A tanulmány élesen bírálta a bioetanolt, amelynek előállítását egyrészt erősen támogatja az állam (itthon jövedékiadó-mentességgel), másrészt a környezeti szerepe az OECD szerint korántsem olyan meggyőző, mint az korábban elterjedt.
Ráadásul az élelmiszeriparban árfelhajtó hatása is lehet. Ám az OECD- tanulmányt a Magyar Bioetanol Szövetség szinte azonnal és tételesen cáfolta, többek között azért, mert a dokumentumban elavult számokkal dolgoztak, és bizonyos pontokon csúsztatott a világszervezet elemzése. Itthon két érdekcsoport feszül egymásnak e területen: a biodízelben erősen érdekelt Mol és a bioetanolt előállító alkoholgyártók.
Mivel Magyarország mezőgazdasága mindkét termék előállításához kitűnő alapanyagot kínál, ezért a közeljövőben a növényi energiát hasznosító üzemanyagok húzóágazattá is válhatnak. Ám a feszültség oka - az egyes üzemek építését finanszírozó bankok szerint - a termőföldek kapacitásának szűkössége. Például a jelenlegi biodízelüzem-projektek tervezett kapacitása olyan jelentős, hogy azok ellátásához importalapanyagra is szükség lesz. Ez uniós kvótakérdéseket is felvethet.
A bioetanolnál a pénzintézetek szerint az alapanyag árának túlzott kilengése okoz kockázatokat. A gyártók képtelenek hosszú távú szerződéseket kötni, ami kockázatossá teszi az üzletet. Például olyan kukoricaár-kilengés, mint a mostani, finanszírozhatatlanná teheti a kisebb gyártókat. A másik erős rizikófaktor az állami támogatás.
Ha a döntéshozók amellett voksolnak, hogy megvonják a területről a szubvenciót, vagy az állam hirtelen igényt tart például az etanol jövedéki adójára, nem kizárt, hogy a termék versenyképtelenné válik a fosszilis energiával szemben. Az állam kivonulása miatt Németországban például be kellett zárni biodízelt előállító üzemet.
A technológia, adott esetben az autógyártók, ráadásul csak lassan zárkóznak fel az üzemanyaggyártók mellé. Információink szerint a General Motors a közeljövőben, a Saab gépkocsikon kívül több márkában is bevezeti ezt.