Az egyelőre csak tervezetnek számító stratégia nemzetközi kitekintéssel vezeti be a magyarországi helyzet elemzését, felméri a megújuló energiák elterjedését segítő eszközöket, majd konkrét célokat tűz ki az ország számára - megvalósulásukra egy optimista és egy kevésbé derűlátó forgatókönyvet is vázol. A dokumentum az Európai Unió, a Kiotói Egyezmény és a fejlett világ trendjeit, vezérelveit helyezi a középpontba, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy Magyarországnak sajátos adottságaihoz kell alkalmaznia a világban egyébként számos helyen már működő jó példákat.
Az EU idén tavasszal ambíciózus célokat jelölt ki 2020-ra: a megújuló energiaforrások részarányát az unió teljes energiafogyasztásában 20 százalékra kell emelni; az üvegházhatású gázok kibocsátását 20 százalékkal csökkenteni kell; a teljes energiafogyasztást 20 százalékkal mérsékelni kell. Ezek a számok azonban a teljes unióra vonatkoznak, vagyis beleszámítják például Svédországot, Ausztriát, Németországot, Spanyolországot is, ahol a jelenlegi lendületet látva szinte biztos, hogy még túl is teljesítik a közös célokat. A magyar forgatókönyv a legkedvezőbb esetben a megújulók 15 százalékos részarányával számol az energiafogyasztáson belül, legrosszabb esetben pedig 10 százalékos arányt tart elérhetőnek.
Aki sokat markol...
A szaktárca óvatossága persze érthető, hiszen, bár Magyarország egyes megújuló energiaforrásokat tekintve jelentős potenciállal rendelkezik, a beruházási tőke és az eddigi trendek nemigen támasztanak alá egy ilyen távon ennél nagyratörőbb tervet. Az ország egyébként a 2010-es európai célkitűzést (Fehér Könyv, 1997) illetően is a legalacsonyabb vállalást tette: míg Európa összességében 12 százalékos megújuló-arányt jelölt ki célként erre az időpontra, addig Magyarország mindössze 3,6 százalékot teljesítene. Időközben kiderült, hogy a 12 százalékos arány valószínűleg nem valósul meg 2010-ig, a magyar cél viszont már 2005-ben teljesült, hiszen néhány széntüzelésű erőművünk fatüzelésre állt át, ez pedig rögvest 4,5 százalékos megújuló-arányt eredményezett.
A megújuló energiaforrások iránti európai elkötelezettség praktikus okokra vezethető vissza: az ellátásbiztonság, fenntarthatóság, energiahatékonyság és diverzifikáció szempontjaira. A magyar tervezet is ebből a szempontból veszi szemügyre lehetőségeinket, és helyenként kritikusan szól az ettől eltérő magyarországi gyakorlatról, folyamatokról. A dokumentum a földgáz árának jelenlegi támogatását is túlzottnak tartja, nem szociális szempontból, hanem a megújulókkal szemben. A mai gyakorlat ugyanis így nagyobb támogatást biztosít egyedül a földgáznak, mint az összes megújuló energiaforrásnak együttvéve.
Bár a stratégia a biomasszának több szempontból - vidékfejlesztés, munkaerőpiac, költséghatékonyság - kitüntetett helyet biztosít, megjegyzi ugyanakkor, hogy a jelenleg meglévő, épülő és tervezett biomassza-erőművi kapacitások meghaladják az ország forrásteljesítményét. Magyarul: a hazai mezőgazdaság nem lesz képes elég biomasszát termelni tüzelőanyagnak. A helyzetelemzés arról is szól, hogy a zöldáram-támogatások miatt lendületet kapott a biomassza alapú erőművek építése, megdrágítva az amúgy sem a tehetősebb lakossági fogyasztók által használt tűzifát. Ráadásul az új villamosenergia-törvény nem küszöbölte ki a tiltott állami támogatások lehetőségét, a hatékonyabb forrásnak tűnő biogáz ugyanakkor kimaradt a támogatásból.