A háztartások által felvett hiteleknek a teljes vagyonhoz, illetve a kamatterheknek a jövedelemhez viszonyított aránya azonban a nemzetközi összehasonlítások szerint továbbra is alacsony.Ezért az MNB megítélése szerint ez a jelenség, azaz a hitelállomány emelkedése és a hosszabb távon is folytatódó strukturális átalakulási folyamat nem jelent a pénzügyi rendszer stabilitása szempontjából kockázatot.
A háztartások fogyasztása a jelentés megállapításai szerint 2001 első hónapjaiban is dinamikusan bővült, és az 1999 óta jövedelemarányosan tartósan magasabb fogyasztási szintet elsősorban a pénzügyi megtakarítások visszafogásával biztosítják a háztartások.
A fogyasztási hitelek napjainkra egyre inkább meghatározó szerepet játszanak a lakosság által felvett kölcsönökön belül. Ez arra utal, hogy az eladósodási folyamatot elsősorban egy tartósan magasabb fogyasztási szint elérése motiválja a háztartási, azaz a lakossági és kisvállalkozási szektorban. Emellett az ingatlanépítési, illetve -vásárlási céllal felvett kölcsönök növekedése a felhalmozási kiadások lassú, de határozott emelkedésében tükröződik.
A megtakarítási ráta a korábbi, 1999-ben átlagosan 6 százalékos szintről napjainkra 4 százalékra esett vissza - a rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyítva a lakosság és a kisvállalkozások által félretett pénzeket. Ez részben azzal magyarázható, hogy a külső inflációs sokkok - köztük az olajár-, illetve az élelmiszerárak alakulása az év elején - a háztartások jövedelmét jelentősen visszavetették 2001 első néhány hónapjában. Ezért a jövedelem és a fogyasztás növekedésének addig szinkronban lévő pályája kényszerűen szétvált. A két növekedési ütem eltérését az átmeneti sokkokon kívül egy tartósabb jelenség, a hitelkínálat növekvő rugalmassága, a lakosság számára a likviditási korlát oldódása is lehetővé tette.
A nemzetközi összehasonlításból az is kitűnik, hogy Magyarországon az alacsonyabb megtakarítási hajlandóság nem eredményez számottevő kockázatot a háztartási szektorban. A kisvállalkozások és a lakosság bruttó pénzügyi vagyona ugyanis az összjövedelemhez viszonyítva alacsony, ezen belül az eladósodottság mértéke jóval elmarad a fejlett gazdaságokban tapasztalt jellemző adatoktól. A jelentés szerint a lakosság portfoliójában a kockázatosabb eszközök súlyának csökkenését figyelhettük meg az idei év első felében. Ezt bizonyítja, hogy a forintnak az árfolyamsáv kiszélesítését követően bekövetkezett felértékelődése és a magasabb árfolyamkockázat hatására a magyarországi háztartások számottevően csökkentették devizabetéteiket. A magyar háztartások pénzügyi vagyonában részarányukat tekintve 1995-ben még jellemzően 17-18 százalékos szinten álltak a devizabetétek, ez 2001-re 11 százalék alá csökkent, ami azt jelenti, hogy 1 százalékos forintárfolyam-változás a teljes vagyon értékét 0,1 százalékkal módosítja.
A háztartások betételhelyezési döntéseit - a jegybanki összegzés szerint - elsősorban az inflációs kilátásokkal kapcsolatos várakozások és a bizonytalanság határozták meg az elmúlt hat évben. Az 1995-től eltelt időszakban némi késleltetéssel a hazai infláció alakulásának megfelelően növelték vagy csökkentették a forint- és devizabetétek relatív súlyát az összbetétállományban. Az ez év júniusában tapasztalt devizabetét-kivonást az motiválta elsősorban, hogy az árfolyamsáv kiszélesítését követően a forint erősödésére és az árfolyamkockázatok megnövekedésére számított a háztartások döntő többsége - derül ki a jegybanki összegzésből.
A piaci kockázatot hordozó befektetések kedvezőtlen árfolyam-, illetve hozamalakulása azt eredményezte, hogy a lakosság és a kisvállalkozások a pénzügyi vagyonon belül lecsökkentették a jelentős kockázatot hordozó eszközök arányát. Így megtorpant az a korábbi évekre jellemző tendencia, hogy tőzsdei részvényekbe vagy befektetési jegyekbe vigyék át a megtakarítások jelentős részét. Idén nem nőtt tovább a bankrendszeren kívüli befektetések részaránya a háztartások pénzügyi vagyonán belül.
(MTI)
Korábban:
Megduplázódott a kölcsönfelvétel egy év alatt
2001. november 15.