Két amerikai kutató egy saját maguk által előállított műkincspiaci index segítségével arra a megállapításra jutott, hogy jobban jár az, aki műkincsekbe fektet annál, aki marad a hagyományosabbnak mondott tőzsdei részvényvásárlásnál. Az elmúlt öten éven ugyanis magasabb volt a műkincspiaci befektetések hozama.
Miközben külföldön már több olyan befektetési alap létezik, amely portfóliójában műtárgyakra specializálódik, Magyarországon még gyerekcipőben jár a befektetési célú műtárgyvásárlás. A szakemberek azonban reménykednek és derűlátóak. Felhívják azonban a figyelmet arra, hogy a műtárgy vásárlása előtt mindenképpen érdemes kiterjedő ismereteket szerezni.
Egy, az [origo] által megkeresett műgyűjtő szerint a tudás hiánya nagy kockázattal jár. Véleménye szerint ötvözni kell az ismereteket és a személyes érdeklődést. Műtárgyat vásárolni lehet ugyan szigorúan pénzszerzési céllal, ki örülne azonban egy olyan képnek vagy szobornak, ami megéri ugyan a befektetést, a tulajdonosnak viszont nem tetszik. Az ember nem a páncélszekrénynek vásárol, akkor már a tőzsde is jobb - tette hozzá.
Gyorsabb meggazdagodás - tőzsde
Azoknak pedig, akik a gyorsabb vagyonszerzésre hajtanak szintén megfelelőbb a tőzsde - folytatta. Az ember egy műtárggyal évekre, sőt évtizedekre tervez. Nem érdemes adni-venni, "pörögni", az alkotások az évek múlásával növelik értéküket.
Köster Dániel, a Koller Galéria vezetője szerint azonban sokan vesznek a trezornak, főleg képeket. Véleménye szerint Magyarországon 5-10 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a művészetet jó befektetési alapnak gondolják az emberek.
Inkább gyönyörködni
Ma is akadnak ugyan olyanok, akik komoly gyűjteménnyel rendelkeznek, ők azonban nagyobb részben gyönyörködni szeretnének a megszerzett kincsekben, nem pedig pénzügyii helyzetük fellendülését várják szenvedélyüktől. Nyilvánvalóan nincsenek is rászorulva.
A galériavezető szerint is inkább az "együttélés" a cél, kevés a páncélszekrényben elrejtett kincs Igaz ugyan, hogy nem lehet belátni a bezárt trezorokba, mégsem jellemző, hogy valaki hajlamos legyen elzárva tartani akár 30 évig is egy festményt vagy szobrot, csak abban bízva, hogy egyszer még sokat érhet.
Kálmán Borbála művészettörténész már optimistábbnak tűnt a Várfok Galériában. A galéria ugyanis nemcsak rendszeres hazai és nemzetközi művészkörrel, de gyűjtőkörrel is rendelkezik. Emiatt lehetnek sikeresek a kiállítások is.
Fiataloktól rizikós
A művészettörténész elismerte, hogy valóban rizikós lehet fiatal festőtől vásárolni, a már múlttal rendelkező alkotókkal nehezebb "mellényúlni". Elképzelhető ugyanakkor, hogy a friss diplomások művei a jövőben jelentős értékesebbé válnak, a kockázat mellé tehát társul egyfajta kellemes izgalom is.
Az antik piacoktól manapság egyre többen fordulnak a kortárs felé, mivel a régi művészek alkotásai egy idő után "elfogynak", kikerülnek a piacról, akár évekre is, az ifjakba fektetett pénz és türelem pedig bőven megtérülhet.
A művészek maguktó ltermészetesen nem lesznek felkapottak, a galériák szerepe jelentős a befuttatásban. Fontos az is, hogy a magyar alkotók jelenlétét a külföldi piacokon is megerősítsék, a hazai piacon pedig minél több lehetőséget nyújtsanak a megmutatkozásra.