Miért kell megmenteni a devizahiteleseket?

A frankárfolyam tervezett, 180 forintos rögzítésével az állam magáncégek ügyeibe avatkozik be, de több érv is szól amellett, hogy erre szükség van. Ha nincs mentőcsomag, akkor ugyanis nem tud beindulni a gazdaság. A devizahitel törlesztésénél a frankárfolyam tervezett, 180 forintos rögzítésével a kormány arra fogad, hogy 3-5 év múlva kedvezőbb lesz a gazdasági helyzet, mint most. A döntés egyik oldalról csökkenti ugyan a bankok várható nyereségét, másik oldalról mégis örülhetnek neki: végre fellélegeznek és megszabadulnak a rossz hitelektől.

A Fidesz a választási kampányban megígérte, és ha késéssel is, de végrehajtja a devizahitelesek megsegítését. De van-e más indoka a mentőcsomagnak a sok százezer választópolgárnak tett politikai ígéret betartásán túl?

Van: hiába vagyunk túl a 2008 őszén kirobbant és 2009 elején tetőzött pénzügyi válságon, még mindig emelkedik a késve fizető lakáshitelesek száma. A jegybank adatai szerint tavaly év végén közel száztízezer lakás volt, ahol a tulajdonosok már több mint három hónapja nem törlesztették a jelzáloghitelt, az MNB pedig további növekedést vetített előre. A lakossági fogyasztás pang, a belső kereslet gyenge, a gazdasági kilábalás erőtlen. A banki hitelezés pedig folyamatosan esik vissza, a bankrendszer összességében kevesebb kölcsönt helyez ki, mint amennyi pénzt beszed a hitelüket törlesztő magánszemélyektől és vállalatoktól.

Ezeken az egymással is összefüggő folyamatokon tud változtatni a hírek szerint hamarosan bejelentendő komplex mentőcsomag a hiteltörlesztéskor alkalmazott fix árfolyam bevezetésével, valamint a kilakoltatási és árverezési moratórium feloldásával. (A múlt héten az MTI hírül adta, hogy ezen a héten kedden lesz a bejelentés, hétfőn azonban az [origo] egy nemzetgazdasági minisztériumi és banki forrásból is úgy értesült, hogy a bejelentés csúszik, információink szerint ezen a héten csütörtökön derülnek ki a részletek.)

Az előzetes hírek szerint, akik igénylik, azoknál a bankok 180 forintos frankárfolyamon vonhatják le a havi törlesztőrészletet a lakáshitelesektől (az euróhitelnél pedig valahol 250 és 260 között határozhatják meg ezt korlátot, de a frankhitelesek kérdése a fajsúlyosabb, mert a devizahitelek zöme, kilencven százaléka frankhitel). Ez a felülről behatárolt elszámolási árfolyam 3-5 évig lehet érvényben. A jelenlegi, 220 forint körüli piaci frankárfolyamhoz viszonyítva ez csaknem húszszázalékos könnyítést jelent az adósoknak, a felvett hitel összegétől és futamidejétől függően ez tíz-tizenötezer forinttal kisebb törlesztőrészletet jelent, ami sok családot juttathat levegővételhez.

Akár be is jöhet

A 3-5 évig tartó árfolyam rögzítési időszak bevezetésével a kormány lényegében arra fogad, hogy az idő leteltével már egy, a mostaninál könnyebb helyzetbe csöppennek vissza a devizahitelesek. Akkor már újra a piaci árfolyamon kell törleszteni a fennálló frankhitelüket, ráadásul el kell kezdeniük visszafizetni a mostani árfolyamrögzítéssel megspórolt, egy külön számlán nyilvántartott havi törlesztőrészleteket is. Erre van is esély: a Bloomberg hírügynökség által nemrég megkérdezett elemzők többsége úgy véli, hogy a frankerősödés nem tarthat örökké, pár év múlva fordulhat a kocka, és 2014 végére 180 forintot érhet 1 svájci frank. Ha így lesz, akkor az árfolyamfixálási periódus lejártakor az adósoknak alig emelkedne a devizahitel-törlesztési terhe, a 3-5 év alatt az átmeneti számlán gyűlt összeget azonban el kell kezdeni szépen fokozatosan visszafizetni, ennyivel lenne több kiadásuk a devizahiteleseknek az árfolyamfixálási helyzethez képest. Közben pedig a legvalószínűbb, igaz, optimista forgatókönyv szerint javulhat a jövedelmi pozíciójuk, ugyanis ilyen időtávon a gazdasági növekedéssel együtt járó reálbérnövekedés és visszaszoruló munkanélküliség segíthet a deviza-lakáshitelesek sok százezres tömegén. Egyszerűen több bevételük lesz, abból pedig könnyebben kigazdálkodják az árfolyam-rögzítési időszakbelinél kissé magasabb törlesztést.

A kormány vélhetően azért törekszik a jelenleginél lényegesen alacsonyabb frankárfolyamon való törlesztési árfolyamra, mert tart attól, hogy a frank erősödése egyrészt még több lakáshitelest taszít a mélybe, másrészt az emberek még több pénzt fordítanak törlesztésre, és így kevesebb jut fogyasztásra. Piaci elemzők nem számítanak arra, hogy a közeljövőben, pár hónapos vagy egyéves időtávon a frank hirtelen irányt váltana - ami önmagától enyhítené a frankban eladósodottak helyzetét.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a devizahitelesek a törlesztési árfolyam rögzítésével megspórolt pénzt vagy annak egy részét elkölthetik, másik részét pedig félretehetik a jövőbeli esetleges nehézségekre gondolva. Ez nem jelent egetverő összeget nemzetgazdasági szinten, valamennyire mégis élénkíti a belső keresletet, és a gazdasági növekedésre is jótékony hatást gyakorol.

De adódhat a kérdés, hogy miért csak a devizahiteleseknek dobnak mentőövet, a forinthitelesek miért maradnak magukra? Ennek az a magyarázata, hogy a devizahitelesek sokkal rosszabb helyzetben vannak: minden tízedik, svájci frankban vagy euróban eladósodott lakáshiteles képtelen fizetni a havi törlesztőrészletet, a forinthiteleseknél viszont csak 4-6 százalék között mozog a nem teljesítő hitelek aránya.

Etikai kérdés is

A devizahitelesek megmentésének morális vetülete is van. Sokan gondolkodhatnak úgy, hogy mindenkinek jogában állt felvenni devizahitelt, de nem mindenki tette, akik pedig a kölcsönfelvétel mellett döntöttek, azok viseljék is a lépésük következményét, az államnak - vagyis lényegében az adófizetőknek - nem szabad kisegítenie azokat, akik kockázatos lépést választottak és most nehéz helyzetben vannak. Ráadásul az atyáskodó állam a beavatkozásával a pénzügyi tudatosságot rombolhatja, mert az az érzés erősödhet több emberben is, hogy a jövőben sem érdemes a kockázatokkal foglalkozni pénzügyi kérdésekben, ha túl sokan kerülnének bajba, az állam megint ott lesz és kihúzza a csávából a felelőtlen döntést hozó személyeket.

A tiszta piacgazdasági logika bizonyos értelemben érthető, de azt sem szabad elfelejteni, hogy az egész ország szenved a leült banki hitelezéstől, ami a túlfutott devizahitelezésből fakad. A kérdés úgy is megközelíthető, hogy minek nagyobb az ára: annak, hogy az atyáskodó állam a piacgazdasági logikával szembemegy és beavatkozik, vagy ha az amúgy hitelképes cégek és magánszemélyek nem jutnak kölcsönhöz, mert a bankokat nyomasztja a devizahitelesek problémája.

Az árfolyamfixálás jelentette átmeneti könnyítéssel nemcsak a nehéz helyzetben levők élhetnek, hanem azok is, akik enélkül is különösebb gond nélkül képesek lennének törlesztőrészletüket fizetni.

A bankoknak is megéri

Összességében a bankok sem panaszkodhatnak nagyon az egyéves vajúdás után megszülető mentőcsomag miatt. A fixált törlesztési árfolyammal veszítenek ugyan, mert - átmenetileg - lemondanak profitjuk egy részéről, de ezt a hatást képes lehet ellensúlyozni az árverési és kilakoltatási moratórium feloldása. A nem fizetők lakásai fokozatos piacra vezetésével, elárverezésével elkezdődik a banki portfóliók megtisztítása, a nem teljesítő hitelek fokozatosan kikerülnek a banki könyvekből, ezzel tőke szabadul fel, ami lökést adhat a banki hitelezésnek. A banki hitelezés beindulása emellett azért is várható, mert a bankok sokkal kockázatosabbnak ítélték meg addig a hitelezést, amíg a nem fizető ügyfelekkel nem alkalmazhatták végső kényszerítő eszközüket, a kilakoltatást.

Az első kapavágástól a végső megállapodásig - kronológia

2010. június

A Nemzeti Eszközkezelő Társaság létrehozását Orbán Viktor miniszterelnök jelentette be az első gazdasági akcióterv részeként júniusban. Ekkor arról beszélt a kormányfő, hogy a társaság célja az, hogy a lakások ne kerüljenek ki tulajdonosaik kezéből.

Az első akciótervet részletező Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter 2010 júniusában még arról beszélt, hogy az év augusztusának végéig kidolgozzák a Nemzeti Eszközkezelő Társaságot létrehozó jogszabályt, amely 2011 januárjától indította volna útjára a szervezetet, és a bajba jutott devizahitelesek számára jelentett volna megoldást.

A kormányalakítás utáni első tervek szerint az eszközkezelő egy "rosszbank" lett volna, amely átvállalja a bedőlő hiteleket, később a hitelét fizetni nem tudók a lakás tulajdonjogát bérleti jogra cserélhették volna. Az eszközkezelő felállításáig a kormány a kilakoltatási moratórium eszközével akadályozta volna meg, hogy a hitelek bedőlése miatt tömegesen kerüljenek utcára az adósok.

2010. július

Matolcsy György még úgy számolt be a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásokról, hogy azon a kormány kiállt az eszközkezelő ötlete mellett. Elmondása szerint az eszközkezelőt kifogás érte a rossz amerikai tapasztalatok miatt, de Matolcsy akkor arról beszélt, hogy az eszközkezelő minimális állami hozzájárulással, inkább garanciákkal járulna hozzá a devizahiteleseket mentő intézményhez.

2010. szeptember

Az állami garanciák után Rogán Antal fideszes képviselő szeptemberben már úgy nyilatkozott, hogy nincs garancia arra, hogy a bajba jutottak saját lakásukat tarthatnák meg, ehelyett egy kisebbe költözés lehetőségéről beszélt. A képviselő akkor azt mondta, hogy október 15-ig dolgozza ki a kormány az intézmény tervezetét.

Ősszel még úgy tűnt, hogy megvalósul az intézmény, az [origo] értesülése szerint szeptember elején már a kormány előtt volt az első tervezet, majd egyre újabb koncepciókkal állt elő a kormányoldal. Matolcsy György arról beszélt, hogy a társaság az állami Magyar Fejlesztési Bank leányvállalataként jönne létre, s annyi pénzből gazdálkodna, "amennyire szükség van", mivel a hitelpiacról venne fel forrásokat.

A devizahitelezés hosszú távú gondjait pedig egy nyolcpontos csomaggal kívánta kezelni a kormányzat. Kósa Lajos és Rogán Antal terve megtiltotta a bankok egyoldalú szerződésmódosítását, az önkényes kamatemelést, kötelezővé tette a középárfolyam alkalmazását. A nyolcból egy pontot azonban a bankok ellenállása miatt kicseréltek. (A képviselők tervének és az MNB alternatív javaslatának összehasonlítását itt találja.)

2010. október

A többek közt a 2011-es költségvetéssel és a januárban induló Széchenyi-tervvel foglalkozó Nemzetgazdasági Minisztérium, Orbán Viktor szavai szerint "rogyadozott" a munka terhe alatt. Az eszközkezelő elkészítésének augusztusról először szeptemberre kitolt határideje ekkor már október 15. volt, de a minisztériumnak ezt sem sikerült teljesítenie.

2010. december

"Már hónapok óta a parlament előtt kellene lennie, de én még nem találkoztam vele, nem is hallottam róla" - fogalmazott decemberben az az [origo]-nak az eszközkezelő koncepcióját firtató kérdésére Bencsik János lakásügyi államtitkár, aki egy rövid ideig a téma felelőse is volt a kormányzatban. Az [origo] akkori értesülése szerint a kormányoldalon az is felmerült, hogy "ha nem lesznek zajosabb botrányok..., elsikkad" a terv.

Orbán Viktor miniszterelnök azonban azt mondta, hogy az eszközkezelő akkor jöhet létre, ha "a hitelességünk tovább javul az év (2011 - a szerk.) első negyedévében". A kormányfő szerint ehhez az államadósság jelentős csökkentésére van szükség, amelyet a kormányzat a magán-nyugdíjpénztári vagyontól és az azóta bejelentett Széll Kálmán-tervtől vár.

2011. január

Januárban a legtöbb lakáshitelest érintő svájci frank árfolyama messze 200 forint fölött járt, ami - kiegészülve az ország megemelkedett kockázatosságával - jelentősen megdrágította a törlesztőrészleteket, a Nemzeti Eszközkezelő azonban nem indult el, még csak a koncepcióját sem fogadták el.

2011. február

Orbán Viktor miniszterelnök februárban már határidők említése nélkül közölte a Facebook-oldalán, hogy addig a kilakoltatási moratórium védte az adósokat, a jövőben pedig az eszközkezelő segítene rajtuk. A kormányfő szavai és Nagy Anna kormányszóvivő szerint a kormányzat ekkor már elsősorban a kilakoltatási moratóriumot szánta a devizahiteleseket védő eszköznek, míg a Nemzeti Eszközkezelő kérdését nyitva hagyták.

2011. március

A kormányzat tavasszal a kilakoltatási moratóriumra helyezte a hangsúlyt, mivel ez április 15-ig volt érvényben, míg az eszközkezelő továbbra sem tudott felállni.

2011. május

A devizahitelesek megsegítéséről májusban Rogán Antal úgy nyilatkozott, hogy 20 millió forintos értékhatárig avatkozna be az állam, efölött nem lenne indokolható a szociális jogosultság. A képviselő azonban nem ejtett szót a Nemzeti Eszközkezelőről.

A hónap elején Gyuris Dániel, aki a Magyar Bankszövetség nevében tárgyal a kormánnyal a devizahitelesek megsegítését célzó javaslatokról, azt mondta, hogy a bankok elfogadhatónak tartják, hogy a kormány a 15-20 millió forintos hitelnél húzza meg a segítség határát, és az árverésekre a moratórium feloldását követően negyedévente csak az érintett ingatlanok öt százalékánál kerülhessen sor.

A hónap közepén a kormányhoz közel álló Magyar Hírlap közölt részletekbe menő információkat az ötpilléres mentőcsomagról, benne arról, hogy a frankhiteleknél 190 forinton rögzítenék a törlesztési árfolyamot. Akkor úgy tűnt, pár napon belül pecsét kerül a kompromisszumos megoldásra.

Rá néhány napra Matolcsy azonban egy merőben más javaslattal állt elő, benne 160 forintos frankárfolyam-rögzítéssel, mérsékeltebb ütemű árverezésekkel, a bankadó kisebb csökkentésével.

Két teljes nap se kellett, amikor a Bankszövetség és a kormánydelegáció megállapodásra jutott egymással, Matolcsy a 180 forintos törlesztési árfolyamot elfogadhatónak tartotta. Akkor úgy tűnt, most kedden lesz a hivatalos bejelentés a mentőcsomagról, de lehet, hogy egy-két napot késik a ceremónia.