"A piacok kierőszakolhatják a kormányváltást" - interjú Róna Péter közgazdásszal

Egy hónap alatt be is lehet fejezni az IMF-fel folytatott tárgyalásokat, "ha mindenki felkészült, és nem hepciáskodik" - véli Róna Péter közgazdász, aki tanácsadóként végigkövette a Valutaalappal folytatott 2008-as magyar tárgyalásokat. Szerinte az IMF "rendkívül rugalmas és jóindulatú volt", csak az Európai Unió "keménykedett". A Washingtonban majd Londonban befektetési bankárként és jogászként dolgozó, jelenleg Oxfordban élő közgazdász úgy látja, hogy a devizahitelek magyarországi elterjedése "a bankok, a pénzügyi felügyelet és a nemzeti bank teljes erkölcsi, szakmai és szellemi bukásával egyenértékű". A probléma megoldására azt javasolja, hogy a bankok az "önkényesen megemelt kezelési költségek" értékét adják vissza a hiteleseknek.

- Ön 2008-ban részt vett a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott tárgyalásokon. A kormány most újra az IMF segítségét kéri, hogy zajlanak ezek a tárgyalások?

Nem voltam tagja a delegációnak, csak külső tanácsadóként kérték ki a véleményemet néhány kérdésben. Az IMF-re az a jellemző, hogy elvárja, az ország kidolgozott, jó elképzeléssel forduljon hozzá. Nem azzal jön ide, hogy ezek a feltételek, itt tessék aláírni. Azzal kezdi, hogy megkaptuk a meghívást, köszönjük szépen, itt vagyunk, mit tetszik kérni, mire tetszik gondolni. A magyar félnek erre az a dolga, hogy egyrészt elmondja, miért van szüksége segítségre, másrészt vázolja, hogy milyen hosszabb távú gazdasági pálya mentén képzeli el a hitel visszafizetését.

- Mekkora a kormány mozgástere, mennyire kemény tárgyalópartner az IMF?

Minél nagyobb a magyar delegáció felkészültsége és szakmai ismerete, annál nagyobb a mozgástere. A korábbi tárgyalások alapján úgy látom, szöges ellentétben a kormánnyal, hogy az IMF rendkívül rugalmas és jóindulatú. Keménykedni az Európai Unió delegáltjai keménykedtek, ők voltak például 2008-ban azok, akik a 3 százalékos költségvetési hiány tűzzel-vassal történő betartását feltételül szabták. Az IMF egyenesen sugallta azt, hogy véleménye szerint ez a deficitpálya túl meredek, mert a hiány ilyen gyors és drasztikus leszorítása bajt is okozhat a nemzetgazdaság számára. Mint ahogy okozott is.

De nem szabad elfelejteni, hogy az EU nélkül nem tudunk az IMF-fel tárgyalni. Az IMF és az EU közötti megállapodás ma is érvényben van, eszerint a valutaalap nem ad segítséget olyan uniós tagországnak, amelynek a megsegítésében az EU nem vesz részt. Ezért adta a korábbi csomag 75 százalékát az IMF, 5 százalékát a Világbank és 20 százalékát az EU.

- Most, a konkrét gazdasági helyzet ismeretében mire számít?

Az eddigi nyilatkozatok nem teszik számomra világossá, hogy mit szeretne a magyar fél. Mivel pedig ezt nem tudom, azt sem látom előre, hogy az IMF hogyan fog reagálni. A tárgyalások januárban kezdődnek, addigra remélhetőleg kialakul egy szépen kitervezett és végiggondolt tárgyalási pozíció. Ha mindenki jól felkészült és nem hepciáskodik, akkor elméletileg egy hónap alatt be is lehet fejezni.

Azt látni kell, hogy EU-nak most az a fontos, hogy ne csináljon gondokat az euróövezet és az Unió számára. Ezen belül a legfőbb célja, hogy a magyar kötvények miatt az uniós bankok ne szenvedjenek el veszteségeket, és ne kelljen további céltartalékot képezniük. Az IMF ennél tágabban értelmezi a feladatot, ő a magyar gazdaságot egy fenntartható növekedési pályára szeretné állítani.

Róna Péter

A Magyar Természettudományi Társaság honlapján megtalálható életrajza szerint Róna Péter 1942. május 4-én született Miskolcon. 1956-ban külföldre távozott, középiskolába az Egyesült Államokban, Washingtonban járt. 1964-ben végzett a Pennsylvania Egyetem gazdaságtörténet szakán, majd 1966-ban Oxfordban jogi diplomát szerzett. Jogászként dolgozott az Arnold & Porter nevű washingtoni jogi cégnél, majd az amerikai kereskedelmi minisztérium külföldi befektetésekkel foglalkozó osztályának volt a tanácsosa. 1970-ben a Schroder Bankban az elnök, Lord Gordon Richardson személyes titkára lett, és amikor Richardsont a Bank of England elnökévé választották, Róna Péter ott is mellette dolgozott egy ideig. 1986 januárjában kinevezték a J. Henry Schroder Bank & Trust Company vezérigazgatójává. Négy év múlva lemondott, hogy Budapesten elvállalja az Első Magyar Alap vezetését. Az utóbbi években tanított az ELTE jogi karán, jelenleg Oxfordban vendégkutató.

- Mit javasolna a magyar delegáció tagjainak?

Például, hogy próbálják meg elérni azt, hogy a magyar államkötvényeket az Európai Központi Bank (EKB) befogadja fedezetként akkor, amikor hirtelen likviditási gondjai támadnak az országnak. Ezt már 2008-ban is kérte a Magyar Nemzeti Bank, de akkor az EKB német és francia támogatással elutasította, arra hivatkozva, hogy Magyarország nem tagja az eurózónának, és az EKB csak az eurós tagországok kötvényeit fogadhatja be ilyen módon. Ez persze igaz, de azért az EKB és az Unió feladata és felelőssége ennél szélesebb. Ez egy lényeges kérdés, most is fel lehetne vetni, úgy, hogy milyen IMF-garanciák mellett hajlandóak a magyar papírok befogadására. A hirtelen fellépő, átmeneti likviditási gondok enyhítésére ugyanis ez sokkal kedvezőbb és olcsóbb lenne, mintha lehívnánk a valutaalap hitelét.

- Van erre esély a jelenlegi állampapír-piaci környezetben, amikor nemcsak a magyar papírok, de már a német kötvények sem mindig kapósak?

Megfelelő IMF-garanciák mellett talán igen. Ne feledjük el, hogy ebben az esetben nem adnánk el az állampapírokat, csak kibocsátanánk őket, és kivinnénk Frankfurtba, ott letétbe helyeznénk az EKB-nél, cserébe az EKB adna nekünk eurót. Ez lenne az egyik dolog, amihez érdemes lenne az IMF segítségét kérni, a másik pedig a bankrendszer feltőkésítése. A magyar bankrendszer jelenlegi állapota ugyanis különösen aggasztó. Mégpedig az úgynevezett Bázel 3. kritériumok fényében, amelyekre eddig édeskevés figyelem terelődött. A Bázel 3. szerződés (az európai bankokra érvényes egységes nemzetközi szabályok - a szerk.) szerint ugyanis 2014 végére az összes európai bankcsoportnak 110 százalék alá kell vinnie a hitel/betét arányát.

Ez most 145 százalék körül van nálunk, de a végtörlesztés miatt valószínűleg még romlott is az utóbbi időben, hiszen a végtörlesztők sok betétet kivettek ahhoz, hogy vissza tudják fizetni a tartozásukat. Erről a szintről 2-3 év alatt lemenni 110 százalék alá, nagyon nagy mutatvány lesz, és semmiféleképpen nem képzelhető el a hitelkínálat szűkítése nélkül. De még ennél is rosszabb a helyzet, mert két hete az osztrák bankfelügyelet bejelentette, hogy a Bázel 3. előírásait már 2012 végéig kötelezővé teszik az osztrák bankcsoportoknak, tehát két évvel hamarabb kell ezt elérniük. Hogy az itteni osztrák bankok hogyan tudják ezt teljesíteni, azt nem tudom, de kétlem, hogy óriási méretű hitelszűkítés nélkül menne.

- Mekkora recessziót borítékol ez számunkra?

Hát ez az. Emiatt mondtam én azt korábban, hogy 2,5 százalékos recesszióra számítok 2012-ben. De ezt még az osztrák intézkedés előtt számoltam, és ha az osztrák hatást is figyelembe veszem, akkor még rosszabb a helyzet. Ez nagyon komoly veszély, mert ha a bankok elkezdik visszahívni a hiteleiket, akkor nagyon sok életképes magyar vállalkozás fog bedőlni, és ez tovább rontja a hitelportfóliót.

- Matolcsy György vajon számol ezzel? A gazdasági miniszter növekedési tervében látta ennek nyomát?

Átolvastam mind a 170 oldalt, de abban nincs erről szó.

- Régi vesszőparipája a devizahitel-probléma megoldása. Látva az eddigi intézkedések rossz hatásfokát, a jelenlegi helyzetben mit javasolna?

A probléma gyökere az, hogy a svájci frank alapú hiteleknél a törlesztőrészletek sokkal jobban emelkedtek, mint amennyit a svájci frank árfolyamának alakulása indokolt. Az árfolyam legfeljebb az emelkedés 60-65 százalékát indokolja, 35-40 százaléka viszont az egyoldalú szerződésmódosítás eredményeként önkényesen megemelt kezelési költségeknek tudható be.

- Ez egy átlagos szám? Mi alapján jött ki?

Nyolc különböző szerződést, nyolc különböző bankból felvett hitel történetét néztem végig, és nem voltak nagy különbségek, nagyságrendileg megállja a helyét ez az arány. Ezt látva továbbra is azt mondom, hogy az lenne jogilag és erkölcsileg is a megoldás, hogy a bankok visszaadják az adósoknak azt, ami nem az övék. Vegyék úgy azt a 35 százalékot, mint előtörlesztést, és csökkentsék az adósságot ennek megfelelően. Nyilvánvaló, hogy ha a bankok ezt kénytelenek megtenni, akkor tőkeellátottsági gondokkal néznek szembe. Még akkor is, ha beszüntetnék a bankadót, amit szerintem mindenképpen meg kellene tenni. Ezek után arra kérném a Világbankot az IMF-en keresztül, hogy segítsen feltőkésíteni a bankrendszert ahhoz, hogy egy életképes rendszer jöjjön létre Magyarországon. És kérném az IMF és az EBRD segítségét is ahhoz, hogy nehogy már megint elszúrjuk a bankok szabályozását.

Ami ugyanis itt Magyarországon a devizahitelezéssel történt, az elképesztő szabályozási hiba. Számomra ez a bankok, a pénzügyi felügyelet és a nemzeti bank teljes erkölcsi, szakmai és szellemi bukásával egyenértékű. Ennek soha nem lett volna szabad megtörténnie. 2006-ban írtam az első cikket, hogy ne tessék ezt engedni, akkor ki lettem gúnyolva.

- Miért gondolja, hogy az ön által javasolt megoldás jogilag megállná a helyét? Nem ugyanaz lenne az optikája, mint a végtörlesztésnél, hogy egy korábban kötött szerződést utólag felülírunk?

Nem vagyok ebben olyan biztos. Áttanulmányozva a szerződések szövegét, a törlesztőrészletek emelése nem volt jogszerű. Én tagja vagyok a New York-i ügyvédi kamarának, de mivel nem vagyok tagja a magyarnak, nem akarok a magyar jogról véleményt alkotni. Nem ismerek azonban olyan jogrendszert, amely szerződésnek minősít egy megállapodást, amelyben az egyik fél mondja meg időről időre, saját kénye-kedve szerint a másik fél szerződési kötelezettségeit. Ilyen nincs. A római jog óta ez példátlan dolog.

- Ha valaki ezeket a szerződéseket most megkérdőjelezné, az nem veszélyeztetné a bankrendszer stabilitását olyan mértékben, hogy az már nem tolerálható?

De, biztosan veszélyeztetné. Ezért mondtam korábban, hogy végig kell ezt gondolni és előkészíteni, ezért kérném előbb az IMF közbenjárásával a Világbank segítségét a bankrendszer megerősítéséhez. Fel kell mérni, hogy az általam javasolt megoldás milyen tőkeveszteséget okoz, mi marad, ha elengedem a különadót, tehát mekkora az a hiány, amivel szembe kell nézni, és hogyan lehet ezt pótolni.

- Visszatérve az IMF-megállapodásra, ön szerint miért jutottunk el újból oda, hogy segítségre szorulunk? Ki hibázott, mi volt a legnagyobb probléma?

A legnagyobb probléma az, hogy Magyarországnak nincs hiteles gazdaságpolitikája. Ezt a gazdaságpolitikát az égvilágon senki sem érti. Ha nem érti, akkor nem veszi meg a kötvényét. A londoni Rothschild-ház alapítója, Nathan Rothschild mondta a 19. század legelején, hogy amit én nem értek, abba nem fektetek be. Ez azóta szállóige lett a banknál. A második tétel a növekedés. Ha az ember megnézi a magyar gazdaságot, akkor mit lát? El vannak adósodva, de nem olyan borzasztóan, van náluk rosszabb is. Van egy szép külkereskedelmi mérlegtöbbletük, nagyszerű. És milyenek a növekedési kilátások? Katasztrofálisak. Nincs a gazdaságban egy olyan feltételezhető motor, amely valamekkora növekedést képes lenne beindítani. Sőt, a gazdaság potenciális kapacitása is csökkent.

Magyarországon most már nagyon régóta meghaladja a negatív kibocsátási rés a 4 százalékot (a negatív kibocsátási rés azt jelenti, hogy a gazdaság tényleges bővülési üteme elmarad attól, mint amennyi potenciálisan lehetne - a szerk.). Amikor a növekedési ráta 3 százalék volt, akkor a potenciális GDP meghaladta a 7 százalékot. Most mindkét mutató jóval alacsonyabb, és továbbra is ott van a 4 százalékos rés.

Ebben a környezetben elhibázottnak tartom a monetáris politikát is. A jegybank mindig az inflációra figyel, erre hivatkozik, amikor kamatot emel, de ez az eszköz csak egy túlfűtött gazdaságban hatásos. Amikor negatív a kibocsátási rés, akkor nem jó eszköz a kamatemelés, és ellehetetleníti a vállalkozásokat. Jelenleg a magyar vállalkozások 9 százalék körüli reálkamatot fizetnek a hitelekre: a hitelkamatok 13-14 százalék körül vannak, az infláció 4-5 százalékos, marad tehát 9. Nincs a világon olyan gazdaság, amelyik képes volna ekkora reálkamatot következetesen kitermelni.

- Ezek szerint úgy látja, hogy belső okok és nem a válság vezettek odáig, hogy megint nagyon nehéz helyzetben van az ország?

Igen, a válságra helytelenül reagáltunk.

- Ön szerint lehetnek ennek személyi konzekvenciái? Görögországban vagy Olaszországban már megbukott a kormány, a mai európai helyzetben ez nem példátlan.

Egyáltalán nem példátlan. A kötvénypiacok kierőszakolhatják a kormányváltást. Megjegyzem, egyszer már kierőszakolták, akkor Gyurcsány Ferencet követte Bajnai Gordon.

- Most is elképzelhetőnek tartja, hogy szakértői kormány alakuljon Magyarországon?

Könnyen lehet. Úgy látom, hogy az IMF-fel való tárgyalás a kormány utolsó esélye arra, hogy egy hiteles programot összeállítson. Ha ez nem megy neki, akkor a kötvénypiacok ezt a kormányt el fogják söpörni.

- Ön vállalná adott esetben egy szakértői kormány vezetését? A Lehet Más a Politika többször megnevezte már, mint lehetséges miniszterelnök-jelöltjét.

Nagyon köszönöm ezt az LMP-nek, szívesen beszélgetek is velük, de nagyon jól érzem magam Oxfordban.