Első ránézésre mindegyik ország ugyanazzal a problémával küzd: A GDP csökkenése, az ipari termelés visszaesése és - ahol még létezik nemzeti valuta - az árfolyam-leértékelődés tünetegyüttese okoz gazdasági és politikai feszültségeket. Mégsem teljesen ugyanarról a problémáról van szó mindenütt - írja elemzésében Kutasi Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem világgazdasági tanszékének adjunktusa).
Románia és Szlovákia kimagasló (6-10 százalék közötti) növekedést ért el az elmúlt három év mindegyikében, ugyanakkor ez olyan ágazatok - a járműgyártás és az elektrotechnika - dinamikus bővüléséből keletkezett, amelyek most éves visszatekintésben 10-50 százalékos visszaeséstől szenvednek. (2009 januárjában az éves visszaesés a 2008. januári autóipari termeléshez képest Szlovákiában 47,7, Lengyelországban 34, Csehországban 2008 decemberében 20,7 százalékos volt.)
A csoportból a Magyarország és Románia alkotta páros azért lóg ki, mert e két országban kiemelkedően magas a jegybanki alapkamat. Egyedül Romániában várható komoly folyófizetésimérleg-kockázat, ami azt jelenti, hogy a 2009-es mérlegben az exportbevétel annyira visszaesik, hogy akár 10 százalékos deficit is kialakulhat. Államháztartási kockázatok szempontjából csak Magyarország lóg ki a sorból (egyébként mind a tíz keleti EU tagállam közül) a magas és a további két évben is bővülő államadósságszint miatt. Szlovákia sajátossága, hogy az euróövezet tagja. Az eddigi felsorolásból már felismerhető, hogy nem teljesen azonos a válságkezelő gazdaságpolitika mozgástere, és nem teljesen azonos kihívásokat kell kezelni.
A forint tudott legkevésbé ellenállni
Az eltérő kockázatok a nemzeti valuták gyengülésében is kifejeződnek. Az csak egy illúzió, hogy a forint magával rántotta a térség többi valutáját a magyar gazdaságpolitikai hibák miatt az elmúlt két hónapban. Fele- vagy negyedakkora megtakarítási ösztönző erővel bíró lengyel és cseh jegybanki alapkamat mellett sem gyengült január eleje óta március 18-ig a zloty és a cseh korona akkorát, mint a forint. Ráadásul fontos azt is megjegyezni, hogy a cseh és lengyel háztartási, állami és vállalati hitelállományt jóval kevésbé sújtja az euróval szembeni korona és zloty leértékelődés, mivel az elmúlt évek 4 százalékos euró kamatlába nem volt vonzó a 2,5 százalékos cseh vagy a 4,5 százalékos lengyel alapkamathoz képest.
Nemzeti valuták leértékelődésének mértéke 2009. március 18-ig
Cseh korona | Forint | Lengyel zloty | Román lej | |
2008. július 1-től | 13,27 | 27,86 | 35,16 | 17,79 |
2008. szeptember 1-től | 8,76 | 26,92 | 36,01 | 22,21 |
2009. január 2-től | 0,6 | 13,64 | 9,1 | 6,48 |
Forrás: Európai Központi Bank, saját számítás
Szlovákiát nem volt értelme vizsgálni, mert 2009. január 1. óta az euró bevezetésével a szlovák korona technikai árfolyama folyamatosan 33,2 korona/euró.
Válságkezelési stratégiák
A válságkezelési megoldások okán még csak azt sem lehet egyértelműen állítani, hogy hasonló gazdasági körülményekkel bíró országok feltétlenül azonos úton haladnak. A cseh és a lengyel gazdaság viszonylag hasonló kockázati pályán mozgott az elmúlt években. Mindkettő viszonylag megkésve, de még 2007-ben elkezdte a költségvetési kiigazítás folyamatát, és az elmúlt 8 évben nem járta be azt az államháztartási tévutat, amely Magyarországot a 70 százalék feletti GDP-arányos államadóssági szintre juttatta.
Ennek ellenére a cseh gazdaságpolitika a kiadások növelésével és az adók csökkentésével tervezi ellensúlyozni a recessziót, a lengyel kormány viszont az államháztartási egyensúly tervezett ütemű javításának fenntartásában látja a megoldást és a befektetői bizalom erősítésének kulcsát, akárcsak a magyar kormány. Utóbbi párhuzam azonban különböző gyökerű: a lengyel fegyelmezettség oka, hogy gazdaságpolitikai hitelességük erősítését az euró bevezetésében látják, hiszen valószínűleg a gazdaság legnagyobb problémája, hogy - 4 százalékos jegybanki alapkamat mellett - a zloty nagyjából 35 százalékkal leértékelődött az elmúlt fél évben az euróval szemben.
A magyar költségvetési egyensúlyi cél elsődlegessége viszont - és mellékesen a regionálisan magas jegybanki alapkamat is -a túlzottan magas államadóssági visszafizetési kockázatból ered.
Lengyelország számára az euró a legfontosabb
A lengyel válságkezelési koncepció lényege, hogy deklarálták a 2012-es euró bevezetési céldátumot, amiből levezethetők a következő három év szükséges gazdaságpolitikai lépései. Többek között az, hogy 2010. január 1-től részt kell venniük az ERM-2 árfolyam-rögzítési rendszerben, amely legfeljebb +/- 15 százalékos lebegést enged majd a zlotyinak. A lengyel költségvetési hiányt sikerült 2008-ban a GDP 3 százaléka alá csökkenteni, de a lengyel kormánynak arra is kell ügyelnie, hogy az államháztartási finanszírozás fenntarthatóságát is bizonyítani tudja, ezért a februárban módosított konvergenciaprogramban 2011-ig fokozatosan 2 százalék alatti deficitet céloztak meg.
Az eurócél következtében a lengyel kormány idén nem állt elő komoly gazdaságélénkítő csomaggal, hanem a 2008 november végén összeállított államháztartási kiigazítást, az államháztartási egyensúlycél teljesítésén keresztüli hitelesség-erősítést folytatják tovább. Gazdaságélénkítés helyett további megtakarítási lehetőségeket keresnek a költségvetésben, amely egyben ellensúlyozza az egyenlegben az adóbevételeknek a GDP lassulásából fakadó elmaradását.
A költségvetési megszorítás már csak azért is kényszerű lépés, mert a decemberben 3,1 százalékos infláció februárban már 3,3 százalékos volt és március végére várhatóan 3,5 százalékra gyorsul, márpedig a mozgóátlagú inflációs euró-kritérium várhatóan ezután sem fogja meghaladni a 3 százalékot, másrészt, ha nem teljesül az inflációs célkitűzés, a gazdaságpolitikai hitelesség gyengülni fog.
Csehország élénkít
A cseh válságkezelés a gazdaságélénkítő kiadásokban látja a megoldást, akárcsak a szlovák kormány. A cseh kormány helyzete viszont annyiban hasonlított a magyaréra, hogy a kormányban résztvevő pártok önmagukban nem voltak elegendőek a parlamenti többség biztosítására, így nagyon könnyen megbuktathatók voltak a tervezetei, ahogy maga a kormány is megbukott: a március 18-án kirobbant megvesztegetési botrány miatt csütörtökön a cseh miniszterelnök benyújtotta lemondását.
A cseh Nemzeti Gazdasági Tanács (NERV) által kidolgozott februári tervezet szerint a GDP 4,7 százalékának megfelelő ösztönző csomagot terjesztett be a kormány. A csomag a következő intézkedésekből áll össze: TB járulék csökkentése, a céges gépkocsi-vásárlás forgalmi adója visszaigénylési lehetőségének bevezetése, a társasági adó csökkentése, céges hitelek állami garanciája, export- és mezőgazdasági támogatások, K+F és vidékfejlesztő infrastrukturális beruházások. Emellett még 2009-re felfüggesztik a társasági adóelőleg feltöltési kötelezettséget is.
Mindezen túl az államadósság menedzselésében a szinten tartás a cél. A válságkezelés hatékonysága érdekében a kormány a csomag beterjesztésével együtt bizalmi szavazást kért maga ellen, arra ösztönözve ezzel a patthelyzetben lévő parlament ellenzéki képviselőit, hogy a csomag megszavazásával együtt inkább a biztos képviselői pozíciót válasszák, mint az új választások kockázatát, ám ez nem jött össze, mivel bebukta a bizalmi szavazást.
Szlovákia is élénkít
Szlovákia is a gazdasági élénkítés programjával próbálkozik. Annyival mindenképpen kedvezőbb helyzetből indul a szlovák gazdaság, hogy a januárban bevezetett euró miatt komoly devizapiaci leértékelődési kockázatok tűntek el. Ugyanakkor éppen a cseh, lengyel és magyar devizák euróval szembeni leértékelődése kihívás is a szlovák gazdaság és a gazdasági növekedést ösztönző gazdaságpolitika számára. Szlovákia területének nagy részéről ugyanis könnyen és olcsón elérhetők az említett szomszédos gazdaságok, ahol a leértékelődés miatt 20-40 százalékkal olcsóbban fogyaszthat a szlovák lakosság olyan kiskereskedelmi és üdülési szolgáltatásokat, amelyek Szlovákiában is elérhetők. Így a kormány által a gazdaságba pumpált többletjövedelem részben kiáramlik az országból és nem a helyi növekedéshez járul hozzá. Másrészt a beáramló beruházások számára sem kiemelkedően vonzó már Szlovákia a térségben, már csak azért sem, mert a 7,40 eurós szlovák átlag órabér a régió legmagasabb munkaerőköltsége, a keleti EU-tagállamok átlagának 1,22-szerese.
A vizsgált országok makrogazdasági hátterének néhány jellemzője
Forrás: nemzeti bankok, ICEG EC, Fitch, S&P, nemzeti pénzügyminisztériumok
A szlovák kormány március 1-étől életbe lépett válságkezelő intézkedései 332 millió euró értékben tartalmaz kiadásbővítést és adócsökkentést a 2009-2010-es időszakra. Az intézkedések jelentős köre a munkahelyek megtartását célozza, amennyiben támogatja a kényszerszabadságolás finanszírozását az elbocsátások helyett TB-járulékok átvállalásával 60 napig, továbbá a munkanélküliek alkalmazását fix összegű munkaadói juttatással támogatja, illetve megnövekedett a munkanélküliek vállalkozásindítási támogatása is. Ezzel párhuzamosan a háztartások fogyasztását is élénkíteni próbálja az adómentes jövedelemhatár emelésével, sőt úgynevezett alkalmazott prémium egyösszegű kiutalásával és az átmeneti munkanélkülivé vált majd újra elhelyezkedő alkalmazottak bérkiegészítésével.
A kormányzat nem csak azzal enyhít a vállalatok finanszírozási problémáin, hogy a bérköltségeket csökkenti, hanem például az áfa-visszaigényléseket nem 60, hanem 30 napon belül utalja az adóhivatal, és a költségkönyvelésben is adminisztrációs könnyítéseket vezettek be (például útnyilvántartás az üzemanyagköltségben nem szükséges, hanem minden üzemanyagköltség 80 százaléka céges költségként leírható.)
A Fico-kormány februárban az autóipar és az autókereskedelem védelmében már alkalmazza a Nyugat-Európában és Szerbiában is már nem sokkal korábban bevezetett "roncsprémiumot", amely 1000, 1500 és 2000 eurós támogatást nyújt új személygépkocsi vásárlásakor, amennyiben a vevő előzőleg leadja használt járművét.
A nemzeti válságkezelés legfontosabb jellemzői
Csehország | Gazdaságélénkítés, állami beruházások és támogatások bővítés, tényleges adócsökkentés, vállalati adóterhek csökkentése a fókuszban |
Lengyelország | Országkockázat mérséklése, államháztartási egyensúly javítása akár rövidtávú növekedési áldozatok árán is, hiteles konvergencia és eurócéldátum |
Magyarország | Az államháztartási egyensúlyi cél és az inflációs célkitűzés teljesítése révén nem rontani tovább az országkockázatot, versenyképesség-fókuszú adóteher-átrendezés, nemzetközi készenléti hitel igénybevétele |
Románia | Állami beruházás orientált gazdaságélénkítés, adóadminisztrációs tehercsökkentés, nemzetközi készenléti hitel igénybevétele |
Szlovákia | Gazdaságélénkítés, állami beruházások és támogatások bővítés, tényleges adócsökkentés, munkahelyvédő támogatások, a háztartások elkölthető jövedelmének növelése a fókuszban, az euró-övezet adta kockázati védettség kihasználása |
A román kormány számára a válság, úgy tűnik, váratlanul rombolta le a gazdasági kilátásokat, mert a 2009-es költségvetést csak 2009 februárjában véglegesítették és fogadták el. Románia is a gazdaság élénkítésével próbálja kezelni a 2008-as +7,1 százalékról 2009-re várhatóan -1,5 százalékra romló GDP változást. A válságkezelő csomag 800 millió lej (hozzávetőleg 186 millió euró) útépítési projektet, 250 millió lej (mintegy 58 millió euró) ivóvízhálózat-fejlesztést irányoz elő. Ezen kívül lakóházak energetikai fejlesztése szerepel még a beruházás-élénkítési tervek között.
A eltörli kormány a gépjárművek regisztrációs adóját, a munkanélküli segély folyósítását 3 hónappal meghosszabbítja, bevezeti a minimál nyugdíjat, miközben 2014-re előrehozta a nyugdíjkorhatár-emelést. A kiadások fedezetére és a válság adóbevételekre gyakorolt negatív hatásának ellentételezésére a Pénzügyminisztérium felvetette, hogy vezessék be a társasági jövedelem adóztatásában az átalányadót, amely az eredménytől független fix összegű adót vetne ki bizonyos ágazatokban - például az idegenforgalomban.
A román válságkezelésnek része - és itt párhuzamba állítható a magyar megoldással, - hogy a kormány nemzetközi segítséget kért az IMF-től, és úgy tűnik lehetőség lesz hozzáférni 19 milliárd euró készenléti hitelhez, amelyből 7 milliárdot az EU, 12 milliárdot az IMF ad. Ez jelentős rövidtávú biztosíték a román gazdaságban fellépő iker (államháztartási és folyó fizetési mérleg) deficit kockázatával szemben, amely megkérdőjelezné a román gazdaság és a román államháztartás költekezésének finanszírozhatóságát.