A válság szűkíti az életbiztosítások piacát

Az életbiztosítási piac stagnálása és a hagyományos, a kockázatok ellensúlyozását szolgáló biztosítások előtérbe kerülése várható a pénzügyi válság következtében megnőtt rizikó miatt. Biztosítási szakemberek azt tanácsolják azoknak, akiknek befektetési egységekhez kötött életbiztosításuk van, hogy csak fokozatosan forduljanak a nagyobb hozamkilátású, ám kockázatosabb eszközalapok felé.

A nem halálesetre, hanem időpont eléréséhez kötött életbiztosításokat célszerű olyan hosszú távú befektetésként kezelni, amely viszonylag biztonságos pénzünk fialtatására. A hagyományos biztosításoknál a befizetett díj nagy részét szigorú szabályok alapján többféle, kevésbé kockázatos eszközbe, jellemzően állampapírba fektetik a biztosítók, az elért hozam azonban többnyire alacsonyabb a bankbetétekénél. Az életbiztosítás hozamát azonban jelentősen feltornázhatja, ha adókedvezményt tudunk igénybe venni hozzá.

Az életbiztosítás más megtakarításokhoz képest hosszú távú befektetés. Az ügyfél nagyon rosszul járhat, ha a szerződés lejárata előtt vagy akár 1-2 év után felmondja azt; mert a befizetett pénzénél többnyire jóval kisebb összeget kap vissza. Sőt, egyes biztosításoknál egyáltalán nincs lehetőség a szerződés 2 éven belüli felmondásra. Ennek az az oka, hogy a befizetett díj az első időszakban nem az ügyfél megtakarítási számlájára kerül, hanem a biztosítók kezdeti költségei - például ügynökeik ügyfélszerzési jutalékának - kifizetésére fordítják.

Magyarországon 1997 óta a hagyományos biztosítások mellett befektetési egységekhez kötött - más néven unit-linked - biztosítások is köthetők. Az ilyen biztosítások esetében bizonyos korlátok közt az ügyfél döntheti el, milyen befektetési stratégiát választ pénze szaporítására. Ez úgy történik, hogy az ügyfél a biztosító által létrehozott eszközalapok közül választja ki, milyen kockázatú és hozamkilátású eszközalapban helyezi el a pénzét.

Az ügyfeleknek lehetőségük van arra is, hogy pénzüket megosszák több eszközalap között, sőt külön költség fejében menet közben is átcsoportosíthatják megtakarításukat az alapok között. A választás lehetősége viszont nagyobb kockázatot is jelent. Rossz döntés esetén ugyanis a befektetett pénz jelentős részét el lehet veszíteni.

Óvatosan célszerű cserélgetni az eszközalapokat

Érdemes óvatosnak maradni akkor is, ha rosszul választott valaki, mert ha ilyenkor más eszközalapba helyezi át pénzét, biztosan realizálja a veszteségét. Ehelyett gyakran célszerűbb kivárni az előbb-utóbb bekövetkező újabb növekedési periódust.

Az eszközalapok teljesítményének értékelésekor célszerűbb egy-két havi időszakok helyett minél hosszabb, lehetőleg többéves időtávot áttekinteni. A legjobb képet akkor lehet kapni az eszközalap teljesítményéről, ha azonos futamidőre az ugyanolyan típusú értékpapírok hivatalos mutatójával - magyar részvényalap esetén például a Budapesti Értéktőzsde hivatalos részvényindexe, a BUX teljesítményével - vetjük össze azt.

A folyamatos megtakarítást kínáló biztosítások mellett léteznek egyszeri díjasok is, melyeknél csak egyetlen alkalommal kell nagyobb összegű díjat befizetni. Az egyszeri díjas biztosítás könnyen jövedelmezőbb lehet a biztosító és a biztosított számára, mert a biztosított mentesül a rendszeres befizetések költségei alól, ám csak egy alkalommal vehető igénybe a hozzá kapcsolódó adókedvezmény.

A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások összehasonlítását rendkívül megnehezíti, hogy a biztosítók nagyon bonyolult költségszerkezeteket alakítottak ki. A biztosítók az eszközalapokban nyilvántartott egységeiknél eladási és vételi árfolyamot alakítanak ki, és az egységek eladásakor és visszavételekor is többnyire 5-6 százalék jutalékot vonnak le.

Túl összetett az életbiztosítások díjszerkezete

További terhet jelent, hogy a biztosítók kezdeti költséget is elvonnak ügyfeleiktől, hogy abból fizessék ki az ügyfél megszerzése miatti terheiket. Akadnak olyan biztosítók, amelyek azt állítják: náluk nincs kezdeti költség. Előfordulhat azonban, hogy utóbbiak alapnyitási díj, alapkezelési vagy tőkegyűjtési költség elnevezéssel mégis hasonló mértékű, a díjbefizetések százalékában számított jutalékot vonnak el.

A biztosítók emellett még havi néhány száz forintot kitevő, fix összegű adminisztrációs vagy kezelési költséget is felszámítanak. E költség mértéke rendszerint évről évre az infláció függvényében növekszik.

Egyes társaságok már az első alkalommal, mások viszont csak a második vagy harmadik alkalom után díjat számolnak fel akkor is, ha az ügyfél átrendezi befektetésének összetételét, azaz vált az eszközalapok között. Néhány biztosító e módosításokért is fix, esetenként 400-1500 forint közötti díjat számít fel, mások viszont az áthelyezett összeg 2,5-3,0 ezreléknyi részét kérik el. Általában itt is 2000-3000 forintban maximálják a költséget.

Az ügyfélterhek mellé még hozzá kell számítani a biztosítási kockázat fejében felszámított költséget is. Ennek mértéke elsősorban a szerződő fél egyedi jellemzőitől - elsősorban nemétől, életkorától és a halálesetre szóló fedezet mellé kért kiegészítő biztosításoktól - függ.

Előjogaik vannak a biztosítottaknak

Még körülményesebbé teszi e levonás pontos mértékének megismerését, hogy a kiegészítő biztosítások díja általában fix, míg a halálesetre szólóé mozgó, azaz mértéke az eszközalapokban lévő összes egység aktuális értékétől függ.

A biztosítók szerződéseikben megszabják a felszámított költségfajtákat. Az ügyfelek azonban ezek tényleges értékével gyakran csak akkor szembesülnek, amikor már megkötötték a szerződést és megkapták egyenlegértesítőjüket. Célszerű ezért előzetesen részletes tájékoztatást kérni arról, hogy a biztosító összeg szerint milyen mértékű és típusú költségeket kíván érvényesíteni.

Kevesen tudják, hogy az ügyfélnek bizonyos előjogai vannak a biztosítóval szemben az ilyen bonyolultságú biztosításoknál. Az ügyfél például menet közben felmondhatja a biztosítást, a biztosító viszont nem. A biztosító nem módosíttathatja a szerződést egyoldalúan az abban meghatározott alapos ok nélkül, és nem szűrhet le magának pluszjogokat a szerződés bármely feltételének egyoldalú értelmezésével.

A biztosítónak kötelessége az is, hogy a bonyolultnak számító biztosítások esetében külön tájékoztatást adjon általános szerződési feltételeiben a termék sajátosságairól és az azzal kapcsolatos különleges kockázatokról.