Sok kis motor hajtja a lengyel gazdasági csodát

Lengyelország Európában egyedülálló módon tavaly is növekedni tudott, miközben a gazdasági nagyhatalmaktól a kis balti államokig a kontinensen komoly recesszió söpört végig. A lengyel siker titkára eltérő magyarázatok vannak, de az eredményeket senki nem vitatja. A magyar és a lengyel gazdaság adottságai ugyan eltérnek egymástól, de így is tanulhatnak a magyar gazdaságpolitikusok Varsótól.

Németország és Nagy-Britannia gazdasága 4,8, Magyarországé 6,7 százalékkal esett vissza 2009-ben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai szerint, a balti kisállamok pedig még durvább, közel 20 százalékos recessziót szenvedtek el - a gazdasági válság az egész kontinensen nyomot hagyott. Az egyetlen kivétel Lengyelország volt, ahol csaknem 2 százalékkal növekedni tudott tavaly a gazdaság.

A legfrissebb lengyel konvergenciaprogramban ugyan a korábbi 4 helyett már csak 3,4 százalékos növekedéssel számolnak 2010-re, de a költségvetésben szereplő 1,2 százalékos növekedést így is javítani fogják, a lengyel pénzügyminisztérium szerint 3 százalék fölé.

Lengyel csoda - sokan ezzel a szókapcsolattal írják le a ritka gazdasági teljesítményt, és már nem csak varsói illetékesek, hanem nyugati bankházak elemzői is egyre gyakrabban beszélnek szuperlatívuszokban a lengyel gazdaságról. Nem meglepő módon Donald Tusk lengyel miniszterelnök is ebbe a csoportba tartozik, aki nemes egyszerűséggel "lengyel útnak" nevezte azt a gazdaságpolitikai irányt, amely szerinte a sikert hozta, és amiből a gazdasági elemzők szerint lenne mit tanulnia Magyarországnak is.

Hosszú a recept

A lengyel gazdaság jó teljesítményének okait nehéz meghatározni, és bár azt lehet tudni, hogy mik a növekedést serkentő tényezők, de az már nem egyértelmű, hogy mi a legfontosabb ok. Jacek Rostowski lengyel pénzügyminiszter a neves amerikai üzleti napilapban, a Wall Street Journalban (WSJ) megjelent cikkében tárta fel, hogy szerinte miből adódik a lengyel siker. A lista impozáns:

- erős nemzeti intézmények,

- rugalmas gazdasági struktúra,

- következetes válságkezelés,

- erős kormányzati bizalom,

- erős kis és középvállalati szektor,

- az állam kivonulása a gazdaságból, privatizáció

- adócsökkentés és adóegyszerűsítés,

- a bürokrácia visszaszorítása,

- a szabadkereskedelem melletti kiállás.

A politikai reklámnak is beillő Rostowski-lista minden eleme a növekedés irányába mutat, de Barcza György, a K&H vezető elemzője úgy véli: az a legfontosabb, hogy Lengyelországban sikerült kialakítani egy olyan kultúrát, amelyben "érdemes vállalkozni", miközben azt is látni kell, hogy a lengyel gazdaság azért is tudott növekedésben maradni, mert eleve lendületben volt.

Barcza szerint az ezredfordulón elhibázott gazdaságpolitikát folytatott az akkori varsói kormány és a jegybank, ami miatt magas munkanélküliségtől és stagnálástól szenvedett a lengyel gazdaság. Ezt követően a végbevitt reformok, a leállás alatt felgyülemlett erőforrások és a kedvező világgazdasági környezet miatt viszont a válságot megelőző években 5-7 százalékkal növekedett a gazdaság - a krízis ezt csak lefékezte, de nem állította meg.

Sok kis lengyel motor

A budapesti lengyel nagykövetség egy másik elemet emelt ki egy tavaly októberben megjelentetett ismertetőben. A "Lengyel csoda: Hogyan kezeljük a válságot?" címmel megjelent, szintén országimázserősítő anyag szerint a siker paradox módon annak köszönhető, hogy a lengyel gazdaságnak nincs egy olyan nagy motorja, amely kipörgethetné az országot a válságból. "Van helyette viszont számos kis motor" - érvel a nagykövetség, amely szerint mivel a vállalkozások az esetek többségében saját eszközökből finanszírozzák saját tevékenységüket, így a hitelválság nem okozott akkora kárt, mint más országokban. A nagykövetség sok kis motornak tekinti a megfelelő forrásokkal rendelkező önkormányzatokat is, amelyek egyenként is jelentős beruházásokat hajtanak végre.

A szakemberek szerint a jó gazdaságpolitikán és a szerencsés időzítésen túl azt is figyelembe kell venni, hogy a lengyel gazdaság több olyan egyedi adottsággal rendelkezik, amely egyértelműen mérsékelte a válság hatását, és amelyeket nem lehet lemásolni. A legfontosabb ezek közül talán a belső piac mérete: Lengyelországban 38 millióan laknak, szemben a magyarországi 10, a szlovákiai 5,5 vagy a csehországi 10,5 millióval, vagyis ha gondok vannak a külpiacokkal, akkor is ott vannak a hazai fogyasztók, akiknek a vásárlási aktivitását viszonylag könnyen lehet akár kormányzati lépésekkel is befolyásolni.

Ez persze önmagában nem lett volna elég a recesszió elkerüléséhez, hiszen Nyugat-Európában több nagyobb ország is van, amelyek mégis jelentős visszaesést tapasztaltak: a lengyeleknek az volt a szerencséje, hogy a nagy belső piac kiegészül még egy jellegzetességgel, a gazdaság méretéhez (a GDP-hez) mérve ugyanis viszonylag kicsi a lengyel külkereskedelmi forgalom, ami a válság begyűrűzését érezhetően tompította. Jellemző, hogy Lengyelországgal ellentétben Magyarország, Csehország és Szlovákia gazdasága is nagy mértékben támaszkodik az autóiparra, amely tipikusan exportágazat és a krízis egyik nagy vesztese volt.

"Bár a csoda feltételezhetően nem egy tényezőn nyugszik, mindenképpen kulcsfontosságú előny volt a mostani válságban, hogy a térség országai közül a lengyel gazdaság függ a legkevésbé a külföldi exportkereslettől, itt a legnagyobb a belső kereslet szerepe "- mondta Pintér András, a Budapest Alapkezelő részvényelemzője, aki szerint az összeomló exportpiacok a magyar vagy a cseh esetben a tejes gazdaságot magukkal rántották, a lengyelek pedig ezt megúszták. Pintér szerint mivel a gazdaság relatíve jó teljesítményét nem egy fenntarthatatlan tényező (például mértéktelen állami költekezés) okozta, hanem egy strukturális tényező, a belső kereslet, így nem is lehet lengyel lufiról beszélni.

Mit tanulhatunk a lengyelektől?

Rostowski listájának pontjai közül több az ország adottságaiból adódik (ilyen például a belső piac mérete, a külkereskedelem aránya és a kkv-szektor jelentős súlya), ami nem, vagy csak nehezen másolható, és a privatizáció lehetősége sem adott Magyarországon, hisz a nagy állami vállalatok magánosításán már túl vagyunk, de ha elfogadjuk, hogy a lengyel siker nem földönkívüli csoda, akkor lehet mit tanulni az ottani tapasztalatokból.

A vállalkozásbarát kultúra jelentősége mellett érvelő Barcza György szerint például tanulságos, hogy melyik ország miképp szánta rá magát a kiigazításra. A két ország ugyanazt a pályát járja be, csak Lengyelországban korábban és nem külső hatásra, hanem saját elhatározásukból fejezték be a jövőt felélő gazdaságpolitikát, nem úgy, mint Magyarországon, ahol ehhez egy gazdasági világválság, az ország csődközeli helyzetbe kerülése és az IMF mentőcsomagja kellett - mondta az elemző. Barcza szerint a kikényszerített, és így nagyra sikeredett magyar korrekciónak van pozitív hozadéka is, a magyar költségvetési helyzet ugyanis jobb lett a lengyelnél, így ezzel már nem kell bajlódnunk - főleg, ha a következő kormány valóban nem a hiány felfuttatását tekinti a követendő példának.

A lengyel pénzügyminsizter szerint a siker záloga volt a politikai bizalom - ez mára Magyarországon is gazdaságpolitikai kategórivá vált, amit jól mutat, hogy a választási győzelemre készülő Fidesz tervei szerint a bizalom visszaállítása önmagában is gyógyírt jelent majd a mostani gazdasági bajok egy részére, és mivel nagy arányú választási győzelem várható, így a lengyel recept ezen sorát egy időre akár ki is pipálhatjuk.

A Lengyelországban sikertényezőnek tekintett adócsökkentésre is van esély, amennyiben ugyanis a Fidesz az ígéreteinek megfelelően cselekszik, csökkenhetnek a lakosságot és a vállalkozásokat terhelő adók, illetve a bürokrácia is visszaszorulhat. Nem várható mindeközben áttörés az adórendszer egyszerűsítése terén, pedig nem is olyan rég még erre is volt esély: a Fideszen belüli viták korábban arról szóltak, hogy az egykulcsos vagy a méltányosabb, de bonyolult családi adózás felé induljanak-e el, és bár hivatalos döntés még nincs, de a jelek szerint Orbán Viktor pártelnök az utóbbi mellett tette le a voksát.