Magyarország azonban több mint 7 százalékponttal magasabb alapkamatszinttel küszködik, mint Lengyelország. Arra a kérdésre, hogy Magyarország mit csinált rosszul és Lengyelország mit jól, részben a pénzügypolitikában és annak kommunikálásában rejlik a válasz, a szaklap szerint. A tekintélyes brit folyóirat szerint a lengyel jegybank pénzügypolitikai bizottságának tagjai hatéves megbízatásuk lejártával "büszkén tekinthetnek vissza arra, amit elvégeztek, csakúgy, mint Leszek Balcerowicz" bankelnök, akinek 2007-ig tart a hivatali ideje.
A lap felidézi, hogy Lengyelország négy éve szabadjára engedte a zlotyt, hagyva, hogy annak értékét a piac határozza meg. Eközben a jegybank arra összpontosított, hogy az infláció csökkentéséhez még éppen elégséges magasságban tartsa a kamatot, és eközben ellenállt az enyhítést célzó politikusi nyomásnak. Az eredmény: az infláció a 2000-ben mért 10,1 százalékról 2003-ban 0,7 százalékra csökkent, miközben a zloty "az exportőrök örömére enyhén gyengült".
A magyar jegybank ennél többet próbált végrehajtani, és kevesebbet ért el, a The Economist szerint. Megpróbálta ugyanis a forintot egy szűk, de mozdítható sávon belül tartani az euróhoz képest, de ezzel egy időben inflációkövetéssel is próbálkozott. Mindeközben a kormánnyal folytatott sikertelen, néha nyilvános gazdaságpolitikai csetepatékkal gyengítette saját helyzetét, és tavaly háromszor emelte a kamatot a forint védelmében - írta a The Economist.
A Járai Zsigmond védelmére kelők azt mondhatják, hogy az MNB elnöke nehéz körülmények között a tőle telhető legjobbat teljesítette. Kevesen vitatnák azonban, hogy Balcerowicz teljesített jobban - írta a brit gazdasági hetilap. Az elemzés szerint a "héja" Balcerowicz jelenléte valószínűleg önmagában több százalékpontnyi mínuszt jelent a jelenlegi lengyel kamatszintben, egyben évi egymilliárd euró kiadási mínuszt is, tekintve, hogy a lengyel beladósság 250 milliárd zloty (66,5 milliárd dollár).