Milliókba kerültek az exit pollok

Exit pollnak nevezhető, vagyis a szavazóhelyiségből kilépők megkérdezésén alapuló kutatást a múlt vasárnap csak két csoport végzett: a Tárki, illetve a Forsense a Századvég Alapítvánnyal közösen. A kutatók több mint 15-15 ezer szavazót értek el. Az alkalmazott módszereknek és a kutatásra költött összegeknek jártunk utána.

Elméletileg az exit pollok úgy adnák a lehető legpontosabb eredményt, ha azok nem csak 176 egyéni illetve a 20 területi választókerületre, hanem a szavazókörökre is reprezentatívak lennének. Erre egyik hazai közvélemény-kutató sem vállalkozik, hiszen a magyarországi szavazókörök száma megközelíti a 11 ezret, ezek mindegyikét felmérni igen drága volna. Egy-egy kérdezőbiztos napi díja ugyanis 8-10 ezer forint, egy felmérést általában ketten végeznek, de még ott van azoknak az eszközöknek (palmtop, laptop) költsége is, amelyek segítségével a frissen felvett adatok rögtön a központba juttathatók. (Persze az olcsóbb, telefonos-bediktálós módszer sincs ingyen.)

Az is csökkentheti az exit pollok iránti kutatói lelkesedést, hogy ma már este 9-10 óra között megérkeznek az első, megbízható, hivatalos eredmények, vagyis nem tűnik ésszerűnek túl sok energiát belefektetni egy olyan kutatásba, ami csak 2-3 órával előzheti meg a valódi adatokat. Tovább nehezíti a közvélemény-kutatók helyzetét, hogy Magyarországon - főleg politikai kérdésekben - igen nagy a válaszmegtagadók aránya. Van, aki szerint fejlettebb demokráciákban nem tartanak attól a szavazófülkéből kilépők, hogy elmondják, kire voksoltak - fontosnak tartják, hogy megosszák véleményüket a kérdezőbiztosokkal. A nagyobb válaszadási hajlandóságon túl ott lehet értelme valódi exit pollokat készíteni, ahol azok eredményeit még az urnazárás előtt közzé lehet tenni, illetve ott, ahol időben elhúzódik a szavazás (pl. Olaszország, USA).

A Tárki a most vasárnap egy itthon még kísérletinek számító, Amerikában már kipróbált módszer alapján dolgozott. Az intézet azokat a körzeteket mérte fel, ahol 2002-ben és 2004-ben (az európai parlamenti választásokon) olyan végeredmény született, amely a legközelebb állt az országoshoz. Az elv az volt, hogy ha ezek a "lakmuszpapír" körzetek két éven keresztül jó stabilitást mutatnak, előre jelezhető a 2006-os eredmény is - vázolta a módszert Sik Endre, kutató. Mindemellett voltak kételyeik a kutatóknak, ugyanis 1998-ban és 1994-ben ezek a körzetek még nem az országos végeredményt adták - tette hozzá a szakember. Abban az értelemben ugyan exit poll volt a felmérés, hogy a szavazóhelyiségből kilépőket kérdezték, ám hagyományos megközelítésben egy ilyen kutatásba több tíz- vagy százezer válaszadót szokás bevonni - tette hozzá Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója. A szakember elmondta: kísérletről volt szó, a TV2 megrendelésére végzett kutatásban több mint 15 ezer szavazót kérdeztek meg, 24 ponton.

A Forsense - a Századvég Alapítvánnyal és a Duna TV-vel közösen végzett felmérésben - 216 mintavételi ponton, illetve 297 szavazókörnél végzett adatfelvételt, a mintanagyság itt is meghaladta a 15 ezer főt. A területi reprezentáció itt a nagy régiókra szorítkozott. E kutatás modellje ugyan nem az Egyesült Államokból érkezett, de az USA-ban is hasonlóképpen végzik a mintavételt - mondta Tóth Zsolt, a Forsense ügyvezetője. A helyszíneket véletlenszerűen választották ki, többször is tesztelték - a szavazás napja előtt és után - hogy egy ilyen mintavételnél milyen mértékben lehet az országossal azonos eredményre számítani. A felmérések szerint a felvett részvételi és pártpreferencia-adatok szűk hibahatáron belül megegyeztek az országos eredménnyel.

A Tárki munkatársai csak a választási preferenciákra kérdeztek rá, az eredményekről telefonon tájékoztatták a központot. A Foresense kérdezőbiztosai mobilinternet segítségével félóránként küldték a központba az adatokat. E kutatásnál fontos cél volt, hogy ne csak a választói attitűdöket mérjék fel, hanem azt is, hogy kik és hogyan szavaztak. Ennek megfelelően a kérdezőbiztosok a pártpreferencia mellett rákérdeztek a korábbi voksolásra, a válaszadó életkorára, nemére, iskolai végzettségére, illetve arra is, hogy jobb- vagy baloldalinak tartja-e magát. Felmérték azt is, hogy a válaszadó a négy párt listavezetője közül kit látna szívesen a miniszterelnöki poszton.

Sik szerint a kutatás szakmai hasznosságát egyrészt az csökkenti, hogy az eredményeket a hivatalos számok előtt csak alig pár órával lehet közölni, másrészt az, hogy nem is igazán tűnik megbízhatónak. A megrendelőnek - tette hozzá - ugyanakkor hozhatott plusz nézettséget. Tóth Zsolt szintén úgy véli, az exit poll első körben a média számára lehet fontos azért, hogy a hivatalos adatok érkezéséig meglévő 1-2 órában is be tudjon számolni a friss, becsült számokról. A kutatók számára azonban hosszútávon fontosabb, hogy egy jól elemezhető, robusztus adatbázis jött létre, ami egyrészt egy sor későbbi munka alapjául szolgálhat, másrészt ellenőrizhető a korábban felvett adatok pontossága is. Tóth István György aláhúzta: a Tárki kísérlete arról szólt, hogy megvizsgálják, mennyire stabilak a választókörök, vannak-e már olyan helyszínek, amelyek viszonylag állandóan hozzák az országos eredményt. Az, hogy ebben az értelemben sikerült-e a kísérlet, később fog kiderülni, az eredmények kielemzése jelenleg is tart. Gazsó Tibor, a Századvég kutatási igazgatójaúgy véli: kutatásuk legfőbb eredménye, hogy jó becslést adhat a szavazóbázisok szociológiai összetételéről. Kiemelte továbbá, hogy a nagy elemszámnak köszönhetően jól lehet becsülni a kis pártok bázisaira is. Egy ilyen exit pollnak az a lényege, hogy amennyiben visszaigazolja a végeredményt, értelmezhetővé válnak a szociológiai megoszlások is - tette hozzá.

A Tárki azért döntött a kísérleti módszer alkalmazása mellett, mert a részletes exit poll valóban nagyon drága - mondta Sik Endre. A Tárki által alkalmazott módszer nagyságrendekkel olcsóbb volt, mint egy hagyományos exit poll - erősítette meg Tóth István György vezérigazgató, aki néhány millió forintos költségről számolt be. Pontos számot Tóth Zsolt sem mondott, ő is több millió forintos összeget említett. A Forsense adatfelvétele ugyanakkor vélhetően többe került, mint a Tárkié, egyrészt a nagyobb területi kiterjedtség (közel tízszer több adatfelvételi pont), másrészt az alkalmazott eszközök költségigénye miatt.