A történet főszereplője a milliomos Wladyslaw, aki nemcsak népszerű feltaláló, de híres műsorvezetője is volt egy televíziós játéknak. Azért, hogy a családját újra egyesíteni tudja, megrendezi a saját halálát. Mivel óriási vagyonról van szó, amelybe beletartozik a kacsalábon forgó kastélya és a találmányai után járó jogdíjak is, a végrendeletének felolvasására megérkezik a család apraja és nagyja. Már a közeli benzinkútnál találkoznak, ahonnan autóversenyzésbe kezdenek, mintha az kapná az örökséget, aki a leghamarabb megérkezik. Egyúttal az alkotók megteremtik a film alaphangulatát is, hiszen az egymással rivalizáló családtagok versengése burleszkfilmbe illő mutatvány.
A legközelebbi humorforrást azok a tekintetek adják, amelyeket akkor láthatnak a nézők, amikor a rövid végrendelet felolvasása során közlik a családtagokkal, hogy Wladyslaw minden vagyonát egy árvaházra hagyja, a találmányai után járó jogdíjak öröklési jogáért pedig egy játék során kell megküzdeni az örökösöknek, ha már ilyen szépen összegyűltek mindannyian. Aztán kiderül, hogy mindez tréfa volt (kivéve a játékot), Wladyslaw megjelenik a színen, és megmagyarázza, hogy azt gondolta, mivel 30 éve nem volt együtt a család, a halálhírére biztosan eljön mindenki. A játékkal pedig az a kimondott célja, hogy újra közel kerüljenek egymáshoz a családtagok. Ám nem kell sok időnek eltelnie, és egy szerencsétlen véletlen vagy egy hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság miatt Wladyslaw meghal.
A film erőssége, hogy megfelelő ritmusban képesek az alkotók adagolni a poénokat. A filmbéli karakterek is jól felépítették. A család, akik a játékban részt vesznek, egy házaspárból (Dawid és Zofia) és két gyerekükből (Jozefina és Henryk), Dawid unokatestvéréből, Nataliából és élettársából, Gustawból áll. Van egy másik unokatestvér is, Karolnak hívják, ahogy partnerét is (úgy látszik a lengyel filmekben is megjelenik manapság a Hollywoodra jellemző kvóta). Dawid tanár, párja Zofia pedig adószakértő. Natália krimiíró, míg Gustaw, a barátja ingyenélő. A két Karol közül az egyik marketinggel foglalkozik egy kisebb cégnél, a másik Uber-sofőr. A filmben, ahogy megismerjük a szereplőket, egyre inkább úgy tűnik, hogy senki sem gyanús. Mindez a vígjátéki vonalat erősíti, mivel egy krimiben az idő előrehaladtával egyre több ember szokott gyanús lenni, nem pedig éppen ellenkezőleg.
A látványvilág Agatha Cristie krimijeinek a világát idézi, a havas hegyek között álló fényűző kastély egyszerre csalogató és félelmetes. A játékban, amelyet az örökség miatt kezdenek játszani, kiderül, hogy akkor boldogulnak igazán, ha együttműködnek, ráadásul úgy kell együttműködniük, hogy megtudnak egymásról olyan dolgokat, amikről előtte nem volt tudomásuk.
Mindez nemcsak poénokra ad lehetőséget az alkotóknak, de arra is, hogy a nézők is jobban megismerjék a szereplőket. Ahogy a filmbéli rokonok egymáshoz, úgy a filmet nézők is közelebb kerülnek a szereplőkhöz.
A haláleset hírére érkező rendőrökről viszont kiderül, hogy nem azok, akiknek kiadják magukat. Így lesz teljes a komédia, a rendőröknek ugyanis nem a gyilkos megtalálása a céljuk, sokkal inkább egy pendrive-ot keresnek, amelyen a szabadalmak tervrajzai vannak.
Egy olyan lengyel krimi-vígjátékot láthatnak tehát a nézők, amelyben bár mindenkinek szüksége van az örökség nyújtotta pénzre, de senki nem gyanús igazán, ráadásul a nyomozók, akik nem is azok, egyáltalán nem akarnak kinyomozni semmit, sokkal inkább a halott milliomos örökségére pályáznak ők is. Ahogy egyre inkább haladunk előre a időben, azt vesszük észre, hogy az alkotás geggjei a korai burleszk filmek poénjait idézik, a szereplőket pedig inkább sajnálni kezdi a néző, mintsem azt találgatná, ki a gyilkos. Összefoglalva tehát, ha az ember könnyed nyári szórakozásra vágyik, egy kis nevetős kikapcsolódásra, akkor ez a mű megfelelő választás.
Sommásan: 7/10