Újra Chris Renaud rendezi a Gru legújabb kalandjait, a Gru 4-et, ahogy az első és a második részt is ő dirigálta. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a Minyonok sokkal több teret kapnak a filmben a nézők legnagyobb örömére. Nemcsak azokat a tréfákat szereti a közönség, amelyek megidézik a klasszikus filmtörténeti burleszk aranykorát, hanem a modernkorunk visszáságaira reflektáló helyzetkomikumokon is remekül lehet mulatni. Mindenki megélte már, hogy egy automatából a pénz bedobása után sem jön ki a csokoládé, az üdítő vagy a szendvics, itt viszont ez nem fordulhat elő, mert látjuk, ahogy a film elején beköltözik az egyik Minyon a berendezésbe, ahol nemcsak hűsöl, de folyamatosan fogyaszt is, bár ha elalszik, akkor a többiek néha a fejére pottyantanak pénzbedobással vásárolva egy-két üdítőitalt, leginkább miheztartás végett.
A Minyonok tehát a helyükön vannak, szinte nincsen olyan jelenet, ahol ne sütnének el valamilyen poént, az alkotók ráadásul igencsak jó ritmusban adagolják a gegeket. Mindezek miatt elmondható, hogy a legújabb Gru-film is igazán szórakoztatóra sikeredett, egy pillanatig se lehet unatkozni a moziban. Gru figurájával viszont láthatóan nem igazán tudnak mit kezdeni a negyedik részre az alkotók. Az első részben egy megátalkodott bűnözőt alakít, aki azt is a fejébe veszi, hogy a Holdat ellopja, hogy aztán ő legyen a világ ura. Amikor viszont találkozik Margóval, Edittel és Ágnessel, a három árva kislánnyal, nem kell sok idő, hogy óriási személyiségfejlődésen menjen keresztül, amelynek eredményeképpen jó emberré válik, mert kiderül, hogy helyén van a szíve.
Aztán a második részben titkosügynök lesz, megismerkedik élete párjával, aki szintén titkosügynök, és a tréfák nagy része abból adódik, ahogy látjuk Gru csetlését és botlását az elköteleződés felé vezető úton. Mindez kitöltötte a filmet, az elejétől a végéig fenn lehetett tartani a feszültséget, a második részben volt talán a legtöbb pozitív üzenet, amely arról szólt, hogy családban a legjobb élni, és aki családban él, az biztosan nem fog unatkozni. A harmadik részben már látszódtak a problémák, vagyis az, hogy nem igazán tudnak mit kezdeni az alkotók Gru figurájával, ezért teremtettek egy olyan új bűnözőt, aki Gruhoz hasonlatos kaliber, és akit aztán Gru egy filmen keresztül üldözhet, ám ami az első rész sava-borsa volt (és még a második részben is némiképp kitartott), a főhős személyiségfejlődése, az itt teljesen kimaradt, el is érték a Gru-filmek mélypontját, amely csak azért nem lett bukás, mert megmentették a Minyonok.
A negyedik részben tehát nem véletlenül hozták vissza az első két rész rendezőjét, akinek azzal a kihívással kellett szembenéznie, hogyan lehet Gru figuráját újra érdekessé tenni. Chris Renaud rendező mindezt egy huszárvágással oldotta meg, visszatért az alapokhoz, amely szerint Gru akkor a legérdekesebb, ha bűnözőt alakít, így – a történet szerint kényszer hatására – újra látjuk betörni és rabolni.
Az alkotók előtt volt még ezen kívül két járható út. Az egyik az, hogyha az örökbefogadott lányok egy kicsit idősebbek, akkor – akárcsak az Agymanók 2.-ben – a kamaszkorú fiatalok neveléséből is kivehette volna a részét Gru, amely megint csak nem kevés tréfára adhatott volna lehetőséget, bár a következő részben elképzelhető, hogy ez lesz a fő csapás.
A másik járható út pedig az volt, és az alkotók ezt választották, hogy szülessen egy negyedik gyermek, mivel három lány már van ezért egy fiú, Gru pedig megtapasztalhatja így, milyen kemény meló egy csecsemő gondozása. Az megint csak más kérdés, hogy nagyon vicces az is, amikor Gru kiszervezi a Minyonoknak a csecsemőgondozást, az viszont sajnálatos, hogy az ilyen jellegű poénokból kevés volt. Bár megmentették az alkotók a negyedik részt attól, hogy egy pillanatra is unalmas legyen, a legendás animációs film negyedik része olyan, mintha két film lenne. Az egyikben Gru rendes családapa, akit egy védelmi program keretében új személyazonossággal ruháznak föl, a másikban meg visszatér a bűnözés világába, ahol egy táskacsere miatt – amelyet persze a Minyonok követtek el – a csecsemőgondozás kellékeivel kell a betörést végrehajtani. Ha jobban végiggondolja a néző, valahol átfedi egymást a két szál, mert mindkettőben elképzelhetetlenül sok leleményre van szükség. Főleg akkor, ha nem mennek olyan gördülékenyen a dolgok. Arról pedig a filmben nemcsak az élet, de a Minyonok is gondoskodnak.
Sommásan: 7/10