A 2010-es céldátum tényleges feladása és így a maastrichti konvergenciafeltételek teljesítésének további csúszása lehetőséget biztosítana a politikának, hogy elodázza a fiskális egyensúly helyreállításához szükséges határozott és kemény kormányzati lépések megtételét. Ez pedig ártana Magyarország hitelességének, bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot teremtve a pénzpiacokon, ami könnyen elfordíthatja a befektetők egy jelentős részét - olvasható a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) elnökének, Szalay-Berzeviczy Attila sajtóközleményében.
Miközben tisztában vagyok a politikai erők szociális megfontolásaival, szeretném emlékeztetni a döntéshozókat: egy olyan kisméretű piacgazdaságnak, mint a magyar, nemcsak költséges, de kockázatos is egy önálló fizetőeszköz működtetése.
Ha a térség többi országához képest az euró bevezetésével késlekedünk, az nemcsak Magyarország versenyképességének további romlásához vezetne, de egy olyan helyzetben, amikor az államháztartási deficit tartósan meghaladja az ország növekedési ütemét, a költségvetési hiány pedig fizetésimérleg-hiánnyal párosul, fokozottan védtelenné tenné a forintot.
A magyar gazdaság szereplői által felhalmozott 15 229 milliárd forintnyi forintadósság (állam: 9599 milliárd forint, vállalatok 2994 milliárd forint, lakosság 2636 milliárd forint) mellett az állam 4008 milliárd, a vállalati szektor 3461 milliárd, míg a lakosság 654 milliárd forintnyi devizaadósságot tudhat magáénak.
A külföldi befektetők esetleges elfordulása a magyar fizetőeszköztől, vagy egy esetleges forint elleni támadás mintegy 8131 milliárd forintnyi devizatartozás tőke és kamat törlesztését drágítaná meg. Az ilyen helyzetben bekövetkező jegybanki kamatszint emelkedése pedig a forint adósságállomány törlesztését is tovább nehezítené. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen negatív forgatókönyv is képes lenne hirtelen jelentős anyagi többlet terhet róni a magyar háztartások legtöbbjére.