WikiLeaks: A nagy magyar-türkmén üzlettől rettegtek az amerikaiak

Komoly veszélyt láttak 2008 első felében a magyar energiapolitika kelet felé húzásában a budapesti amerikai nagykövetségen - derül ki a WikiLeaks által megszerzett és az [origo] rendelkezésére álló amerikai diplomáciai táviratokból. Különösen aggasztotta az amerikaiakat egy állítólag készülődő nagy gázüzlet Magyarország és Türkmenisztán között. Attól tartottak, hogy az ügylet aláásná a Nabucco-gázvezeték tervét.

"Elkerülni a katasztrófát" - ezt az alcímet viselte egy, a budapesti amerikai nagykövetségről 2008. február 7-én a washingtoni külügyminisztériumba küldött, Reuben Jeffery miniszterhelyettes látogatását előkészítő távirat egyik része. A WikiLeaks által kiszivárogtatott, az [origo] birtokába került dokumentumban az áll, hogy Jeffery "kritikus időpontban" jön Magyarországra, mert türkmenisztáni hírek szerint "magyar közvetítők" olyan megállapodáson dolgoznak, amelynek alapján a kormány kész lenne harminc évre elkötelezni magát az orosz "Gazprom által kontrollált" vezetékeken érkező türkmén gáz vásárlására.

A távirat szerzője szerint egy esetleges, a Gazpromot helyzetbe hozó magyar-türkmén egyezmény egyformán aláásná az Európai Unió által támogatott, Ukrajnát és Oroszországot elkerülő Nabucco gázvezetékprojektet és Magyarország szuverenitását. Jeffery közbelépése azonban megakadályozhatja a "katasztrófát", ha rá tudja venni a magyar vezetőket, hogy tartsák magukat az energiaforrások diverzifikálásának korábban már többször deklarált céljához, ily módon enyhítve az Oroszországból érkező gáztól való függést - olvasható a táviratban.

Pár órával a fent idézett után újabb, részletesebb távirat ment Budapestről a washingtoni külügyminisztériumba, ezúttal a budapesti és az asgabati (Türkmenisztán) amerikai külképviselet "közös, sürgős iránymutatási kérésével". Eszerint egy Millander International Ltd. nevű, Magyarországon működő, de off-shore hátterű cég "a jelek szerint felhatalmazást kapott a magyar kormánytól" egy megállapodásra, melynek keretében harminc éven át évi 10-15 milliárd köbméter türkmén földgázt hozna a Gazprom vezetékein Magyarországra, és részben egy saját maga által, a Pest megyei Ercsi mellett felépítendő, ezer megawattos áramtermelő erőművet működtetne vele. Az asgabati követség információi szerint az üzletről akkor már két és fél éve folytak a tárgyalások, vagyis még Szaparmurat Nijazov, az 1991-től 2006-os haláláig hatalmon lévő türkmén diktátor idején kezdődtek.

Európa gázellátását biztosító új vezetékekre egyrészt azért lenne szükség, mert az utóbbi években többször is fennakadások voltak az Oroszország felől, Ukrajnán át érkező szállításokban, amikor az oroszok és az ukránok árvitába keveredtek. Ezért az orosz fél Ukrajnát kikerülve, a Fekete-tenger alatt, Törökországon keresztül építené meg a Déli Áramlat vezetéket. Az EU ugyanakkor az Oroszországtól való gázfüggőségét is csökkentené, ezért Közép-Ázsiából hozna gázt, a még szintén nem létező Nabucco vezetéken. Mindkét csővezeték áthaladna Magyarországon.

Gazprom-nyomulástól tartottak

Az amerikaiak tehát attól tartottak, hogy 10-15 milliárd köbméternyi gáz az évente 14-15 milliárd köbmétert felhasználó Magyarország számára évtizedekre feleslegessé teszi a Nabuccót, így halálra ítélve a projektet, egyúttal konzerválva az orosz függőséget. Aggodalmukat vélhetően az is táplálta, hogy voltak jelei annak: a Gyurcsány-kormány a Nabucco megépítése helyett az orosz eredetű gáz vásárlása mellett áll ki. A kormányfő 2007 márciusában az International Herald Tribune-nak nyilatkozva "álomnak" nevezte a Nabuccót - mondván, Magyarországnak nem álmokra, hanem projektekre van szüksége -, és gyakran találkozott Vlagyimir Putyin akkori orosz elnökkel, mai miniszterelnökkel. Eközben Türkmenisztán intenzíven tárgyalt Oroszországgal arról, hogy nagy mennyiségű gázt értékesítene a Gazprom vezetékein. (Később kiderült, hogy a türkmének többirányú szállításban gondolkodnak. Kötöttek egy hitelszerződéssel egybekötött megállapodást Kínával, és a Nabucco felé is nyitottak. Ezt nyomatékosította, hogy nem sokkal azelőtt hosszú távú megállapodást kötöttek az RWE német energiakonszernnel.)

A nagykövetség jelentése szerint félő, hogy a Millander valójában a Gazprom "számos fiktív cégének egyike, vagy még annál is rosszabb" (hogy mi lehet az a rosszabb, nem derül ki). A Gazprom-kapcsolatra a nyilvánosan elérhető információk alapján semmi sem utal. A társaság hazai élelmiszer-ipari, mezőgazdasági oldalakon, illetve nemzetközi kereskedelmi portálokon tűnik fel különböző vételi és eladási ajánlataival, az általa forgalmazott termékek között szerepel gabona, takarmány, olajnövények, fehérjenövények, továbbá szén és Türkmenisztánból Afganisztánba szállítandó dízelolaj. Az egyik ilyen oldalon 2004-es alapítású, 25-50 millió dollár éves forgalmat lebonyolító vállalatként mutatkozik be. Ezenkívül annyi tudható róla, hogy az off-shore cégek egyik kedvelt helyén, az USA Delaware államában jegyezték be.

"Ne higgyen el minden pletykát, amit hall"

A Népszabadság 2007 áprilisában írt a tervezett, "többezer megawatt" kapacitású ercsi gázerőműről, melyhez a lap szerint a Millander már engedélyt is kért a Magyar Energia Hivataltól. "Értesülésünk szerint a társaság az elmúlt években megfelelő áron szállító gázcéget keresett, de a tárgyalások eddig nem vezettek eredményre. Beszerzési forrásként Oroszország mellett felmerült lehetőségként a közép-ázsiai régió is" - írta akkor a Népszabadság. A beruházás tervéről szóló információt Ercsi polgármestere, Szabó Tamás is megerősítette a napilapnak.

Amikor az asgabati amerikai nagykövet, Richard Hoagland szembesítette a Millander-projektről szóló információkkal Türkmenisztán külügyminiszterét, Rasid Meredovot, az először csak annyit válaszolt: "ne higgyen el minden pletykát, amit hall" - derül ki egy 2007. február 11-én kelt táviratból. Hoagland közölte, nem pletykáról, hanem egy részletes írásos dokumentációról van szó, mire Meredov azt mondta, "sok ilyen anyag kering, de ez nem jelenti azt, hogy komoly". Kijelentette, egy ilyen horderejű üzlethez türkmén-magyar kormányközi megállapodásra lenne szükség, márpedig ilyen nem létezik. Az amerikai diplomata ezután célzott a magyar miniszterelnök közelgő, 2008 júliusi türkmenisztáni látogatására, de a tárcavezető ragaszkodott ahhoz, hogy kormánya semmilyen ajánlatot nem kapott a témában.

Nagykövetek válságstábja

Hogy mekkora jelentőséget tulajdonítottak az európai diplomáciai képviseletek az állítólagos magyar-türkmén gázüzletnek, jelzi, hogy Asgabatban február 11-én megbeszélést tartott az amerikai, a brit, a francia, a lengyel, a német és az ukrán nagykövet. Utóbbi diplomata, Viktor Majko a dokumentációba betekintve azt mondta, ukrán részről a RoszUkrEnergo lehet benne az üzletben. Ez az a vállalat, amelytől a 2008 júniusától egészen 2011 elejéig alternatív lakossági gázszolgáltatást nyújtó, Magyarországon működő Emfesz vásárolta az olcsó - állítólag közép-ázsiai eredetű - földgázt.

A lengyel nagykövet azt is tudni vélte, hogy a magyar kormány hivatalosan semmit sem tud az ügyről, a Millander ugyanis a Mollal tárgyal, valamint "talán egy-két kormányzati bennfentessel", Moszkvában és Asgabatban ugyanakkor már a legfelsőbb szinten rábólintottak az üzletre. Ezeknek az információknak a forrását nem jelölte meg. A távirat szerint viszont a dokumentációban van egy 2007 szeptemberi levél, melyet az állami Turkmengaz energiacég vezetője, Jaksigeldi Kakajev írt a Millander tulajdonosának, Kálmán Józsefnek, megerősítve: kész szállítani az évi tízmilliárd köbmétert a "megbeszélt áron".

"Furcsa ötlet"

A lengyel nagykövet arra is felhívta a figyelmet, hogy 2007 decemberében járt egy magyar kormánydelegáció Asgabatban, és "egész biztosan gázvásárlásról tárgyalt". A delegációt Kóka János gazdasági miniszter vezette, tagja volt többek között Hernádi Zsolt, a Mol vezére. Az akkor kiadott hivatalos közlemény szerint valóban gázvásárlásról egyeztettek a türkménekkel, de nem oroszországi útvonalról, hanem arról, hogy a Nabuccóba esetleg egy Kaszpi-tenger alatt megépítendő vezetékszakasszal juthatna türkmén gáz.

Az amerikaiak asgabati forrása, egy uniós szervezet alkalmazottja (nevét forrásvédelmi okból nem közöljük) azt is állította, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) korábbi türkmenisztáni projektvezetője, Venczel István is segített a Millandernek. A jelenleg az EBESZ üzbegisztáni irodáját vezető Venczel István az [origo] kérdésére azt mondta, valóban többször megkereste Kálmán József azzal, hogy segítsen kapcsolatot teremteni a türkmén kormányzattal, és ő meg is próbálta összehozni néhány illetékessel, bár "elég furcsa ötletnek tűnt", hogy egy magáncég bonyolítson le egy ekkora üzletet. Hozzátette, tudomása szerint Kálmán végül nem járt sikerrel. Venczel összességében "fantazmagóriának" nevezte Kálmán József elképzelését, mondván, a Gazprom meglévő vezetékeinek kapacitása is véges, és egyébként is nehéz elképzelni egy ilyen üzlet létrejöttét kormányzati támogatás nélkül.

Támogató levél a külügyminisztertől

A budapesti amerikai nagykövet, April H. Foley megkereste az ügyben Banai Károlyt, Gyurcsány Ferenc kormányfő külügyi tanácsadóját. Banai egy február 12-én íródott újabb távirat szerint azzal reagált, hogy a magyar titkosszolgálat "zavarodottként" jellemezte Kálmán Józsefet, aki a titkosszolgálat szerint többször volt büntetve, és egy malajziai gabonaüzlet során egyszer már megpróbált úgy tenni, mintha a magyar kormány nevében járna el, holott nem volt rá felhatalmazása. Banai ugyanakkor "nagyon érzékenynek", "nagyon aggasztónak" és "nagy-nagy problémának" nevezte azt az információt, hogy Kálmánnak a birtokában van egy, a magyar külügyminisztertől, Göncz Kingától származó levél a Millander-projekt támogatásáról.

Banai Károly kijelentette, a Millander nem bírja a magyar kormány hivatalos támogatását, ő maga nem tud semmiféle készülő türkmén-magyar gázszerződésről, de "nem állíthatja, hogy Kálmánt senki sem támogatja [a magyar kormányzatban]". Az állítólagos Göncz-levélről azt mondta, "reméli, hogy a külügyminiszter egyszerűen nem mérte fel a kérdés érzékenységét és jelentőségét", és megerősítette, a magyar kormány az azeri eredetű gázzal megtöltendő Nabucco mellett van.

Göncz Kinga megkeresésünkre azt mondta, nem emlékszik rá, hogy ilyen levelet aláírt volna, de megjegyezte, effélét rendszeresen kérnek a külföldön tevékenykedő magyar cégek, és a Külügyminisztérium gyakran ad is, hiszen a gyakorlatban semmire sem kötelező ajánlásokról van szó. A bécsi magyar ENSZ-képviselet vezetői pozíciójából az Orbán-kormány által tavaly visszahívott, azóta a Mol-leányvállalat Földgázszállító Zrt.-nél dolgozó Banai Károly az [origo]-nak most azt mondta, emlékszik az ügyre, már akkor is úgy érezte, hogy az amerikaiak aggodalmai erősen túlzók - szerinte ezt bizonyítja, hogy a 2008 nyarán Türkmenisztánban járt magyar kormányküldöttség semmilyen jelét nem tapasztalta annak, hogy a vendéglátók a Millander által tervezett üzletre készülnének.

Gyurcsány "feltűnősködése"

Az említett, júliusi látogatás során Gyurcsány Ferenc teljes mellszélességgel kiállt a Nabucco terve mellett, "kulcsszerepet" vizionálva Türkmenisztánnak, egy akkori távirat szerint ugyanakkor élesen bírálták őt az Európai Unió és tagországai, "pr-es feltűnősködésnek" tekintve az útját. Ez a beszámoló idézi a budapesti holland nagykövetet, aki szerint a látogatás még jobban "elszigetelte Gyurcsányt" uniós körökben. Emlékeztet továbbá arra, hogy Hernádi Zsolt Mol-vezér hiányzott a kormányfő delegációjából, a vállalatot csak a "döntési jogkörökkel nem felruházott" Mosonyi György - akkor vezérigazgató, ma a Mol felügyelőbizottságának elnöke - képviselte. (Arról, hogy Hernádiról akkoriban miképp vélekedtek az amerikai nagykövetségen, itt olvashat.)

Mindennek az előzménye, hogy 2008 februárjában Veres János pénzügyminiszter és Viktor Hrisztyenko orosz ipari és energiaügyi miniszter a Kremlben aláírta a Déli Áramlat magyarországi szakaszának megépítéséről szóló megállapodást. Az év végén, egy bakui csúcstalálkozón azonban Gyurcsány már a Nabucco mellett szólalt fel. Ő kezdeményezte a 2009 januárjában Budapesten tartott Nabucco-konferenciát, márciusi moszkvai látogatásán pedig azt közölte vendéglátóival, hogy Magyarország számára a Nabucco prioritást élvez a Déli Áramlattal szemben.

A WikiLeaks által kiszivárogtatott táviratok közül egy március 6-án kelt az utolsó olyan, amely a Millander-üggyel foglalkozik. A szénhidrogénforrások kezeléséért felelős türkmén állami ügynökség vezetője, Birammurad Muradov asgabati amerikai diplomatáknak arról számolt be, hogy beszélt több türkmén kormányzati tisztségviselővel, és azt derítette ki, hogy a Millander még 2005-ben állt elő a gázvásárlás ötletével, de mára azt a kormányzatban "végérvényesen eltemették".

Az [origo] elérte Kálmán Józsefet is, az üzletember hosszasan beszélt a továbbra is megvalósítani remélt beruházásról, de nem járult hozzá, hogy az általa elmondottakat leírjuk.

Az [origo] feldolgozza a teljes WikiLeaks-anyagot. Az aktákban sok szó esik magyar vonatkozású ügyekről, ezekről hamarosan újabb cikkeket közlünk.