Gazdálkodni tanított a takarékbélyeg

Legfiatalabb olvasóink már bizonyára nem emlékeznek az iskolai takarékbélyeg intézményére, hiszen a bélyegek értékesítése 1992. szeptember elsején megszűnt. Addig azonban generációk nőttek föl úgy, hogy zsebpénzüket év közben a "Tanulók Takarékpénztárában" fialtatták.

Valószínűleg még a nyolcvanas évek elején születettek között is akadnak olyanok, akik részesülhettek az általános iskolákban folytatott kollektív takarékbélyeg-gyűjtés élményében. A rendszerváltás után két évvel megszűnt betéti konstrukció ugyan egy más, nem piacgazdasági szemléletű kor terméke volt, mégis, a pénzzel való helyes bánásmódra nevelte a gyerekeket.

Akkoriban persze bárkit könnyebb volt rávenni a takarékosságra, mint manapság, amikor a fogyasztói társadalom részeként inkább a költésre, a hitelből vásárlásra szoktatják az embert. A gyermekek pedig kimondottan is az egyik fontos célcsoporttá váltak, hiszen szüleik egyre többet költenek a gyerekeknek szánt fogyasztási javakra.

A dolog - legalább is a nyolcvanas évek vége felé - úgy nézett ki, hogy az emberfia hetente, kéthetente (esetleg havonta) némi minimális zsebpénzhez jutott legatyásodó szüleitől, általában olyan szavak kíséretében, mint "ezzel gazdálkodj, mert ennyit tudunk adni". Annál is könnyebb volt iskolai takarékbélygbe invesztálni csekély vagyonunkat, mivel akkoriban finoman szólva nem volt ekkora a kísértés pénzecskénk azonnali elköltésére. Persze, végső soron mégis a remény- és jövőbeli bicikli, magnó vagy nyári tábor ígérete motiválta a gyűjtögetést.

Tanulók takarékpénztára

Az [origo] újságírója abba a szerencsés (?) korosztályba tartozik, amelyiknek még van némi személyes tapasztalata a Magyar Népköztársaság utolsó éveiről, ugyanakkor nem kellett túl sokáig élveznie a népi demokrácia áldásait. Gyermekéveiből megőrzött emléktárgyai (diavetítő, Márka üdítős üveg, ellenőrzőkönyv) között ezért egy-két, ma már igazi múzeumi darab is akad. A rendszerváltás körüli évek fontosabb eseményei bizonyos mértékben saját anyagi érdekeit is háttérbe szorították (mentségére szolgál akkori zsenge kora); ezért lapulhatott meg valamelyik íróasztalfiókja mélyén több mint másfél évtizedig érintetlenül egy valódi kincs: egy beváltatlan iskolai takarékbélyeg gyűjtőlap!

A kissé elsárgult betétkönyvet szemügyre véve rögtön feltűnik, hogy egy letűnt korszak tárgyát tartjuk kezünkben. A puha papírból készült gyűjtőlap fejlécén ez áll: "Tanulók Takarékpénztára Budapest V., Münnich Ferenc u. 16."; a személyes adatok alatt viszonylag nagy betűkkel azt olvashatjuk, "VIGYÁZZ! HA ELVESZTED, ELVÉSZ A PÉNZED!". Alul, a bank logója fölött kisebb betűkkel pedig azt: "A takarékbetét összegének visszafizetésére vonatkozó követelés nem évül el."

"Takarékosság - vidám nyár"

De az igazi gyöngyszemek a belső oldalakon találhatók. A dolog lelkét természetesen maguk a bélyegek alkotják; az apró, színes kis vignetták mindig valamilyen nevelő célzatú üzenetet igyekeztek eljuttatni a tanulókhoz. A bélyegeken így rendszeresen szerepeltek például a KRESZ-szabályait rajzfilm formában népszerűsítő kutya és cica; az energiatakarékosság mellett korteskedő megszemélyesített vízcsepp; vagy az elsősegély és a mentőhívás fontosságát hangsúlyozó rajzfilmfigurák.

Az idő pénz

A bélyeg beragasztására hivatott belső felületet megfelelő méretű kis "ablakok" tagolják, amelyeket az alkotók további üzenetek közvetítésére is alkalmasnak találtak. Mindenekelőtt itt van a kihajtható belső oldalakon végigtekergőző "pénzkígyó", amelynek teste régi forintos érmékből állt, rabul ejtve az anyagi világba éppen belecsöppent ifjú fantáziáját, egyúttal mintegy vezetve őt egy ideális végkifejlet felé. A kígyó által szabadon hagyott ablakokban olyan kikezdhetetlen axiómák olvashatók itt-ott, mint "Sok kicsi sokra megy", "Takarékosság vidám nyár", "Az idő pénz", vagy a ma már mégiscsak meghaladott "Fillérből lesz a forint".

Fotó: Marton Bálint

A gyűjtőlapon elvileg 88 bélyeg beragasztására volt lehetőség, de ez nem jelentette azt, hogy beteltével le kellett volna mondani a további takarékoskodásról, hiszen ebben az esetben újabb gyűjtőlapot lehetett kérni (nyilván a takarékossági megbízott tanártól) - bár, az elbeszélő emlékei szerint erre nemigen került sor.

A művészet és a gazdaság példás együttműködését jelezve még egy apró versikét is a hátlapra nyomtattak B. Radó Lili tollából, címe Sok kicsi:

"Bármibe fogsz a nagyvilágon, légy takarékos, azt ajánlom,

egyet soha, soha el ne feledj:

egy kicsi, két kicsi, öt kicsi, tíz kicsi, sok kicsi sokra megy."