Nyugdíjügyben a magyar útra léptek a lengyelek

Egyelőre csak az első lépést tette meg a nyugdíjrendszer átalakításában a lengyel kormány, de egy hónappal ezelőtt még ettől is ódzkodott. A magyar példa részleges követése mögött az állami pénzügyek konszolidálására való törekvés, illetve az államadósság elszabadulásától való félelem áll. A piacok tetszését ennek ellenére aligha nyeri el a módszer.

Kedden megerősítette a lengyel miniszterelnök gazdasági főtanácsadója, Michal Boni, hogy a kormány január 20-ig elkészíti a lengyelországi nyugdíjrendszer átalakítására vonatkozó törvényjavaslatot, melynek értelmében csökkenne a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakhoz érkező befizetések mértéke. A bruttó bérek eddigi 7,3 százaléka helyett áprilistól csak 2,3 százalék kerülne a magánpénztárakhoz, a maradék 5 százalék az állami nyugdíjalapot gazdagítaná.

Ez lényegében ugyanaz a lépés, aminek bejelentésével a magyar kormány is kezdte a nyugdíjrendszer átalakítását még tavaly ősszel. Különbségek azért vannak: Magyarországon a magánpénztári tagdíjak teljes összegét, eredetileg csak átmeneti, 14 hónapos időszakra irányította át a kormány, majd kiderült, hogy a célja a második pillér megszüntetése, az eddig gyűjtött vagyon államosítása, és az új szabályozás is ennek szellemében készült. Lengyelországban véglegesnek szánják a változtatást (illetve 2017-től az 5 százalék 3,8-ra csökkenne), de annak nincs jele, hogy a magánpénztárakat fel akarnák számolni.

A közös pont a két intézkedés mögötti valódi mozgatórugó, jelesül az államadósság szintje. Orbán Viktor miniszterelnök egy decemberi, a Facebookon megjelent videójában mondta ki először egyértelműen, hogy a túl magas államadósság (ennek mértéke nálunk a GDP több mint 80 százaléka) miatt kell a magánpénztárak vagyonát az államkasszába terelni. A lengyel kabinet is világosan jelezte az elképzelés első hivatalos bejelentésekor, december 30-án, hogy a cél a GDP-arányos államadósság mértékének 55 százalék alatt tartása (a lengyel törvények értelmében e határ elérésekor automatikusan megszorítások lépnek életbe).

Együtt nem ment

A két ország korábban együtt, hét másik uniós tagállammal közösen fellépve próbálta elérni, hogy azon uniós tagállamok, amelyek nyugdíjrendszerük fenntarthatóságának javítása érdekében bevezették a második pillért, az ebből adódó költségeiket - vagy legalább azok egy részét - ismertethessék el a költségvetésihiány-számítások során. A rendszer ugyanis eleinte csak viszi a pénzt, jótékony hatásai csak később, az első kifizetések beindulásával jelennek meg. A tagállamok adósságválsága miatt aggódó EU azonban nem ment bele ebbe. A magyar kormány ezután nyúlt a drasztikus megoldáshoz, a lengyelek pedig tovább lobbiztak, és valamilyen kompromisszumot sikerült elérniük, de ennek részletei még mindig nem ismertek.

"A magyar döntés komoly figyelmeztetés volt" - mondta korábban a Bloombergnek Marcin Mrowiec, a Bank Pekao varsói elemzője, aki szerint az EB arra jött rá, hogy a jelenlegi szabályok nem motiválják az országokat a reformokra. Annak idején a magyar példát hozta fel cikkében a Financial Times is, a lap szerint Lengyelország el akarta kerülni, hogy olyan radikális lépésre kényszerüljön, mint Magyarország. Aztán a lengyel kormány saját hatáskörben mégiscsak lépett, és a járulékok átrendezésével számítása szerint jövőre stabilizálódhat, majd lassan csökkenésnek indulhat az államadósság GDP-hez vizonyított aránya. A költségvetés deficitje ugyanis a remények szerint éves szinten 1 százalékponttal mérséklődik (ez körülbelül 15 milliárd zlotyt jelent).

Nemrég még mást megoldást kerestek

Az államadósság-csökkentés elérésének eszköze egyértelmű szembefordulást jelent Donald Tusk kormányfő korábban hangoztatott politikájával, bár a kormányon belül eddig is voltak már viták a témában. "A magyar példa azt mutatja, hogy a rövid távú, egyszeri megoldások nem működnek. Eltökéltek vagyunk abban, hogy nem követjük Magyarországot. Más megoldást keresünk" - jelentette ki egy hónapja épp a fent idézett tanácsadó. A mostani döntés azonban, ha csak részben is, de a magyar példát követi - ahelyett, hogy a korábbi elképzeléseknek megfelelően egy új típusú államkötvény kibocsátásával kezeljék a keletkező államháztartási feszültséget.

A bejelentés után sok elemző a lengyel tőkepiacot kezdte félteni. A tervek szerint a kormány azzal ellensúlyozná a magánpénztárakba ömlő pénzmennyiség csökkenésének a részvénypiacra gyakorolt kedvezőtlen hatását, hogy a részvényhányad jelenlegi, 40 százalékos korlátját felemelné - de egyelőre nem tudni, mennyire. A varsói tőzsde mindenesetre nem omlott össze a várható keresletcsökkenés hírére, bár ebben bizonyára a bejelentés kiváló időzítése is szerepet játszott: az ünnepek körüli időszakban egyébként is alig volt forgalom.

"A legkönnyebb utat választották"

"A parlamenti erőviszonyok alapján nem lehet gond a törvény elfogadása, azt biztosra lehet venni" - mondta kérdésünkre a lengyel Raiffeisen Bank elemzője, Marta Petka-Zagajewska. A közgazdász szerint a piacokat kellemetlen meglepetésként érte a nyugdíjdöntés, mert bár pletykákat lehetett hallani, a legtöbben nem gondolták, hogy a kormány valóban ilyen lépésre készül. "Az általános értékelés szerint ez visszalépés a jelenlegi rendszerhez képest. A kormány a legkönnyebb utat választotta az állam pénzügyeinek rendbe tételéhez. A döntés nem túlságosan érdekli az embereket, amíg a nyugdíjat nem csökkeni" - tette hozzá.

"A lengyel nyugdíjrendszer egyébként rászorulna egy igazi reformra - a hagyományosan nagyon erős lobbierejű agrárágazatban, például, rengeteg az indokolatlan kedvezmény -, és egy önkormányzati reformmal is sokat lehetne fogni az állami költségeken. De jövőre parlamenti választások lesznek, ilyenkor aligha kezd bele a kormány nagyobb, kockázatos átalakításokba" - mondta az [origo]-nak Samu János, a Concorde Zrt. Lengyelországgal is foglalkozó elemzője.

A tervezett változtatás is okozhat azonban gondot a kormánynak, ha nem is közvetlenül a hazai népszerűségére gyakorolt hatással. Az Unicredit bécsi szakértője, Tóth Gyula aktuális elemzésében azt írta, elképzelhető, hogy a nemzetközi hitelminősítők negatívan, a lengyel adósbesorolás kilátásának rontásával reagálnak majd. Azt is megjegyzi, hogy noha Lengyelország az elmúlt években kitűnt az EU-ban példátlanul gyors gazdasági növekedésével, az ország strukturális hiánya nagyon rosszul alakult, és a friss fejlemények is azt mutatják, hogy a kormány nem hajlandó népszerűtlen intézkedésekre.

A bankadóról is gondolkodnak

A lengyel pénzügyminisztérium egyelőre még azt elemzi, hogy milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal járna egy bankadó bevezetése - derül ki abból a válaszból, amit a lengyel pénzügyminiszter-helyettes adott kedden egy parlamenti interpellációra. Dariusz Daniluk azt írta, a tárca különösen nagy figyelemmel kíséri más uniós tagállamok reakcióit ebben a kérdésben.

Lengyelországban tavaly augusztusban vetődött fel először a bankadó bevezetésének a gondolata, akkor Donald Tusk miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy az intézkedés nem jelent majd nagy terhet a pénzintézeteknek. Szeptemberben Jacek Rostowski pénzügyminiszter azt közölte, hogy a bankadó a parlamentben egyszer már megvitatott tervezet szerint a mérlegfőösszeg 0,39 százalékát tenné ki.(Magyarországon a bankoknál az adó a módosított mérlegfőösszeg 0,45 százaléka, ez sokkal magasabb, mint a nyugati országokban alkalmazott teher.)