Kockázatosak a lakossági devizahitelek

Az elmúlt években tapasztalt nagy hitelezési láz ellenére a hazai háztartások adósságállományának szintjében még jelentős lemaradás tapasztalható a fejlettebb hitelpiacok többségében mért értékektől. A rendelkezésre álló jövedelem alapján számított eladósodottsági mutató Magyarországon átlagosan feleakkora, mint az eurózónában - írja aVilággazdaság.

Magyarországon az eladósodottsági mutató jóval alacsonyabb, mint Nyugat-Európában, ugyanakkor a fogyasztási hitelek lakáskölcsönökhöz viszonyított nagyobb aránya, a magasabb hazai kamatszint, illetve a hitelpiaci sajátosságok miatt a Magyar Nemzeti Bank számításai szerint a háztartások törlesztési terhe a rendelkezésre álló jövedelem arányában megközelíti a fejlett országok értékeit.

Növeli a kockázatokat, hogy az eladósodottak közel 60 százalékának nincs likvid pénzügyi megtakarítása. Tavaly az adósságállomány növekedési üteme mérséklődött, és a dinamikus jövedelem-növekedés mellett lelassult a törlesztési teher emelkedése. Ennek hátterében elsősorban a már 2004-ben meginduló és 2005-ben dominánssá váló új hitelpiaci jelenségek állnak. Meghatározóvá vált a folyósítás időpontjában alacsonyabb költségű devizahitelezés, és elmozdulás történt a hosszabb lejáratú és jelzáloggal fedezett hitelek felé.

A háztartások szinte kizárólag devizában vesznek fel új kölcsönöket, a devizahitelek között pedig a svájcifrank-alapúak dominálnak az euróalapúakkal szemben. A hazai háztartások nem ismerik fel a magas kockázatot, ezért még kis forint-deviza kamatkülönbség mellett is általában a devizakonstrukciót választják. A továbbiakban a devizahitelezés fennmaradását és a rövid lejáratú és magas terhű forinthitelek stagnálását várják az elemzők.

Az árfolyamkockázat miatt a devizahitelezés terjedése növekvő kockázatot hordoz. A devizahitelek kamatának kisebb volatilitása miatt, a kamatok emelkedése rövid távon csak mérsékeltebb növekedést okozhat a törlesztési teherben. Bár a teljes törlesztésnek jelenleg még csak a negyede köthető a devizahitelekhez, egy piaci sokk miatt bekövetkező teheremelkedés nagyobb része már a devizatételekhez kötődik. Annak ellenére, hogy rövid távon a hiteleknek csak egy része árazódik át, egy 20 százalékos forintgyengüléssel és 6 százalékpontos hozamemelkedés esetén közel 10 százalékkal növekedne az átlagos törlesztési teher. A terhek emelkedésének egyenlőtlen megoszlása miatt azonban sok adóst ennél jóval komolyabb mértékben érintene hátrányosan az előbbi előrejelzés. A hitel típusától függően, akár 30-40 százalékkal is növekedhet a havi törlesztőrészlet, így az átárazódás által érintett háztartások jelentős része nem tudja majd teljesíteni ezt.

A törlesztőrészlet emelkedésének átlagos mértéke a nem banki hiteleknél a legnagyobb. Az egy éven belül átárazandó hitelekre számított törlesztési teher emelkedésének mértéke, egyrészt az adósságszerkezet azon jellemzőjéből következik, hogy a forint-lakáshitelek többségében nem árazódnak át egy éven belül, így rövid távon általában kevésbé érintettek. Ugyanakkor az átárazódó kölcsönöknél már nagyon jelentős, akár 30 százalékot meghaladó is lehet a törlesztőrészlet emelkedése. A forintfogyasztási hitelek egy részének kamatfixálása ugyanakkor szintén egy évet meghaladó, továbbá a már jelenleg is nagyon magas hitelköltségükből adódóan, a kamatemelkedés arányaiban itt lenne a legkisebb hatású, és a kölcsönöknek csak egy részét érintené. A devizahitelek esetében azonban, a leértékelődés hatása gyorsan és teljes egészében megjelenik a törlesztőrészletben, annak következtében, hogy az új törlesztőrészletet a törlesztés napján érvényes árfolyamon számítják ki a bankok.