Orosz ellenszéllel küzd Sztálin szülőföldje

A minap Grúziában tartott elnökválasztás legfontosabb témája a gazdaság volt, megelőzve még a demokráciát vagy a Moszkvával való feszült viszonyt illető kérdéseket is. Az újraválasztott Szaakasvili ugyan komoly sikereket könyvelhetett el négyéves kormányzása alatt, ám kritikusai szerint a prosperitás csak a felszín, valójában a korrupció és a szegénység jellemzi az országot.

Grúzia egyébként több szempontból hasonlít Magyarországra: nyersanyagokban és természeti kincsekben szegény, kicsiny, nem egészen 70 ezer négyzetkilométer alapterületű, gazdag történelmű ország, amely azonban a perzsa, a török és az orosz birodalom között őrlődött az évszázadok során. A ma már az orosz energiától nagyrészt függetlenedő Grúzia borai és konyhája nemzetközileg is elismertek, ahogyan ásványvízei és főleg korábban, turisztikailag vonzó tájai is hozzájárulnak a gazdaság teljesítményéhez. Az ötmillió lakos azonban a kaukázus hegyei között él, és a jövőben akár területi veszteségekkel is kénytelen lehet szembesülni. Két autonóm köztársaság tartozik hozzá, melyek számára Koszovó akár követendő példát is jelenthet: Adzsaria és a függetlenségét már kikiáltott Abházia, és a Tbiliszitől önállósuló autonóm Dél-Oszétia.

Blokád alatt

Grúzia az egykori Szovjetunióban a három balti állam után a negyedik helyet foglalta el az életszínvonal tekintetében, a Szovjetunió széthullásával viszont elvesztette addigi biztos piacát, gazdasága összeomlott. Az ország borral, ásványvízzel és élelmiszerrel látta el a birodalmat, emellett népszerű üdülési célpont volt, és egészen 2006-ig a grúz export zöme Oroszországba irányult (ennek 90 százalékát a bor tette ki). A nyugatbarát Szaakasvili 2004-es győzelme azonban az orosz kapcsolatok romlását hozta. A politikai érdekben gazdasági eszközökhöz előszeretettel nyúló Moszkva 2006-ban megtiltotta a grúz bor és ásványvíz behozatalát, továbbá gyakorlatilag légi, vízi és postai blokád alá helyezte a kis országot, válszul arra, hogy Grúzia orosz hivatalnokokat tartóztatott le állítólagos kémkedés miatt. Az ország fő energiaellátójának számító Oroszország egyúttal drámaian emelte a Grúziának szállított gáz árát.

Mindez azonban nem gátolta meg az orosz tőkét abban, hogy napjainkra legalább 50 százalékot ne hasítson ki ismét a grúz gazdaságból, főleg az energetikában és az infrastrukturális monopóliumokban. Moszkva továbbra is fönntartja a légi blokádot és a borimport tilalmát, arra hivatkozva, hogy Grúzia tartozik neki légiforgalmi szolgáltatásokért. Ráadásul tavaly nagy szárazság tört az országra, a kényszerű vízkorlátozások miatt az agrárgazdaság becslések szerint 1,2 milliárd dolláros veszteséget szenvedett. A vízimalmok kapacitása csökent, amely például a szőnyegiparra is rossz hatással volt. A kertészetek és az egyéb vállalkozások a vízhiány miatt több mint 10 ezer dolgozót voltak kénytelenek elbocsátani a tavalyi évben.

A grúz GDP növekedése

Forrás: Ázsiai Fejlesztési Bank

A grúz gazdaság az ország függetlenedése óta több szakaszon ment át. A Szovjetunió felbomlását követő átmeneti recesszióban a GDP 65 százalékkal csökkent, ami a volt szovjet államok között is rekordgyanús esés. Ekkoriban, az 1991-től 1994-ig tartó időszakban a szakadár Abházia és Dél-Oszétia és Adzsaria polgárháborúi is mélyítették az általános recessziót. Ezt az időszakot a stabilizáció és strukturális reformok követték, hogy aztán 1996-tól napjainkig is tartó impozáns növekedési pályára álljon a gazdaság, és az inflációt is sikerült leszorítaniuk; mindebben nem restellték a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap segítségét is elfogadni.

Szerény adottságok

Hogy milyen mélyről indult az ország, azt bizonyítja, hogy az évtizedes robusztus növekedés ellenére az egy főre jutó nemzeti jövedelem így sem éri el vásárlóerő-paritáson a 3900 dollárt. Egészen a kilencvenes évekig az agrárium uralta a gazdaságot, a szőlészetek és citrusültetvények ma is fontosak az ország számára, de a tea- és a mogyorótermesztés is jelentősebb. Az ipar csak igen csekély mértékben tesz hozzá a gazdasági teljesítményhez, elsősorban az élelmiszeripar, a bányászat (mangán- és rézérc), a papír- és a szőnyegiparra fókuszáló textilipar révén. A szovjet időkben kedvelt célpontja volt a turistáknak is, ám a szeparatista konfliktusok és polgárháborús állapotok miatt ez a vonzereje erősen megkopott. Alig észrevehető gép- és vegyipar egészíti ki a palettát. A szegényes lehetőségek mellett Tbiliszi hosszú távú növekedési reményeit elsősorban a nemzetközi kereskedelmi útvonalon való elhelyezkedés táplálja. A néhány éve épült Baku (Azerbajdzsán)-Tbiliszi-Ceyhan (Törökország) olajvezeték és a Baku-Tbiliszi-Erzerum (Törökország) gázvezeték egyaránt kiemelkedő nemzetközi fontossággal bír.