A magyar nyugdíjpénztárak számára 2009-től lesz kötelező a törvényi előírások alapján, hogy egyre nagyobb hányadban tartsanak részvényeket a portfóliójukban, a kötvények illetve az ingatlan alapok rovására.
A hosszabb átállási időszakot pedig a pénztárak ki is használják, így nem jelentenek eladói nyomást az államkötvények piacán - mondta el az [origo]-nak Horváth István, a K&H Alapkezelő befektetési igazgatója.
Régóta tartó vita volt, hogy a magyar pénztárak a hosszú távú befektetésük figyelembevételével nem túl jó hozamot érnek-e el a kötvények túlsúlya miatt. Több tanulmány is készült, amelyek alátámasztották, hogy a több évtizedes befektetéseknél érdemesebb a kockázatosabb részvények súlyát növelni, ezért is született meg az a törvény, amely már jóval nagyobb teret enged a pénztáraknak.
A 2009-től kötelező szabályozás szerint három befektetési kategória közül választhatnak a pénztártagok. A legkockázatosabban a pénztárak minimum 40 százalékos arányban tartanak részvényeket, és ebbe az ingatlan alapokat sem számolhatják bele. Választható egy olyan összetételű befektetési csomag is, amelyben minimum 10 százalék a részvények aránya, illetve a harmadikba, a teljes kockázatkerülők kedvéért egyáltalán nem tehetnek részvényt a pénztárak.
Kis arányban választanak a tagok maguk
Mivel azonban általában a tagok nagyon kis aránya válaszol ilyen jellegű kérdésekre, a pénztáraknak kötelező, hogy a nyugdíjig hátralévő idő alapján sorolják be tagjaikat a különböző befektetési kategóriákba. Ez alapján pedig a tagok 75 százaléka a legkockázatosabb befektetési csoportba kerül, ahová a 15 évnél hosszabb idejű befektetéseket sorolhatják - mondta el kérdésünkre Borza Gábor, az ING nyugdíjpénztárának ügyvezetője. A második csoportba az 5 és 15 év közötti időszakba tartozó ügyfeleket sorolják, ahol az ügyfelek mintegy 24 százaléka van. A részvény nélküli befektetési kategóriába a nyugdíjhoz 5 évnél közelebb lévő tagokat kell besorolni - mondta el Borza Gábor.
Magánnyudíjpénztárak tagdíj bevételei (millió forint) | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 |
Tagok által fizetett tagdíj | 94 720,35 | 111 557,86 | 159 440,96 | 211 276,53 | 242 147,85 | 275 709,23 |
Ideiglenesen munkajövedelemmel nem rendelkező tag részére befizetett tagdíj | 52,36 | 54,19 | 74,52 | 90,62 | 112,76 | 139,86 |
Tagdíj kiegészítések | 3 682,02 | 4 282,64 | 3 989,12 | 3 099,59 | 3 258,62 | 3 445,81 |
Munkáltató által tag javára történő kiegészítés | 2 355,94 | 2 857,05 | 2 721,04 | 2 151,59 | 2 248,48 | 2 379,32 |
Tag saját tagdíjának kiegészítése | 1 326,07 | 1 425,59 | 1 268,09 | 948,00 | 1 010,14 | 1 066,49 |
Meg nem fizetett tagdíjak miatt tartalékképzés (-) | 4 879,41 | 6 126,46 | 7 856,00 | 10 621,47 | 10 754,88 | 12 698,49 |
Utólag befolyt tagdíjak | 4 122,88 | 4 790,67 | 5 907,80 | 8 577,59 | 9 583,19 | 10 694,92 |
Tagdíj jellegű bevételek összesen | 97 698,18 | 114 558,90 | 161 556,40 | 212 422,86 | 244 347,54 | 277 291,33 |
Forrás:PSZÁF
Mindez tehát azt jelenti, hogy a több mint 3000 milliárd forintos vagyont kezelő nyugdíjpénztáraknál komoly tőkeáramlás van a kötvényekből a részvények felé - mondta Horváth István. Ez a folyamat azonban már tavaly elkezdődött, és az idén is fokozatosan megy végbe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pénztárak nem elsősorban kötvényeladással hajtják végre az átcsoportosítást, hanem inkább az új tagdíjakat fordítják részvényvásárlásra, illetve a lejáró kötvényekből felszabaduló pénzt fektetik be.
Az eladói oldalon nem jelent nyomást a pénztárak átcsoportosítása, ugyanakkor a vételi oldal szűküléséhez hozzájárulhatnak. Eddig ugyanis 10 ezer forint tagdíjból nagyjából 7 ezret kötvények vételére fordítottak, aminek az aránya nulla és 3000 forint közé csökken, de ez a szűkülés nem nagyon jelentős a teljes állampapírpiac méretéhez képest - mondja Borza Gábor.
A PSZÁF szerint nehézkes volt az átmenet
A magán-nyugdíjpénztári rendszert 2007-ben két jelentős szabályozási változás is érintette, amelyek között a gyakorlatban átmeneti konfliktus jött létre - közölte legfrissebb szektorelemzésében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF). Az egyik az, hogy az év elejétől kezdődően a tagdíjakat az adóhivatal szedi be és továbbítja a pénztárak részére. A másik pedig, hogy egyelőre önkéntes alapon lehetővé vált a pénztárak számára a választható portfóliós rendszer bevezetése. A két intézkedés közötti gyakorlati ellentmondás abból fakad, hogy az adóhivatali beszedési eljárás kezdeti technológiai hiányosságaiból fakadóan a befizetők azonosítása átmenetileg jelentős késedelmeket szenved. Ez amellett, hogy önmagában jelentős működési kockázatot képvisel, a gyakorlatban lehetetlenné teszi a választható portfóliós rendszer bevezetését, egészen addig, amíg az említett technológiai hiányosságok kiküszöbölésére sor nem kerül.