Dél-Amerika kétarcú gazdasága

Latin Amerikában az utóbbi időben egyre jobban terjednek a populista, radikális jelszavak, amelyek forradalmat, vagy ahogy Hugo Chávez venezuelai elnök nevezi, 21. századi szocializmust hirdetnek. Eszerint a "fehér elit" egy kis csoportja tartja elnyomás alatt az őslakos többséget, akiknek mérhetetlen szegénységét csak súlyosbítják a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az USA által rájuk erőszakolt szabadpiaci reformok.

A szélsőséges jelszavakat hangoztatók azonban nincsenek többségben. Chávez elnök leginkább olyan országokban talált barátokra és támogatókra, amelyek kicsik, szegények és valóban nem sokat érzékelnek az egyébként általános dél-amerikai fellendülésből, ilyenek például Bolívia és Equador. A legtöbb országban azonban mérsékelt bal- vagy jobbközép párt kormányozza az országot, és a politikai meggyőződés és a gazdasági helyzet lassan szinkronba kerül. Nem könnyű mindez azok után, hogy éveken keresztül stagnált a gazdaság az amerikai kontinens déli részén illetve egyes országok hitelválságba kerültek. Most azonban a gazdasági helyzet már negyedik éve sikeresnek mondható: átlagosan éves szinten 5 százalékos növekedést mutatnak az országok gazdaságai, a legtöbb helyen pedig az inflációt is sikerül alacsonyan, egyszámjegyű szinten tartani.

A gazdasági stabilitás és gyorsabb növekedés már érezteti hatását a szociális körülményekben is, a szegénységben élők aránya csökken köszönhetően nem csupán a fejlődésnek, de a reformokat végrehajtó kormányoknak is. Brazíliában és Mexikóban, ahol kirívóan nagy volt a különbség a legszegényebbek és leggazdagabbak közt, egyre népesebb az alsó középosztály, akik növekvő jövedelme a magánszektorból származik, nem úgy mint Venezuelában. Ez az igazán jelentős különbség. Venezuelában a csökkenő szegénység szinte teljesen az állami kiadásoktól függ, ami pedig az olaj árának mozgását tükrözi. Természetesen ez nemcsak Venezuelában működik így, több ország jóléte függ egyes exportáruk árától.

Az utat, amelyet járni kellene tehát a kormányok többsége tudja, azonban az elért eredmények és a jövőbeni kilátások még nem stabilak. Az egész régiót tekintve a szegények aránya még mindig közel 40 százalék, így további lépések szükségesek, főként alacsonyan kell tartani az inflációt a középosztály megerősödéséhez. Amelyik kormány pedig más utat választ számolnia kell azzal, hogy a drága export nem tartható örökké.

Az utazók ritkán látják a valós helyzetet

Brazília

Brazíliában az emberek életszínvonala az abszolút végletek között mozog. Az éves szinten közel 5 százalékos gazdasági fejlődést elérő Brazília sem képes jelentős előrelépést tenni a szegénység felszámolásában. A legnagyobb városok többszázezer lakost számláló külvárosaiban néhány helyen még mindig deszkabódékban élnek az emberek, a szupermarket mellet folyik a fedetlen szennyvízcsatorna és a helybeliek összefognak, és együtt fizetik a fogadott biztonsági embereket a drogdílerek távoltartására. Az ország gazdasága azonban kifelé nem mutat rossz képet, van néhány kifejezetten jól teljesítő húzó ágazat Brazíliában.

A gazdag világ kávé és cokurellátója

Míg Finnország erdeiben 50 évbe telik, mire egy fenyő a malomba kerülhet papíralapanyagként, addig a brazil tengerparton 7 év alatt megnő egy eukaliptusz. A termelők Petrolina környékén kétszer szüretelnek szőlőt egy évben, míg európai versenytársaik ezt csupán egyszer tehetik évente. Elmondható, hogy Brazíliával bőkezűen bánt a természet.

A természeti előnyökben való bővelkedés miatt azonban Brazília attól tart, hogy visszasüllyed korábbi státuszába. Az ország ugyanis az elmúlt század nagy részében, mint sok más állam a gazdag világ perifériáján, néhány termék gyártására specializálódva szolgálta ki a modern ipari hatalmakat, miközben maga is arra vágyott, hogy fejlett ipari országgá váljon. Brazília esetében ezek az árucikkek sokáig a kávé, a gumi és a cukor voltak. Létezik egy teória, mely szerint a természeti erőforrásokban való bővelkedés visszaveti, egyenesen hátráltatja az ipar fejlődését - ez egyre jobban aggasztja a brazilokat. Eugénio Staub, a Gradiente brazil nagyvállalat vezetője egyenesen úgy nyilatkozott: "Ott vagyunk csupán versenyképesek, ahol a természet kisegített bennünket."

Tény, hogy Brazília is, mint több dél-amerikai ország az olcsó kínai áruk inváziójától tart. Brazília nagyon jól teljesített az utóbbi időben nyersanyag-eladásban és egyéb alaptermékeik is keresettek voltak, ami a brazil pénz, a reál erősödéséhez vezetett. Mindez azonban az egyéb exporttermékek versenyképességét rontja, és egyre inkább az olcsó import behozatalát ösztönzi az ipari termékek esetében, főként Kínából. Ugyanakkor a közelmúltban előfordult már az is, hogy az egyik legjelentősebb brazil cipőgyár bezárta egyik üzemét, utcára téve 800 munkását, és áthelyezte termelését Kínába.

A munkaintenzív ágazatok közül a cipőgyártás és a ruhaipar van a legnagyobb nyomás alatt. A támogatott autógyártás jól teljesít köszönhetően a könnyű hitellehetőségeknek, de idén a Volkswagen például korábbi tervei ellenére, amelyek szerint az európai export számára Brazília lett volna a gyártóbázis egyes modellekből, az erős reál miatt megváltoztatta döntését.

Az etanol kisegítheti Brazíliát

Cukornádból olcsó az etanol

A frissen előtérbe került, azonban korántsem új etanol azonban kisegíteni látszik Brazíliát, amely most hirtelen fontos lett a bioüzemanyaggyártás miatt. Ott ugyanis szinte minden más országnál olcsóbban meg tudják oldani a bioetanol gyártását a hatalmas mennyiségben rendelkezésre álló cukornádból.

Brazíliában hosszabb múltra tekint vissza a bioüzemanyag-gyártás. Az ország akkor kezdett először az etanol előállításába, amikor az 1970-es években bekövetkezett olajárrobbanás után nem engedhette meg magának az olajvásárlást. A 70-es évek diktátorai akkor az autógyártókat is "rábírták", hogy a gyártásban térjenek át az etanollal működő gépkocsikra. A 90-es évek elején azonban, amikor az olaj ára esni kezdett, a cukornád-ültetvényesek visszatértek a cukorgyártáshoz. Néhány évnyi kihagyás után most azonban nemzeti kincsnek számítanak a már évtizedekkel korábban kiépített elosztó hálózatok, amely az etanolt szállítják a kutakhoz. Különösen amiatt, mert a brazilok fejlesztéseként az ottani autók az etanol és a benzin bármilyen keverékévek kíválóan működnek, az új eladások 83 százalékát teszik ki az ilyen típusú autók és nem kerülnek többe, mint a csupán benzinnel működőek.

Brazília helyzeti előnyét nehéz lesz behozni más országokban, az ott használt üzaemanyag 40 százalékát ugyanis már most a bioetanol teszi ki. Az USA ragaszkodik hozzá, hogy etanoltermeléséhez az alapanyagot a hazai gazdaságok kukoricatermése adja, így nem nagyon van esélye, hogy vetélytársa legyen Brazíliának, ahol az ültetvények cukornádjából sokkal olcsóbb az előállítás. Bár nem lehet arra számítani, hogy az etanol a világ nagy részében előtérbe kerülne a közeljövőben, hiszen egy ország sem rendelkezik olyan elosztó hálózattal, mint Brazília, mégis elmondható, hogy ez már most nagyon jó üzlet az évi 18 milliárd litert előállító országnak. Brazília ebből 4 milliárd litert exportál, amely így is több mint felét adja a világ exportjának. 2013-ra a brazil fogyasztás megduplázódását várják egyes elemzők, a világ etanolkereskedelme pedig 25-szörösére nőhet 2020-ra.