A létminimum az a pénzösszeg, amely biztosítja a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény - a társadalom adott fejlettségi szintjén hagyományosan alapvetőnek minősülő - szükségletek kielégítését. A statisztikusok két típusát különböztetik meg. A relatív minimum számítása során az ország jövedelemelosztásából indulnak ki. Az abszolút létminimum kiindulópontja vagy a társadalom teljes szükséglete, vagy az élelmiszerszükséglet.
A létminimum élelmiszerkosarának tartalma közepes fizikai igénybevétel esetén fedezi a vonatkozó egészségügyi és táplálkozástudományi követelménynek megfelelő teljes tápanyag-, vitamin- és ásványianyag-szükségletet. Aktív korú személynél a normatív élelmiszer-mennyiség többek között napi 81 gramm fehérjét, 83 gramm zsírt, 356 gramm szénhidrátot, 800 milligramm kalciumot, 3500 milligramm káliumot, 13 milligramm vasat, 60 milligramm C-vitamint tartalmaz. Mindennek jellemző árakon összegzett értéke 2004-ben havi 14 610 forint volt.
A Központi Statisztikai Hivatal 1991 óta végzett létminimum-számításának alapja a normatív élelmiszerfogyasztás, melynek értékét évente, más-más tényezővel felszorozva jön ki a létminimum teljes összege. Ez a tényező az 1989 évi 2,83-ról 1996-ra 2,28-ra csökkent, majd 2004-re 3,1-re nőtt. A tényezőre azért van szükség, mert csökkenő életszínvonal mellett az élelmiszerfogyasztás aránya nő, ellenkező esetben pedig fordítva.
A hivatal a létminimum értékét különböző háztartástípusokra dolgozza ki. A módszer lényege, hogy az egyedül élő felnőtt személy költségeit egy egységnek tekinti, majd a háztartás további tagjainak szükségleteit ezt az összeget egy egynél kisebb tényezővel megszorozva számítja ki. E szerint tavaly egy egyedülálló személy létminimuma 53 307 forint volt, és a tipikusnak tekintett két aktív és két gyermekből álló család létminimuma ennek 2,9-szerese, azaz 154 590 forintot tett ki.
Barsi Szabó Gergely