Megállíthatatlan a forint

Stabilan erősödik a magyar valuta, amely péntek reggel nyitás után nem sokkal áttörte a nemrég eltörölt árfolyamsáv erős oldalát jelentő 240 forintos technikai és - egyben lélektani - küszöböt az euróárfolyamot. Délutánra sem tört meg a trend, s az európai fizetőeszköz jegyzése 239 forint alá süllyedt. A várakozások ezzel együtt is egyértelműen azt mutatják, hogy a jegybank monetáris tanácsa hétfőn ismét emeli irányadó alapkamatát, miután nőtt az inflációs nyomás. A legfrissebb béradatok ugyancsak a szigorítás felé mutatnak, a KSH ismét kétszámjegyű növekedésről számolt be. A kamatok tartósan magasabbak lehetnek a korábban várt pályánál, bár a jövő évre továbbra is kamatcsökkentéseket várnak az elemzők.

A felmérés inflációs konszenzusai vegyes képet mutatnak. Annak ellenére, hogy a rövidebb távú infláció előrejelzések - folytatva az elmúlt hónapok trendjét - tovább emelkedtek, a leghosszabb távú konszenzus azt mutatja, hogy valamelyest nőtt a középtávú inflációs cél hitelessége: a 2010-es éves átlagos inflációra 3,2 százalék az új konszenzus, ami még mindig meghaladja a 3 százalékos célt, de kéttizeddel alacsonyabb az egy hónapja várt szintnél.

A rövid távú előrejelzéssek rosszabbul festenek. Az elemzői konszenzus szerint az éves infláció júniusban sem tud lefelé kitörni az elmúlt hónapok hét százalék körüli szintjéről (a konszenzus 6,9 százalék). Az év utolsó hónapjára 5,7 százalékot várnak az elemzők, héttized százalékkal többet, mint egy hónapja, a 2009 decemberi konszenzus ugyanakkor csak 15 bázispontot emelkedett, 3,65 százalékra. Az éves átlagos infláció konszenzusa 2008-ra 6,5 százalék (+0,3 százalékpont), 2009-re 4,4 százalék (+0,5).

A június 17 és 19 közt végzett felmérés azelőtt készült, hogy az erősödő forint áttörte korábbi kereskedési sávja határát, az euró elleni 240,01-es szintet. A 28 elemzőből csak 18-an adtak árfolyamelőrejelzést, közülük hárman valószínűsítettek 240-nél erősebb (230 és 240 közti) forintárfolyamot az év végére. A konszenzus 245 forint volt.

Nincs más választás

A hétfői kamatemelés biztosra vehető, ezt a piac már beárazta - vélekedik Kolba Miklós, az ING devizakereskedője. Az viszont nem ennyire egyértelmű, hogy hol lesz a jegybanki kamatcsúcs, ezért a hétfői nap kérdése nem elsősorban a kamatemelés ténye, hanem az, hogy ehhez milyen kommentárt fűznek a jegybankárok.

Jelen helyzetben az MNB-nek nincs más választása. Az olajár ugyanis növeli az inflációs nyomást, ráadásul a hazai béradatok, melyek a vártnál magasabbak lettek, még tovább erősödő inflációs várakozást mutatnak. Ennek következtében a jegybank kamatot emel egyrészt a konzekvens antiinflációs politika részeként, másrészt ezzel igyekszik az embereket a fogyasztás helyett a megtakarítások növelésére ösztönözni, hogy a béremelkedésnek ne legyen még további inflációs hatása.

Az MNB kamatemelési ciklusának azonban megvannak az árnyoldalai. Az államháztartási hiány ugyanis magasabb kamatterhek mellett tovább nőhet (az ÁKK legutóbbi aukcióján már 10 százalék fölötti volt a 3 éves futamidejű kincstárjegy hozama), márpedig a kormány elsődleges célkitűzése épp ennek a csökkentése volt. A másik probléma a magas kamatcsúccsal az, hogy a jegybanki kamatot hosszútávon majd vissza kell csökkenteni, akkor pedig a kelleténél jobban gyengülhet a most a jegybank által védett forint.

Aintiinflációs politika vs. államháztartási egyensúly

Kolba véleménye az, hogy a további kamatdöntések és a hosszabb távú inflációs pálya sorsa egyaránt az olajártól függ. Ha az olajár elszabadul, az olyan árszínvonal-emelkedést gerjeszthet, aminek következtében a jegybanknak egészen biztosan fel kell adnia antiinflációs politikáját, hiszen a kamat a fent említett hátrányok miatt nem emelhető a végtelenségig. Kolba el tud képzelni még 25 bázispontos emelést, szerinte azonban hosszútávon ára van annak, ha 9 százalék fölé emelkedik a jegybanki kamat.

Pontosan emiatt gondolja úgy, hogy hazánk jelenlegi inflációs célkitűzése nem tartható. A jegybank ugyanis kerülhet olyan helyzetbe, amikor el kell döntenie, hogy a befektetők által most hitelesnek vélt inflációellenes politika, vagy az államháztartás védelme a fontosabb. Ebben a helyzetben azonban nem valószínű, hogy a kormánnyal való egyeztetés nélkül döntene a monetáris tanács.