Jelentősen eltér az Európai Unió egyes országaiban a minimálbér kiszámításának gyakorlata. A csehek például az egyes munkakörök szerinti 12 elemű kötelező bértarifa-rendszert alkalmaznak. A legalacsonyabb tétel az országosan kötelező minimálbér, a legfelső kötelező tétel ennek több mint kétszerese. A minimálbér összegét nem érdekegyeztető tárgyalásokon döntik el, hanem a kormány határozza meg az árindex alapján. Több cseh parlamenti képviselő néhány hónapja megpróbált minimálbérből élni, azonban egyikük sem húzta ki hónap végéig.
Lengyelországban hasonlít a magyar gyakorlathoz a minimálbér meghatározása. A kormány a munkaadói és munkavállalói képviseletekkel együtt, a szociális és gazdasági bizottságban dönt az emelésről. Amennyiben nem sikerül megegyezni, a kormány önállóan dönt. A szlovák szisztéma is hasonló. Ebben az országban szintén a közös döntés a cél, de például az utóbbi években nem sikerült kölcsönösen elfogadható mértékben megegyezni. Ezért a kormány döntött az emelésről.
Franciaországban évente, de nyáron igazítják a minimálbért az inflációhoz, illetve a fizikai munkavállalók órabér-emelkedéséhez. Spanyolországban általában szintén évente emelik a minimálbért, de ha az infláció magasabb a tervezettnél, akkor félévente is lehetséges ez.
Portugáliában a szociális párbeszéd bizottsággal konzultálva dönt a kormány évente az emelésről. Az Egyesült Királyságban az alacsony bérek bizottságának javaslata alapján döntenek a legkisebb bérről. Az íreknél a miniszteri rendelettel előírt minimálbér teljesítése alól a munkaügyi bíróság határozata alapján legfeljebb egy évre felmentést kaphat a munkáltató.
Vannak olyan tagállamok is, ahol nem is létezik jogszabályban előírt országos minimálbér. Több államban ágazati kollektív szerződések garantálják a legkisebb keresetet. Ilyen ország Ausztria, Dánia, Finnország, Németország, Olaszország, Svédország. Országos ágazatközi kollektív szerződésben rendezik a kérdést Belgiumban és Görögországban.
Barsi Szabó Gergely - Giczi József