Egyelőre nem kell olajválságtól tartani

Egyre kevésbé tartják valószínűnek az Irán elleni támadást az [origo] által megkérdezett szakértők. A nemrég még 100 dolláros olajárakkal riogató konfliktus - ha nem is ért véget - nem valószínű, hogy háborúba torkollik. A piaci szakemberek szerint az olajár-hisztéria mára öngerjesztővé vált, emiatt emelkedik irreális magasságba az energiahordozó ára. A geopolitikai helyzet azonban mára nem hordoz magában egy újabb olajválságot.

Szakértők egyre kevésbé tartják valószínűleg, hogy az Egyesült Államok fegyverrel rendezné az iráni konfliktust. Noha az elemzések továbbra is igen magasnak tartják a háború kockázatát, az [origo] által megkérdezett szakértők világossá tették: egyik félnek sem érdeke egy fegyveres konfliktus, amely megrengetné a világ olajpiacát.

Hugo Chávez, a dél-amerikai olajtermelő országok önjelölt vezére hétfőn, londoni félhivatalos látogatásán még 100 dolláros olajárat jósolt arra az esetre, ha az USA megtámadná Iránt. Szakértők szerint azonban egyre kevésbé valószínű, hogy a márciusban meglebegtetett konkrét támadási terveket valóra is váltja az Egyesült Államok. A venezuelai elnökhöz akkor több neves londoni elemzőház csatlakozott, mind 100 dolláros hordónként árat jósolva.

"Sokat beárazott már a piac" - mondta a háborús kockázatokról Oláh Flórián, a Hamilton tőzsdeügynökség üzletkötője. Oláh szerint az olajár legfeljebb újabb 10-15 dollárral kúszna följebb, de egy korrekció hamarosan visszaállítaná a jelenlegi árszintet. A Hamilton szakembere az [origo]-nak elmondta: nem hiszi, hogy az olaj ára tartósan megmaradna a jelenleginél magasabb szinten.

Ezt azzal indokolja, hogy a legfrissebb felmérések szerint az olajra az idén kisebb az igény, mint tavaly. "Ugyanarról a pszichológiai hatásról van szó, mint az arany drágulásánál" - ad magyarázatot a jelenlegi, 69 dolláros hordónkénti árszintre Oláh. Az üzletkötő elmondta: a mostani hisztérikus helyzet ellenére, 40-45 dolláros hordónkénti ár volna indokolt a piacon.

"A jelenlegi helyzetben minden elemző nemleges választ ad arra a kérdésre, hogy lesz-e támadás Irán ellen" - véli Hegedüs Miklós, a GKI Energiakutató ügyvezető igazgatója. Hegedüs ugyanakkor hozzátette: Irán szerepe az OPEC-en belül jóval kiemeltebb, mint Iraké, így egy konfliktus sokkal nagyobb hullámokat kavarna az olaj és a földgáz piacán, mint az iraki háború.

Amerika erői egyelőre Irakban vannak lekötve

Mivel Irán jóval nagyobb, mint a 2003-ban lerohant Irak, Hegedüs szerint túl nagy falat volna a katonailag amúgy is teljesen lekötött Egyesült Államoknak. A nagyobb terület miatt, nagyságrendekkel tovább tartana konszolidálni az országot, ez alatt pedig - ha nem is állna le - de igencsak akadozna az olajtermelés.

Hegedüs Miklós szerint egy iráni konfliktus mindenképpen 100 dollár körülire emelné fel az olaj hordónkénti árát. Az energetikai elemző szerint egy ekkora árrobbanás, már szinte minden olajimportáló országban felerősítené az inflációs tendenciákat. Mindez elsősorban a feltörekvő gazdaságok növekedését lassítaná le. Hegedüs szerint ugyanakkor a konfliktushelyzet pozitív hozadékaként felgyorsulhatna az olyan alternatív energiahordozók felhasználása, mint a biodízel vagy az etanol.

Teljesen kizártnak tartja az iráni helyzet konfliktussá mérgesedését Lugossy Győző, az ELTE Új- és Legújabb kori Történeti Tanszékének docense. Lugossy szerint az 1973-as olajválsághoz képest, amikor az arab országok a jom kippuri háború miatt leállították olajszállításaikat az Izraelt támogató nyugati országoknak és Japánnak, ma koránt sem lenne ilyen egységes a Közel-Kelet fellépése. Lugossy az [origo]-nak elmondta: a vezető arab hatalmak sokkal kiszolgáltatottabbak ma az Egyesült Államoknak, semhogy az amúgy sem túl népszerű Irán érdekében kockáztatnák olajpiacukat. Ugyanakkor a térség tele van amerikai támaszpontokkal, amely szintén meggátolhatja az erőteljesebb fellépést az amerikai piaci érdekek ellen.

Lugossy Győző szerint egy idő után mind a környező országok, mind pedig az Egyesült Államok kénytelen lesz elfogadni az iráni rendszert a jelenlegi formájában. Az ország politikai vezetése sokkal inkább a belső feszültségek levezetése, semmint valós geopolitikai törekvések miatt intéz folyamatos kirohanásokat Izrael ellen, ráadásul túlságosan is függnek az olajjövedelmektől ahhoz, hogy bármifajta bojkottal, vagy embargóval próbálkozzanak.

1973 megbénította Amerikát

Az olajtermelő országok valódi erejét az 1973-as olajválság bizonyította be a Nyugat számára. Az addig egyszerű kartellként működő OPEC arab tagjai önállóan léptek fel, hogy támogassák a jom kippuri háborúban Egyiptomot és Szíriát Izraellel szemben. Az arab olajországok és Irán kijelentették, hogy nem szállítanak olajat az Izraelt támogató Egyesült Államoknak, Hollandiának, és Japánnak.

az OPEC 1973-ban mutatta meg erejét

Mivel a II. világháború után az amerikai életmód egyértelműen az olcsó olaj köré épült, Amerikát igen érzékenyen érintette a válság. Az ország gazdasága amúgy is recessziótól szenvedett, ez csak felgyorsult az olajárak megnégyszereződésével, és az üzemanyaghiánnyal. A benzinkutaknál óriási sorok álltak, a kormány pedig megszorításokra kényszerült: páros napokon csak a páros, páratlan napokon csak a páratlan rendszámú autók tankolhattak. A spórolás miatt bevezették az 55 mérföld (88 kilométer) per órás sebességhatárt. Az addigi amerikai arab olajimport 1,2 millió hordó/nap-ról 19 000 hordóra esett vissza. A krízis hat hónapon keresztül tartott és az arab országok bevételeit jelentősen növelte.

1979-ben újabb, azonban az 1973-asnál jóval kisebb olajválságot hozott az iráni forradalom, amely egy időre kikapcsolta Irán olajexportját a világpiacról. Az akkori, 15 dolláros hordónkénti ár, a forradalom hírére 39,50 dollárra emelkedett. Ismét üzemanyaghiány tört ki Amerikában, azonban addigra rendeződtek az USA kapcsolatai más olajtermelő, arab államokkal, így a hiányt rövid idő alatt enyhíteni tudták. Elemzők szerint ugyanakkor a benzinkutaknál hosszú sorokban álló amerikai autók, a ki nem kapcsolt motorok miatt, 150 000 hordónyi olajat használtak el fölöslegesen.

Az utolsó olajválság 1990-ben tört ki, amikor Szaddám Husszein iraki diktátor csapatai lerohanták Kuvaitot. Az olajsejkség felszabadítására megindított, Sivatagi Vihar hadművelet során, Szaddám katonái felgyújtották Kuvait olajkútjait. Az olaj ára, az akkor még elképzelhetetlen 40,42 dolláros hordónkénti magasságba szökött.

Barsi Szabó Gergely