A GDP-hez viszonyított elvonás csökkentésére nincs lehetőség, viszont a nemzetközi adóverseny jelenlegi intenzitása mellett, a közterhek emelése sem járható út - mondta Oszkó Péter, a Deloitte adópartnere. A szakértő szerint az elosztórendszerek és az államigazgatás szükséges reformja előtt, nem reális jelentősen visszafogni a bevételi oldalt képező elvonásokat, sokkal inkább azok átstrukturálásáról lehet szó - olvasható a Napi Gazdaságban.
A folyamatnak lesznek relatív nyertesei és vesztesei, már csak a legnagyobb problémának tűnő foglalkoztatási közterheket tekintve is. A ma bejelentett 3,9 millió foglalkoztatott 44 százaléka ugyanis minimálbér vagy ahhoz közeli jövedelem után fizeti a közterheket, ami így, Oszkó szerint a bevételek csupán 2 százalékát adja. A fennmaradó 56 százaléknak csaknem fele a közszférában dolgozik, így a költségvetésnek valós bevétele innen nem származik.
Ez azt jelenti, hogy pusztán 1,6-1,7 millió munkavállaló, illetve foglalkoztatóik viselik a magyarországi tb-rendszer fenntartási költségeinek meghatározó részét. Oszkó szerint a járulékcsökkentés önmagában véve nem oldja meg a problémát, a tehermérséklés révén ugyanis rendkívül lassan emelkedik a fizetési hajlandóság.
A szakértő úgy véli: mindenképpen szigorú munkaügyi ellenőrzésre van szükség - ez az adóamnesztia június 30-i lejártával előtérbe kerülhet -, de be kell zárni a legális kiskapukat is. Ez utóbbi, például a személyi jövedelem adóztatásában jelenik meg; helyette a személyi és a vállalkozói jövedelmek adóterhelését egy szintre kellene hozni. A rendszer egyre nagyobb kiskapuja az eva, amely a vállalkozás összes, áfával növelt jövedelmét mindössze 15 százalékkal terheli.
A magyarországi gazdálkodási környezet tehetetlenségi nyomatéka azonban igen nagy, mivel a kkv-szektorban, ma már szinte általános versenyképességi tényező a kiskapuk kihasználása - véli Oszkó. Az adórendszer átalakítását mindenesetre 2007 januárjával meg lehetne kezdeni.
Az adórendszer egyszerűsítését pedig nem a társaságiadó- vagy az áfaszabályoknál kellene kezdeni, mivel azok, európai mércével mérve sem számítanak túl bonyolultnak. Sokkal inkább az a 8-10 kis adó okozza a problémát, amelyek együttes bevételi vonzata a GDP 1 százalékát sem éri el (az iparűzési adóval nem számítva), viszont fenntartásuk, a hozzájuk kapcsolódó adminisztráció és ellenőrzés jelentős összegeket emészt fel. Oszkó szerint ezeket úgy kellene felszámolni, hogy beépíthetők legyenek a meglévő, nagyobb adónemekbe.