Egyre inkább szükség van az IMF nyújtotta védelemre - vélekedtek az [origo]-nak nyilatkozó elemzők, miután a Moody's bejelentette, hogy leminősíti Magyarországot és nem tartja a befektetésre ajánlott kategóriában.
A kormánynak azonban egyre kevesebb esélye van arra, hogy olyan megállapodást kössön az IMF-el, ami továbbra is teljesen szabad kezet ad számára a magyar gazdaságpolitika alakítására. Az IMF ugyanis egy új finanszírozási csomagot dolgozott ki a pénzügyi nehézségekkel küzdő országok támogatására, az elővigyázatossági és likviditási hitelvonalat (PLL), amely egy már meglevő eszközt, az elővigyázatossági hitelvonalat (PCL) váltja fel. Feltehetően ez utóbbit célozta meg Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter is, mert ez egy csak egy viszonylag laza kapcsolatot jelent az IMF-el.
Az új elővigyázatossági csomagot azonban csak azok az országok tudják igénybe venni, hasonlóan a PCL-hez, amelyek viszonylag jó makrogazdasági, államháztartási mutatókat tudnak felmutatni és megfelelő gazdaságpolitikai múltjuk van. A Financial Times üzleti lap blogja arról írt, hogy az új eszköz nem azoknak az országoknak szól, amelyek jelenleg komoly bajban vannak. "Ha valaki azt gondolta volna, hogy az IMF bejelentésével Magyarország közelebb kerül egy új IMF-megállapodáshoz, felejtse el" - fogalmaz az írás.
Valószínűsíthető, hogy Magyarország a gyenge fundamentumok és a kedvezőtlen gazdaságpolitikai múltja miatt szigorú IMF-kontrollal járó hagyományos készenléti hitelkeretet vagy annak enyhébb változatát, az elővigyázatossági készenléti hitelkeretet kaphatja meg, ha arra is igényt tart.
Mindkét esetben rendszeresen ellenőrzi az IMF, hogy az adott ország teljesíti-e az előírt feltételeket, a különbség a másik konstrukcióhoz képest, hogy hitelkerethez nem feltétlenül használja fel, ahhoz csak végszükség esetén nyúl hozzá. A régióban több ország is kap hasonló támogatást, ami mindenhol megszorításokhoz és erős takarékossági intézkedésekhez vezetett, de a hitelfelvevő országok mára már erősebb gazdasági alapokkal rendelkeznek. (Korábbi cikkünkből az derül ki, hogy Magyarország esetében ez nem feltétlen új intézkedés meghozatalát, inkább a korábban bejelentett szerkezeti reformok, költségmegszorítások végrehajtását jelentheti.)
Sokat javított Románia megítélésén az IMF-csomag
Románia először 2009-ben kért segítséget a Nemzetközi Valutaalaptól. Akkor mintegy 4100 milliárd forintnak megfelelő hitelről kötött megállapodást, amelyből a 2011-es lejáratig 3786 milliárdot le is hívott Bukarest. A román kormány idén új egyezségre jutott a Valutaalappal, akkor már csak 1107 milliárd forint értékben, amelyből egyelőre nem hívott le semmit. Sőt, az Actmedia román hírügynökség szerint Románia a jegybankján keresztül 28 milliárd forint értékben növeli az IMF-alapokhoz való hozzájárulását.
A 2009-2011 közötti IMF-együttműködés kemény áldozatokkal járt. A valutaalapi jelentés szerint százezer főt bocsátottak el a közszférából, 25 százalékkal csökkentették a közalkalmazotti fizetéseket (2011-ben aztán egy 15 százalékos emelés részben kompenzálta ezt), eltörölték a 13. havi fizetéseket és szabadságolási kedvezményeket, a "nem hatékony" szociális juttatásokat, bérkövetés helyett inflációkövetővé tették a nyugdíjakat, elfogadták a korhatáremelés programját. Eközben 19 százalékról 24 százalékosra nőtt az áfa, szélesedett az adózók köre, 3 százalékponttal emelték a járulékokat.
Az Európai Bizottság (EB) megállapításai szerint Romániának sikerült a korábban beégetett egyensúlytalanságokat megszüntetnie, és miután helyreállt az országba vetett befektetői bizalom, Románia visszatérhetett a pénzpiacokra, hogy onnan finanszírozza adósságát.
Az IMF-csomagok és az ezek hatására megtett intézkedések révén Románia befektetői megítélése sokat javult az elmúlt években. Igaz, volt honnan. 2009 februárjában 770 pont közelében tetőzött a CDS felár, majd kétévi nyugalom (200-400 pont közötti ingadozás) után mostanában ugrott fel ismét, de már csak 470 pontig emelkedett. Románia CDS-grafikonja tehát sokkal jobban néz ki, mint Magyarországé, esetünkben ugyanis a mutató gyakorlatilag ugyanarra a csúcsra ugrott, mint a válság első hullámának tetőpontján, és bár volt egy relatíve nyugalmas időszakunk, az IMF hazaküldése meglátszott az országkockázati mutatón. 2010 júniusát követően stabilan 100 bázisponttal feljebb tartózkodott a magyarországi szpred, mint az azt megelőző egy évben.
A legfontosabb makromutatók tükrében Románia helyzete ma valóban lényegesen jobb, mint egy-két évvel ezelőtt látszott. A gazdasági növekedés a 2009-es mínusz 6,6 és a 2010-es mínusz 1,9 százalékos recesszióból idén már a 2 százalékos pluszt közelíti, és az EB legfrissebb előrejelzése szerint tovább emelkedik a következő két évben. A munkanélküliségi-ráta a maga 8,2 százalékával idén a legmagasabb, innentől enyhe lejtőre kerül, ami pedig az államadósságot illeti, az, bár a GDP-hez mérten enyhén emelkedik, így is csak 34-35 százalék a következő években.
Az államháztartási hiány szintén látványosan javul, jövőre a kormány 1,9, az IMF 2,1 százalékos deficitet vár. Ez jóval kisebb, mint az uniós célként kitűzött 3 százalékos szint, miközben 2011-ben még 4,4 százalékos hiányt prognosztizáltak.
Az IMF legfrissebb felülvizsgálata után kiadott közleményben azt írta, hogy ennek elérése szigorú költségvetési gazdálkodást igényel, nem lehet sem nyugdíjakat, sem béreket emelni, miközben az állami vállalatok veszteségeiből faragni kell, az uniós források állami kiegészítését pedig 5 százalékra kell csökkenteni. Az IMF tehát továbbra is fenntartja a szigorú gazdálkodásra vonatkozó elvárását, és bár ezek az intézkedések fájdalmasak, a román politikai döntéshozók eredményesnek ítélik. Traian Basescu román államfőt például olyannyira magabiztossá tették, hogy november 11-én már arról beszélt: Románia 2015-ben képes lesz bevezetni az eurót.
Bérstop Szerbiában
Szerbia nem EU-tagként csak a Valutaalaphoz fordult segítségért. 2009-ben 938 milliárd forint értékű készenléti hitelkeretet kapott, amelynek valamivel több, mint a felét hívták le, majd a program 2011-es lejáratakor új megállapodást kötöttek 335 milliárd forint értékben, amelyből azonban még nem használt fel pénzt a szerb kormány. Szerbia számára az IMF-hitel széles körű bérstopot hozott, 2009-2010-ben nominálisan befagyasztották a béreket, ez a magas infláció miatt komoly reálbércsökkenést okozott a közszférában. Szerbia elmaradott gazdasági szerkezetében az IMF strukturális reformokat sürgetett, így új társasági törvényt vagy épp a telekommunikációs ágazat megnyitását, vagyis a Telekom Serbia privatizálását.
A végén az ukránok is beadták a derekukat
Az ukrán csődkockázati mutató árazása a 2009-es márciusi csúcsnál 5300 pont fölött járt, innen csorgott le 2010 áprilisára 500-600 pontra, és itt tartózkodott idén őszig, amikor is újból 800-900 pont közelébe kúszott. Az emelkedés feltehetően a Valutaalap és az Ukrajna között kialakult feszültséggel magyarázható.
Az Ukrajnának szánt hitelcsomag második részleteként 1,5 milliárd dollárt folyósítását hagyták jóvá tavaly az IMF szakértői, idén márciusban azonban a szervezet leállította a programot, mert az ukrán kormány elutasította több népszerűtlen megszorító intézkedés, köztük a nyugdíjkorhatár és a lakossági gázár drasztikus emelését.
Májusban már az ukrán jegybank is sürgette a kormányt, hogy vegye fel a kapcsolatot az IMF-fel, mert ellenkező esetben alacsonyabb szintre kerülhet az ország hitelminősítése. A kormány végül is beadta derekát, a közelmúltban a parlament elé terjesztette nyugdíjreform-tervezetét, amit a törvényhozás első olvasatban már jóváhagyott.
A török kártya
A Nomura japán befektetési bank már a magyar bejelentés estéjén kiadott elemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy elképzelhető, hogy a kormány a "török kártya" kijátszását próbálja meg. Törökország 2009 után másfél éven keresztül folyamatos tárgyalásban állt az IMF-fel egy újabb hitelszerződés megkötéséről.
A török gazdaságpolitikai vezetés ezzel elérte, hogy a nemzetközi befektetők úgy tekintsenek az országra, mint amelynek bármikor meglehet az IMF-hitele, közben azonban a Valutaalap elvárásai nem korlátozták az ország döntéseit. A törökök végül nem is kötöttek megállapodást az IMF-fel. Ha valóban létezne is ilyen magyar stratégia, kérdéses, hogy másodikként mennyire hatékonyan alkalmazható a Valutaalappal és a befektetői közösséggel szemben.