Hiába Nigéria a világ nyolcadik legnagyobb olajexportőre és az USA egyik legfőbb beszállítója, az ország képtelen felülemelkedni a problémákon. Mindenki - a kormány, a nemzetközi és hazai multik, a Niger-delta lakói és a katonák is - több olajat és pénzt akarnak. A vezetők pedig fegyverrel és tárgyalással próbálnak úrrá lenni a kialakult helyzeten.
A nigériai elnök, Umaru Yar'Adua gyakorlatilag szabad kezet adott a fegyveres erőknek, hogy fokozzák a delta biztonságát, és hogy "levadásszák" a Shell tengerparti olajtermelő üzemeire támadó lázadókat. "Az elnök elrendelte az összes Niger-deltánál található olajtermelő üzem biztonsági helyzetének javítását, hogy elejét vegye a további terrortámadásoknak a térségben" - ismerteti az elnöki iroda közleményét a Reuters.
Egy nigériai újság idézte az NNPC állami olajvállalatot, eszerint a cég 12 millió dollárt fizetett a fegyvereseknek a deltában lévő létesítményei védelmében. A társaság később azt állította, hogy az idézetet kiragadták szövegkörnyezetéből, és a pénzt a helyi közösségnek fizették, nem a fegyvereseknek.
A nigériai fegyveres erők és biztonsági szolgálatok tehát bármit megtehetnek annak érdekében, hogy megállítsák a tetteseket, akik legutóbb a Royal Dutch Shell 120 kilométeres nyíltvízi olajvezetéke ellen indítottak támadást. A lépés arra kényszerítette a brit-holland olajtársaságot, hogy felfüggessze tevékenységét az érintett olajmezőn. Ezzel a nigériai olajtermelés 10 százaléka esett ki, az ipar pedig azzal szembesült, hogy még a víz alatt sincsenek védve a szabotázstól.
Egymásra mutogatnak
Korábban ráadásul több katasztrófa is volt a térségben, a vezetékeket általában szándékosan megrongálták, hogy ellopják a fűtőanyagot, amely azonban ilyenkor többnyire begyulladt. Tavaly korábban 250 ember halt meg egy ilyen tűzben.
Öt olajcég, a Shell, a Chevron, az ExxonMobil, az Agip és a Total, valamint az állami tulajdonban lévő Nigériai Nemzeti Kőolajtársaság (NNPC) közösen hozza felszínre az ország olaját. Az EIA adatai szerint Nigéria napi 2,3 millió hordó olajat termel ki, a gyakorlatban ez - a nigériai olajügyi miniszter szerint - nem haladja meg az 1,8 millió hordót. Egyes vélemények szerint a kiesésért kifejezetten a fegyveresek a felelősek.
Nincs egyetértés Angliában sem
Gordon Brownt is éppen a fegyveresek akciói dühítették fel annyira, hogy felajánlja országa segítségét Nigériának. Miközben Brown a biztonsági intézkedésekben nyújtana segítő kezet, Anglia energiaügyi minisztere, Malcolm Wicks nem így gondolkodik. Véleménye szerint sokkal hathatósabb lenne, ha a szigetország inkább a nigériai energiaszektor átszervezésében buzgólkodna, és elősegítené, hogy a helyiek nagyobb részesedést kapjanak a bevételből.
A helyieknek mindenhol szükségük van arra, hogy érezzék, ők is profitálnak az energiaiparból - közölte a miniszter. Amennyiben ez nem történik meg, banditákká válhatnak - tette hozzá.Wicks egy nigériai látogatása során elmondta, Anglia megoszthatná a gázelosztásban és az áramszabályozásban szerzett tapasztalatait Nigériával. A szigetország egyébként azt is szeretné, ha nemzeti vállalatainak nagyobb szerep jutna a nigériai gázszektor fejlesztésében. A Centria és a BG Group is szeretne jelen lenni az országban.
Mindenben rendelkezésre állnak
Wick felajánlása első látásra kontrasztban van Brownéval, de a miniszter is azt állítja, mindenben rendelkezésre állnak. "Mindenben - beleértve a biztonsági szektort is - segítünk, ha tudunk, és ha megkérnek rá - közölte. Wick hozzátette, hogy a nigériai kormány kijelentése, miszerint elhivatottak arra, hogy a kitermelést javítsák, okot ad az optimizmusra. A nyugati olajmultik vezetői - a rossz biztonsági és befektetési körülményekre panaszkodva - sokkal borúsabb képet festettek a jelenlegi helyzetről, mint a nigériai hivatalnokok.
Anglia tehát segítene, az azonban, hogy pontosan miképp, és hogy ez jót tesz-e a Nigériában kialakult helyzetnek, még kérdéses - ahogy az is, hogy pontosan mi a célja a szigetországnak a nagy jóindulattal. Egyesek szerint az olajár megregulázása, mások azt feltételezik, hogy a fekete arany megszerzésére is irányulhat a segítőkészség.
Hullámzó olajár
Közben az olaj ára hol rekordokat döntöget, hol visszavesz a lendületből. Nemrég úgy tűnt, hogy a nyersanyagok heti drágulása 33 éves rekordot dönthet. Ennek oka a Bloomberg szerint az olaj drágulása, amely akkor kétheti csúcsra ért, illetve az, hogy a dollár gyengesége miatt a befektetők bizonyos nyersanyagokba menekítik a pénzüket, alternatív invesztícióként. A nyersanyagok drágulásában sokak szerint az is szerepet játszik, hogy a befektetők bíznak a kínai kereslet újjáéledésében. Az ázsiai országban ugyanis az olimpia végeztével több iparág ismét felfuthat, miközben az infrastrukturális beruházások is újjáéledhetnek.
Pár nappal később már a minden hírre érzékenyen reagáló árupiaci befektetők okoztak erős hullámzást az olaj árában. HA napokban 1,2 dollárral, hordónként 115,80 dollárra ugrott az észak-amerikai könnyűolaj tőzsdei jegyzése, azt követően, hogy az orosz parlament mindkét háza támogatta a két szakadár grúziai tartomány, Abházia és Dél-Oszétia elismerését.
A hétfői ugrást megelőzően pénteken egy nap alatt 6,6 dollárral, 114,60 dollár/hordóra esett a nyersolaj ára, ami 1991. január 17-e - az iraki megszállás alatt lévő Kuvait felszabadítása - óta nem látott mértékű csökkenés volt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a BP bejelentette: megkezdte a tesztszállításokat a Baku-Tbiliszi-Ceyhan vezetéken, amelyen egy nap alatt egymillió hordó olajat lehet továbbítani.
A Bloomberg számításai szerint az olajárak és az euró/dollár árfolyam között 0,9-es erősségű korreláció van. Az 1-es szint azt jelentené, hogy teljesen együtt mozog ez a két változó. Így tehát az olaj árának alakulása is okozhat még meglepetéseket.