Orosz ellenszéllel küzd Sztálin szülőföldje

A minap Grúziában tartott elnökválasztás legfontosabb témája a gazdaság volt, megelőzve még a demokráciát vagy a Moszkvával való feszült viszonyt illető kérdéseket is. Az újraválasztott Szaakasvili ugyan komoly sikereket könyvelhetett el négyéves kormányzása alatt, ám kritikusai szerint a prosperitás csak a felszín, valójában a korrupció és a szegénység jellemzi az országot.

A gazdasági fejlődés az elmúlt években irigylésre méltó volt: 2007-ben az ország GDP-je 10-11 százalékkal nőtt, idén pedig 9 százalékos bővülést várnak. A Világbank és a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) 2006-os Doing Businness jelentése szerint Grúzia a világ első számú reformországa volt, ezzel elismerve, hogy több területen óriási haladást ért el az ország a gazdaság modernizálása terén. Így 1 év alatt a 112. helyről a 37. pozícióba ugrott az üzletbarát környezet szempontjából. Az üzletbeindítási procedúra jóval egyszerűbb lett, drámaian javultak a vámeljárások, felügyeleti szerveket állítottak fel, modernizálták a munkaerő-piaci szabályozást, hitelirodát nyitottak, és nagymértékben csökkentették a különféle engedmények és szociális juttatások számát.

Szaakasvili a korábbi szovjet KB-titkár, Eduard Sevardnadze helyébe lépett, akinek népszerűsége nem kis részben a krónikus gazdasági bajok miatt süllyedt a mélybe. A négy éve felálló új kormány igyekezett fellépni a volt Szovjetunió területén belül is kiemelkedően magas korrupció, a befektetések hiánya és a szegénység ellen. A kabinetben a gazdasági reformokért felelős miniszteri posztot egy orosz iparmágnás, Kakha Bendukidze kapta meg, aminek egyesek örültek, mások viszont az orosz befolyás újbóli erősödésétől tartva kritizálták a döntést, elsősorban az energiafüggés miatt. Bendukidze a befektetések előtt tornyosuló akadályok felszámolása mellett kötelezte el magát, és az egész gazdaságra kiterjesztette a privatizációt, friss tőkéhez juttatva azt. A korábbi mezőgazdasági dominancia után ma már jócskán a szolgáltatások felé billen a gazdaság három fő szektorának aránya, ami a fejlett gazdaságokat idézi.

A KB-titkár is segített

A sikerekben nem csak Szaakasvili kormányának van szerepe, már a 2003-ban, az úgynevezett "rózsás forradalomban" lemondásra kényszerülő Sevardnadze-kabinet is ért el eredményeket: csökkent az infláció, stabil nemzeti devizát vezettek be (a larit), az árakat és a kereskedelmet liberalizálták, kereskedelmi banki törvényt alkottak, hitelképessé tették a gazdaságot, föld- és adóreformba kezdtek, valamint a roppant fontos csővezetékek építéséről is ekkor született megállapodás. Az Egyesült Államok és más nyugati országok konkrétan is támogatták a refomokat: technikai és intézményi fejlesztések, valamint jogi, politikai és gazdasági tanfolyamok formájában. A kis országra azonban igen rossza hatással volt az orosz és az ázsiai pénzügyi válság, de a legutóbbi választás előtti időszak szükségállapota sem tett éppen jót a gazdaságnak.

A dícséretes reformelkötelezettség ellenére a Doing Businness jelentés több területen is további változásokat javasol, így az adórendszer további reformját, dacára a 300 százalékos (!) adóbegyűjtési hatékonyságjavulásnak. A Grúz Gazdasági Biztonsági Egyesület pedig kimondottan elégedetlen az eredményekkel. Szerintük az impozáns növekedés valójában talmi, mivel az összes üzlet korrupt hivatalnokokhoz kapcsolódik, a gazdaság oligarchák kezében van, és a külföldi befektetések zöme orosz és kazah állami pénzeket takar. A nemzetközi szervezetek a kormányzati adatokra alapoznak, amelyek azonban nem mutatnak teljes képet: a magas inflációt, a jelentéktelen ipari termelést és a hatalmas munkanélküliséget sem érzékeltetik igazán - állítja a szervezet.

Azt egyébként a Világbank is elismeri, hogy a szűkös munkerő-piaci kereslet miatt a grúz fiataloknak átlagosan 6-8 évig tart, míg tanulmányaik elvégzése után állást találnak. A sokak szerint gyanús körülmények között újraválasztott elnök kétségtelen sikerei ellenére az ország negyede mély szegénységben él, a munkanélküliek aránya továbbra is nagyon magas, ahogyan a korrupció is igencsak elterjedt. Az ország továbbra is energiahiánytól szenved, a tőkehiány tartós részben a krónikus adóbeszedési problémák miatt. Az infrastruktúrában is óriási fejlesztésekre lenne szükség.