A gazdasági növekedés csak abban az esetben fenntartható és egyensúlyőrző, amennyiben az államháztartási deficit alacsonyabb a GDP-bővülés üteménél; ebben az esetben viszonylag laza monetáris politika biztosíthatja az alacsony kamatszintet a vállalkozások és az államháztartás számára.
Bokros elemzése szerint ma Magyarországon ezzel ellentétes a helyzet: tavaly nyakló nélkül költekezett a büdzsé, a termelékenységnél jóval nagyobb mértékben nőttek a reálbérek. A trend fennmaradása külső és belső egyensúlytalansághoz, a gazdasági növekedés lassulásához, később stagnálásához, erősödő inflációs nyomáshoz és az államadósság növekedéséhez vezet - írja a volt pénzügyminiszter.
Ebben a helyzetben Bokros szerint a jegybank két rossz lehetőség között választhat. Vagy a megtakarítások védelme és az infláció fékezése érdekében magasan hagyja alapkamatát, ami végső soron a növekedés lassulásához vezet, vagy kamatcsökkentésekkel - a monetáris politika enyhítésével - hozzájárul a pénzromlási ütem emelkedéséhez; az utóbbi választás káros a nemzetgazdaság egészére, és ellenkezik a jegybank törvényi kötelezettségével.
Bokros szerint a jegybank a kisebbik rosszat választotta, de a magas államháztartási hiány magas kamatszint mellett kifejezetten növekedésellenes, és bizonyos idő után már csak radikális költségvetési megszorítással korrigálható.
A volt pénzügyminiszter úgy véli, hogy a döntéshozók jó része már felismerte a gazdaságpolitikai fordulat szükségszerűségét: a pénzügyminiszter kiállt az államháztartási deficit jelentős csökkentése érdekében, és a jegybank is radikálisan csökkentette alapkamatát. Bokros szerint azonban mindezek csak kezdeti lépések, és a fenntartható növekedés érdekében nemcsak alacsony hiányra és alapkamatra, de szerkezeti reformokra is szükség van.