Furcsa kinézetű nyomozónő keresi sorozatgyilkost

Vágólapra másolva!

Divat manapság az, hogy krimik történetébe ágyazva mutatnak meg kulturális értékeket, vagy éppen olyan társadalmi problémákat, amikre más filmes műfajban a kutya se lenne kíváncsi. Így történik ez a Határtalan köd című indonéz filmben is, ahol Borneó dzsungelébe, az indonéz-malajziai határra kalauzolják a nézőket, hogy aztán megtudja mindenki, milyen ott az élet.

Csejk Miklós

Vágólapra másolva!

Indonézia krimi nyomozó

Beszédes cím ez a Határtalan köd (az eredeti: Kabut Berduri), mert a filmben nem kevés alkalommal van köd. Főleg a legfontosabb jelenetek során tapasztalhatja a néző, hogy köd van, a nyomozónő, akit egy gyilkosságsorozat felderítésére küldenek a városból, egy alkalommal nem is látja, hogy mire lő, de hogy védje magát, kénytelen vaktában lövöldözni. Sanját Putri Marino alakítja, aki inkább tűnik egy magába forduló egyetemi tanársegédnek, mint egy nehéz ügyekre specializálódott nyomozónak, de hamar rájön a néző, hogy itt nem a nyomozónő hiteles alakítása a legfontosabb, sokkal inkább az, hogy a belső vívódásaival küzdő embert meg tudja mutatni a színésznő. Mindez, ha nem is maradéktalanul, de valamennyire sikerül. Egyébként az indonéz színésznő, nemcsak a filmben érkezik Jakartából a határmenti kis faluba, hanem a valóságban is, mert ott él.

A Határtalan köd című filmben előkerül az erdő szellemének a legendája is

A filmben eleinte azzal próbálják megzavarni a nézőt, hogy sokszor elhangzik, egy szellem lakik az erdőben, miközben a skandináv krimikre jellemző naturalista realizmust látunk, szegénységet, egyik napról a másikra tengődést, tönkrement életeket, a rendőrségen korrupciót, a bűnözők és a rend fenntartóinak az összefonódását.

Egy olyan világot, ahol nem jó élni, ahol túl sok az erőszak, az emberek nagy része pedig iskolázatlan. Mindezekkel éppen összeegyeztethető lenne az a mágikus realista világ, amiről szó van, csakhogy egy filmben az kevés, ha sokszor utalnak a transzcendenciára szóban, de a képi világ a ködön kívül nem igazán játszik még a fény-árnyékkal sem. Mindettől függetlenül az indonéz Edwin rendezése tud érdekes és izgalmas is lenni, leginkább akkor, amikor a gyilkosságok megfejtéséhez szükséges információkat adagolja a nézőknek, amikor a főszereplő nő nem szenved, hanem nyomoz, érdeklődik, kombinál, beszélget a lakosokkal.

A filmben a gyilkosságok és a nyomozás kitaláció, ám a történelmi háttér valóságon alapul. Megtudjuk, hogy az indonéz és a malajziai kormányok közös erőfeszítéseket tesznek PARAKU (vagyis Pasukan Rakyat Kalimantan Utara) nevű kommunista szervezet ellen, amelyet 1971-ben alapítottak, és állítólag a Kínai Népköztársaság is támogatta gerillaharcukat. A konfliktus 1990 őszén ért véget, ekkor Kína és Malajzia között erős diplomáciai kapcsolat alakult, a kommunista gerillaharccal is leszámoltak. A történelmi tényeken kívül a dayak nép bemutatása is valóságos, akik a sziget őslakosai, a folyók és az erdők adta kincsekből élnek. Az ő konfliktusaikat is felvillantja a film, bár életük bemutatásába nem nagyon megy bele, de az kétségtelen, hogy felkeltik az alkotók a nézők figyelmét a dayakok iránt. Remek dramaturgiai megoldása a filmnek, hogy a nyomozónő messzi városból jön, a nézőpontja éppen annyira kívülálló, mint a nézőké, így kérdései, amelyek a dayak nép életére és hiedelmeire vonatkoznak, nem didaktikusak.

Muhammad Zaidy, a film producere több helyütt is hangsúlyozta, hogy az alkotók fő célja az őslakosok megismertetése volt a világ nézőivel, és persze az sem volt véletlen, hogy hosszan időzött az operatőr a lélegzetelállítóan szép tájak fényképezésével is, mert még az Indonézia turizmusért és kreatív gazdaságért felelős minisztere, Sandiago Uno is üdvözölte, hogy az alkotók a helyiek történeteit is belecsempészték a krimibe, és bemutatták, hogy Indonéziába is érdemes ellátogatni azoknak, akik szeretik a különlegesen megkapó tájakat. Mindez érezhető a filmen, mármint az, hogy temérdek fontos missziónak kellett megfelelniük a film készítőinek, a sok kompromisszum pedig a krimi feszes szerkezetét tette lazábbá, ezért érezhette azt a néző, hogy a filmben több az üresjárat, mint kellene.

Sommásan: 7/10