Felélhetjük a jövőnket a tűzoltásban

Magyarországnak nem csak a mostani pénzügyi és gazdasági válsággal kell megküzdenie, a krízis kirobbanása előtti fő strukturális probléma ugyanis továbbra is fennáll: a népesség öregszik, a gyermekvállalási kedv pedig csökken. A Bajnai-csomag most a rövid távú válságkezeléssel foglalkozik, aminek keretében a gyermekvállalási támogatásokhoz is hozzányúl. Sokak szerint félő, hogy hosszabb távon komoly gazdasági hatásai lehetnek, ha nem hatástalanítjuk a demográfiai bombát.

A piac által viszonylag pozitívan fogadott Bajnai-csomag legvitatottabb lépései a gyerekvállaláshoz kapcsolódtak, az új kormány ugyanis a tervek szerint két évig nem emelné a családi pótlék összegét, és a mostani háromról két évre rövidítené a gyermeknevelési támogatások idejét. Az [origo] által korábban megkérdezett demográfus szerint ha a Bajnai-kormány végigviszi a tervezett családpolitikai megszorításokat, sok nő fog letenni a szülésről a következő években, ez pedig komoly gazdasági következményekkel járhat.

A veszély abból adódik, hogy a mostani válság kezelése olyan lépésekre kényszeríti a kormányzatot, amelyek a hosszú távú felívelés szempontjából problematikusak. Ebben a konkrét helyzetben az a kérdés, hogy milyen hosszú távú költségekkel jár a gyermeknevelési támogatásoknak az államháztartási szempontból kedvező csökkentése, és megéri-e ezeket a költségeket elviselni.

A helyzet már most sem rózsás

A gyermektámogatási rendszer megreformálása rövid távon minden bizonnyal pozitív hatással lesz a valóban nagyon nehéz helyzetben levő költségvetésre. Kérdéses ugyan, hogy a bejelentett két éven belül mennyi időre járna a gyes és mennyire a gyed, de ha abból indulunk ki, hogy a gyed folyósítását csökkentené a kormány két évről egy évre, akkor az nagyjából 60 milliárd forint megtakarítást jelent évente. A "sok kicsi sokra megy" elve alapján ez is jelentős tétel, de az egyéb helyeken elérhető megtakarításokhoz képest mégsem különösebben nagy.

A hosszabb távú hatások már jóval kevésbé pozitívak, a gyermekvállalási kedv csökkenése ugyanis épp az egyik legsúlyosabb gazdasági és társadalmi probléma, a rossz demográfiai szerkezet szempontjából egyértelműen visszalépésnek tekinthető. A Világbank szakértői szerint amennyiben a társadalom elöregedését nem sikerül megállítani, úgy a magyar gazdaság nagyon komoly felzárkózási problémákkal szembesülhet, és szinte lehetetlenné válik az euró bevezetéséhez szükséges feltételek teljesítése is.

A helyzet pedig már most sem rózsás, a KSH adatai szerint 2008-ban 99 200 gyermek született, míg 1980-ban még több mint 148 ezer, 1990-ben pedig több mint 125 ezer, jelenleg ezer lakosra 9,7 élveszületés és 14,3 halálozás jut, a természetes fogyás pedig évente 30-40 ezer fő. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a Világbank legutóbbi becslése szerint 2025-re Magyarország el fogja veszíteni lakosságának 8 százalékát, a 65 éven felüliek aránya pedig 40 százalékkal több mint 20 százalékra nő.

A válságkezelő döntések meghozatala kapcsán sokan úgy érvelnek, hogy a mostani krízis nem hagy teret a hosszabb távú gondolkodásra, de többek szerint ezzel együtt kérdéses, hogy nem éljük-e fel a jövőnket a mostani tűzoltásban. A jelek szerint a hosszabb távú, demográfiai szempontok háttérbe szorulása a mostani válság következménye, legalábbis erre utal, hogy két évvel ezelőtt az akkori kormányzat még visszautasította az OECD azon javaslatát, amely a gyermekgondozási szabadság rendszerének átalakításáról és idejének alapos lerövidítéséről szólt. Veres János akkor még azt hangsúlyozta, hogy "a jelenlegi demográfiai helyzetben fontosabb szempontnak ítélik a születések számának növelését, mint a költségvetésben elérhető megtakarítások növelését" - úgy fest, hogy azóta ez megváltozott.

Rövid táv és hosszú táv

A pénzügyi és reálgazdasági válság tehát a rövid távú megoldásokat helyezi előtérbe, ami nem is meglepő annak fényében, hogy sok esetben egyik napról a másikra kell a túlélést biztosítani. A válság kezelése természetesen fontos célkitűzés, de a mostani gazdasági döntéshozóknak egy hosszú távon jelentkező problémával is foglalkoznia kell, a demográfiai helyzet módosulása ugyanis alapjaiban változtatja meg a gazdasági élet kereteit.

A válság kezelésekor arra is figyelni kell, hogy részben már a mostani krízis is a társadalmi összetétel változásának a következménye. Elisabeth Denison, a Deloitte elemzője egy közelmúltban megjelent tanulmányában azt állítja, hogy az életfa módosulása a mostani válságért is egyértelműen felelőssé tehető, ebből következett ugyanis egyes pénz- és ingatlanpiaci lufik kialakulása.

Az Egyesült Államokban a baby-boom generáció tagjai most váltak középkorúvá, és ezzel rég látott keresletet teremtettek a lakások iránt. A kereslet felfutásából a spekulánsok is profitálni akartak, ami az egekbe vitte az amerikai lakásárakat, most pedig annak lehetünk tanúi, ahogy a piac visszatér az egyensúlyi árszinthez (azaz az árak esnek).

Az is egyértelmű, hogy a korfa átalakulása hatással volt a megtakarítási és befektetési szokásokra is - sokan úgy vélik, hogy a globális megtakarítási bőség volt az oka például annak, hogy a piacon akkora volt a likviditás, hogy a nagyon rizikós befektetésekre is szinte automatikusan volt forrás. A helyzet azóta gyökeresen megváltozott, a jövedelmek csökkenése miatt ugyanis egyre többen nyúltak korábbi megtakarításaikhoz, ezzel hozzájárulva a hitelpiacok befagyásához.

A válság vége után jöhet a feketeleves?

Ennél is fontosabb azonban, hogy a demográfiai trendek határozzák meg, hogy melyik ország milyen növekedési pályára áll majd vissza a krízis után - márpedig ha csak rövid távú válságkezeléssel foglalkoznak a kormányok, akkor könnyen lehet, hogy a negatív demográfiai hatások miatt a mostani válság vége után jön csak az igazi feketeleves.

Alaptételként elfogadhatjuk, hogy a foglalkoztatás szintje mindenekelőtt a népesség függvénye, azaz a lakosok száma határozza meg, hogy mennyien dolgoznak, ez utóbbi pedig nagy mértékben hat arra, hogy mekkora lehet egy ország gazdasági teljesítménye. A Deloitte elemzője szerint a demográfia hosszú távon egyértelműen hat a termelékenységre és a növekedésre. A munkaerő bővülése jótékony hatással van a tőke felhasználási hatékonyságára és beruházási aktivitásra is, miközben ha romlik a demográfiai helyzet, akkor ki kell gazdálkodni az öregedés sokszor gigantikus költségeit. Sokkoló adat, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint Japán gazdasági teljesítménye 2050-ben 30 százalékkal lesz alacsonyabb annál, mint amit a demográfiai változások (a társadalom öregedése) nélkül lenne, a munkaerő csökkenését ugyanis csak részben ellensúlyozza majd a tőke felhalmozódása.

A gyermekvállalás társadalmilag is hasznos, így ösztönözni kell

A fejlettebb országokban (és ebből a szempontból Magyarország is ide tartozik) egyszerre kell a gazdasági válságot kezelni és a demográfiai bombát hatástalanítani, ez utóbbi pedig még az előbbinél is nehezebb feladat. Az öregedő társadalom miatt egyre nőnek a nyugdíjbiztosítási és az egészségügyi kiadások, az adófizetői tömeg pedig folyamatosan csökken - a magánbiztosítások előtérbe kerülése minden bizonnyal része a probléma megoldásának, de épp a mostani pénzügyi válság mutatott rá ezen konstrukciók gyengéire.

Fontos lenne a foglalkoztatási arány növelése is, de az IMF egy tanulmánya szerint ez sem csodaszer: a fejlett európai államokban a jelenleginél 15-20 százalékkal több embernek kellene dolgoznia az öregedés hatásainak ellensúlyozásához, márpedig ilyen emelkedésre szinte semmi esély nincs. (Japánban a 100 százalékos foglalkoztatás sem lenne elegendő, ennél magasabb pedig természetesen nem lehetséges.) Felmerülhet a nyugdíjkorhatár kitolása, a nők munkába állításának ösztönzése, illetve a betelepítés/betelepülés is, de hosszabb távon ezek sem oldják meg a problémát, aminek a kezeléséhez szinte bizonyosan csak a születésszám növelésével van esély.

Szoros az összefüggés

"A demográfiai, népesedési folyamatok és a gazdasági növekedés között szoros az összefüggés" - mondta az [origo]-nak a Szegedi Tudományegyetem statisztikai és demográfiai tanszékének docense, Szondi Ildikó. Ez azt jelenti, hogy a népesség növekedése egyértelműen hozzájárul egy ország nemzeti össztermékének, a GDP-nek a bővüléséhez. Fordítva nem ennyire nyilvánvaló az összefüggés, hiszen Magyarországon a népesség csökkenésével párhuzamosan az utóbbi évtizedekben is tapasztalható volt gazdasági növekedés.

Szondi Ildikó szerint hosszabb távon rendkívül negatív hatással lenne a magyar gazdaságra, ha teljesülnének a pesszimista demográfiai jóslatok, és pár évtizeden belül milliókkal csökkenne a magyar népesség. A viszonylag optimista demográfus szerint Magyarország nyitottsága, európai uniós tagsága is a népességfogyás ellen hat hosszabb távon, így nagyon nagy visszaesésre nem kell számítani. Ennek bizonyítéka pozitív vándorlási egyenlegünk, amely évek óta korrigálja a negatív születési tendenciákat, ezért is marad például tízmillió fölött a magyar lélekszám.

Privatizált költségek, államosított hasznok

A mai rendszerben a magas elvonási szint és a támogatások csökkentése olyan helyzetet teremt, hogy a gyermekvállalás költségeinek nagy részét a szülők viselik, miközben a gyermekek felnőve társadalmilag is hasznosak. A költségek és a hasznok szétválasztásából az adódik, hogy az "optimálisnál" kevesebb gyermek születik (azaz ha a szülők a költségeken kívül a társadalmi hasznokból is részesülnének, akkor több gyermek születne). Szondi Ildikó szerint fontos lenne, hogy a gyermeknevelést valamilyen szinten munkaviszonyként ismerje el az állam, például két gyermek nevelését legalább egy "fél" munkahelynek tekintenék. Hiszen hoznak annyi "hasznot" az országnak, mint az intézményes gyermeknevelés.

Azt is érdemes megjegyezni a docens szerint, hogy Magyarországot az EU-csatlakozás után nem hagyta el annyi ember, mint például Romániát. Tőlünk mintegy 80 ezer ember távozott más uniós tagállamokba dolgozni, míg délkeleti szomszédunknál ez a szám 3 milliót tett ki. "Mindez azt jelenti, hogy Magyarország népességmegtartó ereje nagyobb, mint azt sokan gondolják" - mondta a kutató.

A gazdasági növekedés és a költségvetési politika összefüggéseivel foglalkozik a Miskolci Egyetem oktatója, Erős Adrienn is. Az [origo]-nak Erős szintén megerősítette, hogy a tapasztalatok alapján a gazdasági növekedés és a népesség növekedése között pozitív az összefüggés. Minden gazdasági modellszámításban a növekvő népesség a korábbinál nagyobb hazai összterméket hoz létre, a modellszámítások részleteit elemezve kiderül ugyanakkor, hogy elsősorban a gazdaságilag aktív népesség növekedése hat pozitívan a GDP emelkedésére. Ez azt jelenti, hogy nem elég, ha sok a gyermek, az is kell, hogy a gyermekek felnőttként dolgozzanak is.

Kiesnek a munkából a nők

A gyermekvállalás és a gazdasági növekedés összefüggésének van egy másik vetülete is. Gazdasági szempontból ugyanis az is gondot jelent, hogy amennyiben a szülés és a korai gyermeknevelés miatt évekre kiesnek a nők a szakmájukból, akkor sokszor lehetetlenné válik a visszatérésük korábbi munkakörükbe, a karrierlehetőségekről nem is beszélve. Ez nem csak azért rossz, mert a szüléssel így sokan elvesztik a munkájukat, hanem azért is, mert a magyar gazdaság nem engedheti meg magának, hogy a gyermeket vállaló nők tömegesen szoruljanak ki a munkaerőpiacról, illetve hogy választaniuk kelljen a gyermek és a munka között.

Ebből az következik, hogy nagyon fontos a munkába való visszaállás támogatása, azaz a várandós és kisgyermekes nők általánosabb jellegű, nemcsak pénzügyi megsegítése, hogy az anyák a gyermeküket el tudják helyezni a munkaidő alatt, illetve hogy ténylegesen vissza tudjanak menni dolgozni.

Demográfiai és gazdasági szempontból feltehetően az a legrosszabb, ha a gyes és a gyed idejének (összegének) csökkentése a nők munkapiaci helyzetének, illetve a gyermekek elhelyezési lehetőségeinek javítása nélkül történik meg. Ebben az esetben azok sem vállalnak gyermeket, akik az állami segítséget hiányolják, és azok sem, akik a munkahelyüket féltik.

Sokat jelentenének ezért az olyan intézkedések, amelyek pénzbe sem kerülnek, vagy csak minimális költségekkel járnak. Így például az egyetemeken, főiskolákon meg kéne teremteni a feltételeket arra, hogy a hallgatók magukkal vigyék kisgyerekeiket. "Ami Olaszországban például megszokott, azt Magyarországon néha még a vizsgaszabályzatok is akadályozzák" - jegyezte meg Szondi, hozzátéve, hogy ma egy terhes nőnek szinte titkolnia kell a munkahelyén azt, hogy állapotos.

Szintén jó megoldás lenne Szondi szerint, ha a férj és a feleség a munkahelyén megválaszthatná, hogy melyikük kér éppen három-, négy- vagy hatnapos munkahetet, így meg tudnák oldani, hogy szinte folyamatosan foglalkozzanak a kicsikkel. Ez a Hollandiában és más nyugati országokban szokásos megoldás, lehetővé tenné, hogy hetente csak egy-két napon kelljen más családtagokra bízni a gyerekeket - így egyik szülő sem esik ki hosszabb időre a munkájából, akkor sem, ha nincs elég bölcsődei férőhely.

A gyermekvállalás visszaesése azért is furcsa Szondi Ildikó szerint, mert a felmérések szerint Magyarországon a legfőbb értéknek továbbra is a gyerekeket tartják a megkérdezettek. Így ha megfelelő ösztönzést kapnának a családok, és különösen a nők, akkor Szondi Ildikó szerint visszafordítható lenne a nyolcvanas évek óta tartó negatív folyamat, és ez jótékonyan járulna hozzá a gazdasági növekedéshez is. Az egyetemi docens nem feltétlenül a gyes és a gyed fenntartását javasolja, mert ezekkel eddig sem sikerült elérni a negatív tendenciák megfordítását, sokkal inkább az általánosabb jellegű segítséget tartaná fontosnak.