy) és streamingen (Six Underground – Hatan az alvilágból, Különösen veszélyes bűnözők, Az Adam-projekt, A karácsony szellemében) egyaránt.

A Képzeletbeli barátok technológiai csúcsteljesítmény, de kérdés, hogy ez mire lesz elég? Fotó: TMDB 

Az inkább csak romantikus komédiák szépfiújaként működő Reynolds a Deadpoollal megtalálta a saját hangját, a film a színész szerelem projektjeként valósult meg, és olyan átütő siker lett, hogy a negyedik falat áttörő szuperhős humora a mai napig visszaköszön szinte minden Reynolds nevével fémjelzett filmben. Sajnos még a Képzeletbeli barátokban is, ahol ennek kevésbé lenne helye.

A forgatókönyvírói hiányosságok ellenére a Képzeletbeli barátok technikailag mégis Hollywood egyik csúcsteljesítménye (az operatőr Janusz Kaminski, a zeneszerző Michael Giacchino), olyannyira, hogy még a gyermeki minőségével kapcsolódni képes felnőttek megríkatására is alkalmas Krasinski alkotása. Így bár korántsem lehetünk elégedettek a végeredménnyel, úgy igazán haragudni sem lehet rá, főleg hogy ezúttal valóban a felnövés határán libikókázó kamaszokhoz szól a film, és nem az őket kísérő felnőtteknek.

A Képzeletbeli barátoknak egyébként a magyar címe, a hasonló koncepciója, és az egyik karakter neve (Kék, aki valójában lila) semmi köze sincs a 2000-es években a Cartoon Networkon futó rajzfilmsorozathoz, a Fosterék háza képzeletbeli barátoknak-hoz, ahol szintén a „kinőtt“ barátok témája mozgatta az alkotókat részről-részre.