Kaszárnyaként, sőt internálótáborként is üzemelt egykoron Franciaország különleges történetű királyi sólepárlója

A különleges manufaktúra egészen 1895-ig üzemelt

Fotó: Shutterstock/maitrecortex

Az Arc-et-Senans-i királyi sólepárló 1775–1779 között épült manufaktúra Franciaországban. Az építményegyüttest 1982-ben az UNESCO felvette a világörökség listájára.

A Franche-Comté régióban már a római korban bányásztak sót, például Lons-le-Saunier és Salins-les-Bains környékén. Később is számos sóbánya épült, amelyeket fallal vettek körül, hogy a sólopást megakadályozzák. A zsúfoltság miatt a sóbányákban a higiéniai és szellőzési körülmények már nem voltak megfelelőek, nagy volt a tűzveszély és a munkafolyamatok lelassultak.

Claude-Nicolas Ledoux 1771-ben kapta meg a kinevezést Franche-Comté és Lotaringia sóbányáinak felügyeletére. A királyi udvarban már előzőleg is ismert volt, többek között Madame du Barry építésze volt, de épített utakat, hidakat és falusi templomokat is. Kinevezése után szemlekörútra indult és felfigyelt a sóbányák problémáira, többek között arra, hogy a gyárakat nyomorúságos anyagú, össze nem illő építőelemekből összevissza építették.

Ledoux ezért azt javasolta, hogy egy új lepárlót építsenek a sóforrástól 17 kilométerre, a chaux-i erdő mellett.

XV. Lajos 1773 áprilisában rendelte el a terv végrehajtását, egy évvel később Ledoux bemutatta első javaslatát.