Közép-Európán kísérletezik a globális tőke

Kísérlet zajlik a szociális költségek totális lefaragására Európa félperiférián lévő országaiban Szalai Erzsébet szociológus szerint. Szalay a Népszabadságnak adott interjújában elmondta: a felhalmozódott adósságok a kormányok gyenge érdekérvényesítő képessége miatt alakulhattak ki. A szociológus elmondta: a következőkben nem lát esélyt arra, hogy a közép-európai országok felzárkózzanak az EU fejlettebb részéhez.

Globális kísérletnek látja Szalai Erzsébet szociológus a Közép-Európában zajló spórolást az emberi erőforrás költségein. A Népszabadságnak nyilatkozva Szalai kifejtette: úgy látja, a globális tőke folytat a térségben nem tudatos kísérletet arra, hogy rászorítsa az embereket: saját maguk állják munkaképességük fenntartásának költségeit.

Szalai szerint a probléma arra vezethető vissza, hogy a rendszerváltás ideján a kormányoknak nem volt más választása: egyedül a leszorított munkabérekkel tudták vonzóvá tenni a befektetők számára. Ugyanakkor, mivel a szó hagyományos értelmében nem jött létre tőkefelhalmozás, a meglévő javakat csoportosították át, a gazdasági elit tehát nem új értéket hozott létre, hanem másoktól vonta azt el - ez az oka a rendszerváltást követő évtized radikális életszínvonal-csökkenésének.

A 2000-után, kampánycélból növekedésnek induló reálbérekkel azonban az ország valódi helyzete nem bírta a képest. Szalay Andor László közgazdászt idézve az interjúben kifejti: az állam jelentős eladósodása nélkül a kormányok nem képesek eleget tenni a gazdasági elit nyomásának, és a választópolgárok jogos igényeinek. Ugyanakkor az eladósodást a felvett hitelek utáni kamatos kamatok okozzák, Magyarország esetében ez a tartozásállomány nyolcvan százalékát jelenti.

Ugyanakkor a kormányok gyenge érdekérvényesítő képessége miatt nincs esély a javulásra és a fölzárkózásra. Szalai Erzsébet szerint a kormánynak az oktatáson és az infrastruktúra fejlesztésen kívül nincs esélye arra, hogy olyan húzóágazatokat hozzon létre, amelyek magukkal rántanák felfelé az ország egészét. Az erőtlenségből fakad az is, hogy a Szalai által "pénzügyi gazdasági szuperstruktúrának" nevezett globális tőke rákényszeríthati az embereket arra, hogy "öngondoskodás" címen alacsony jövedelmükből maguk finanszírozzák munkaképességük fenntartásának költségeit.

Szalai Erzsébet szerint amennyiben ez a "kísérlet" sikerrel zárul, az jelentős politikai válságokat eredményezhet Közép-áEurópában, és a szélsőjobb megerősödését hozhatja. Ugyanakkor a szociológus úgy véli: a globális tőke egy idő után a centrum kapitalista országaiban is megpróbálja majd megtörni a jelenleg fejlett szociális ellátórendszereket, így valójában nem Közép-Európa tart nyugatnak, hanem a Nyugat láthatja meg jövőjét az itteni állapotokban.