A svéd modellben rejtett adót fizetnek a nyugdíjasok

Az állam választhat: vagy több adóból kiegészíti a nyugdíjkasszát, vagy elrejti ezt az adót a nyugdíjrendszerbe, mint ahogy például a svéd modellben tenné - véli Németh György nyugdíjszakértő, aki szerint a magánpénztári szektort  az állam fel akarja számolni. Az egykor a Fidesznek is tanácsokat adó szakértő szerint az önkéntes nyugdíjpénztárakkal is baj van, de ha a kormány itt is nekimenne a bankoknak és a biztosítóknak, azt nagyon rosszul tenné.

Sorra húzzák le a rolót a magánnyugdíjpénztárak, miközben a 100 ezer pénztártagnak március végéig újra döntenie kell a maradásról vagy a visszalépésről. Ön szerint életképes a magánpénztári szektor, van értelme ott maradni?

Akkor éri meg maradni, ha a nemzetgazdasági miniszter betartja az ígéretét. Vagyis, ha a pénztártagok állami befizetései 100 százalékot érnek majd a nyugdíj számításakor, pénztártagságuk éveire pedig háromnegyedes szorzót alkalmaznak majd. De erősen kérdéses, hogy egyáltalán maradnak-e pénztárak. A jelenlegi szabályok ismeretében ki fognak halni. Nyilvánvaló, hogy a kormány fel akarja számolni a szektort, de ezt nem jogszabályban mondja ki, hanem lehetetlen helyzetbe hajszolja.

Az LMP két hete olyan javaslattal állt elő, hogy a pénztártagok az önkéntes kasszákba vihessék át a megtakarításukat. Ön szerint a Fidesz pártolná ezt a megoldást?

Az LMP menekülőutat keres. Ha az általuk javasolt megoldást a kormánytöbbség elutasítja, még inkább nyilvánvaló lesz, hogy a szektor önfelszámolásának kikényszerítése a cél. Szakmailag és erkölcsileg sokkal korrektebb lett volna a felszámolást jogszabályban kimondani. A kormány politikai okból nem kíván csorbát ejteni a "szabad választás" ideáján.

Korábban többször kifejtette, hogy rossznak tartja a magánpénztári rendszert, és támogatta a magánpénztárak felszámolását. Látva a kormány módszerét és tudva azt, hogy az egykori pénztártagok pénzének egy részét rögtön el is költötte az állam, most is úgy gondolja, hogy jó ötlet volt visszaállamosítani a második pillért?

Az én érveim mások voltak, mint a kormányé. A kormány azt mondja, hogy az ország nem engedhette meg magának a második nyugdíjpillért, mert az túl sokat vont el a költségvetéstől, és megnövelte az államadósságot. Ez igaz. Csak az nem igaz, hogy a magánpénztári pillér nélkül nem költötték volna el azt a pénzt, amely így a nyugdíjalap kieső bevételeit pótolta. Így legalább volt miből csökkenteni az államadósságot.

Németh György

Közgazdász, szociológus. A Fidesz delegáltjaként tagja volt a 2007 és 2009 között működő Nyugdíj és Időskor Kerekasztalnak. Fő szakterülete: a nyugdíj- és egészségügyi rendszer közgazdasági problémái.

Ez önmagában jó irány, nem? Nem támogatható az, hogy ne menjen mínuszba a nyugdíjkassza?

A pénzügyi kormányzatnak így kényelmes. De ha öregszik a társadalom, akkor egy matematikailag korrekt nyugdíjrendszer kiadásai mindig meghaladják a bevételeit. A különbség annál magasabb, minél gyorsabban öregszik a társadalom. A kiadások és a bevételek csak a korrektség feláldozása árán tehetők egyenlővé. Ekkor ugyanis a rendszer úgynevezett belső (reál)kamata negatív lesz, a befizetett járulékok reálértéke csökken, ahelyett, hogy valamicskét gyarapodna. A gyarapodást nem az inflációhoz kell mérni, hanem az állampapírok kamatához, amely jelenleg ugyan abszurd magas, de normál viszonyok között szerény.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

A kormány a "vissza az első pillérbe" című tragikomédiát vitte színre

Ez tehát azt jelenti, hogy ha fogy a népesség, öregszik a társadalom, akkor kizárólag úgy lehet egyensúlyban tartani a rendszert, hogy egyre kevesebb nyugdíjat fizet az állam?

Az állam két megoldás között választhat: vagy több adót szed be, és ebből kiegészíti a nyugdíjkasszát, vagy elrejti ezt az adót a nyugdíjrendszerbe, mint ahogyan például a svéd modellben tenné. Ahogy a népesség a demográfiai összeomlás felé közelít, úgy kell egyre magasabb pluszadót kivetni a korrektség megőrzése érdekében, ami egy pont után lehetetlenné válik. Ekkor nincs más, mint a nyugdíjas generációt büntetni azért, mert nem megfelelő mértékben reprodukálta önmagát. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha sikeres a kormányzati népesedéspolitika.

Magyarul minden rendszer drága, valaki mindenképpen rosszul jár, és nincs más megoldás, mint az, hogy szüljünk minél több gyereket.

A közgazdaságtudomány mostanában kezdett foglalkozni azzal, hogy az öregedés jelensége milyen hatással van a gazdasági folyamatokra. Nem csak a nyugdíjkasszát terheli meg és növeli az egészségügyi kiadásokat, a probléma ennél jóval kiterjedtebb. Negatívan hat például az ingatlanpiacra, a részvényárakra, szűkíti a vállalkozások lehetőségeit, lassítja a gazdasági növekedést.

De nyugdíjrendszerünk nem az öregedés miatt fenntarthatatlan, hanem a fenntarthatóságról alkotott fogalmaink miatt. A társadalom fenntarthatatlan, és ezért én minden olyan kormányzati lépést üdvözlök, ideértve az ellenzék által támadott gyerekkedvezményt, ami a népesedésre nagyobb hangsúlyt fektet. Jó, hogy tett ebbe az irányba pár erőteljes lépést az Orbán-kormány, de ez közel sem elegendő. Bár igaza lenne Matolcsy úrnak, aki már látja az eredményeket! Azok, ha lesznek is, csak évek múlva jelentkeznek.

A svéd modellt, amit Selmeczi Gabriella szóvivő is megnevezett már, mint követendő modellt, sok szakértő a legigazságosabb, legátláthatóbb rendszernek tartja. Az ön által emlegetett rejtett adó ellentmond ennek.

A svéd modell lényege, hogy az életpálya befizetéseivel arányosan állapítják meg a nyugdíjat, de nagyon nem mindegy, hogy hogyan számítják be a befizetéseket. Ha szigorúan kimondjuk, hogy a nyugdíjkassza nem mehet mínuszba, és közben öregszik a népesség, akkor a befizetéseken negatív (reál)kamat lesz. Egyensúlyba kerül a rendszer, de ennek áraként a nyugdíjasok egy rejtett adót fizetnek. Olyan adót, amelyről az Országgyűlés nem szavaz, sőt, nem is tud a létezéséről. A svéd modell kormányzati szempontból kényelmes. Automatikusan átértékeli a nyugdíjigényeket, így ha éppen kevesebb a járulékbevétel, vagy több lesz a nyugdíjas, netán a vártnál tovább élnek, akkor a rendszer automatikusan a változó körülményekhez igazodik, és kevesebb kifizetést, kisebb nyugdíjakat enged. Akár hónapról hónapra is változhat a nyugdíj összege, nem politikai döntés, hanem egy automatizmus eredményeként.

De a legnagyobb veszélyt nem is ebben látom, hanem abban, hogy a kormány nem lesz érdekelt a járulékok beszedésében. Ha abban gondolkodik, hogy a gazdasági versenyképességet az alacsonyabb járulékkulcs szolgálja, ezért, mondjuk, a Start programok keretében járulékkedvezményeket osztogat, de ezt nem pótolja állami forrásból, akkor e programokat végső soron a mindenkori nyugdíjasokkal fizetteti meg.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Egyensúlyba kerül a rendszer, de ennek áraként a nyugdíjasok rejtett adót fizetnek

Politikailag nagyon kockázatos húzásnak tűnik a svéd modell bevezetése, amit nem lesz könnyű kommunikálni. Ön, aki korábban közel állt a kormánypártokhoz, és nyugdíjügyekben kikérték a véleményét, mit tanácsolna ebben a helyzetben?

Azért nehéz tanácsot adni, mert a kormány levert néhány cölöpöt, és ezek nem illeszkednek egymáshoz. Megígérték például, hogy megőrzik a nyugdíjak reálértékét, ami egyértelműen ellentmondásban van azzal, hogy nyugdíjat csak nyugdíjjárulékból lehet kifizetni. Világos, hogy a kettő közül valamiből engedni kell. Szerintem végül az lesz a megoldás, hogy mégiscsak betesz az állam a rendszerbe pénzt. Ennek lehetőségét egyébként a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény egy passzusával tavaly decemberben már meg is teremtette. Ez alapján majd mondhatják azt, hogy azért költenek többet, hogy megőrizzék a nyugdíjak reálértékét.

Ekkor viszont azokkal a szigorú nemzetközi elvárásokkal kerülnek szembe, amelyek megkövetelik a költségvetési hiány és az államadósság leszorítását.

Valóban nagyon sok a peremfeltétel, de én mégis azt mondanám, hogy vállalni kell a magasabb adók következményeit, azért, hogy korrekt nyugdíjrendszerünk legyen, egyéni számlákkal, amelyeken az állampapírok kamatát jóváírják a járulékfizetőknek, a nyugdíjakat pedig ugyanúgy meg kell adóztatni, mint az egyéb jövedelmeket. A nyugdíj közgazdasági értelemben halasztott fogyasztás, szja-t, sőt egészségbiztosítási járulékot is kellene belőle vonni, de a nyugdíj melletti munkát semmilyen módon nem szabadna korlátozni.

Ki szokták kérni még a véleményét a Fideszben?

Nem. Addig volt némi respektusom, amíg a magánpénztárak létrehozását kárhoztattam és az eltörlésük mellett érveltem. Hogy ezt miként és milyen érvekkel kellene megcsinálni, nos, arra már nem volt fogadókészség. Nyilvánvaló, hogy senki nem akarja kifizetni az állampapírok kamatát a nyugdíjrendszerben. Sokallják. Ehelyett beépítik a rejtett adót. De még az is lehet, hogy rendszerszinten nem történik semmi.

Az önkéntes nyugdíjpénztárakhoz várhatóan hozzá fognak nyúlni. Matolcsy György nemrégiben új szabályozási modellről írt, egy minisztériumi munkaanyag szerint pedig jobban támogatnák a pénztárakat, amennyiben azok visszatérnének az eredeti működési elvekhez. Ön szerint ez mit jelent?

Nem tudom, mit terveznek, de ha netán azt, hogy a kormány ezen a fronton is nekimegy a bankoknak és a biztosítóknak, hogy elszedje az általuk kezelt vagyont, azt nagyon rosszul tennék. Nem az a probléma, hogy az üzleti szféra ezzel pénzt keres, hanem az, hogy rendkívül rossz a szabályozás, nincsenek tiszta viszonyok.

Mi a probléma?

Szinte minden. Az önkéntes pénztár intézménye az 1990-es évek elején egy nagyon felkészületlen pénzügyi kormányzat és a jó kérdéseket megfogalmazni képtelen politikai elit nászában fogant. A gyermek kockafejűre sikeredett: a pénztár minden szempontból elhibázott jogi és szakmai konstrukció. Az egészségpénztár és az önsegélyző pénztár eredeti formájában működésképtelen konstrukciója egy szükségtelenül bonyolult és nagyon drágán működő kártyás fizetési rendszerré "fejlődött", amelyet az adókedvezmény tart életben.

Némileg más a helyzet az önkéntes nyugdíjpénztárral. Ez az intézményi borzasztóság úgy jött létre, hogy egy befektetési alapra ráhúzták egy biztosító kényszerzubbonyát, ami önmagában többszörös adminisztratív tehertételt jelent. A pénztár a törvény szerint nonprofit intézmény, de egy befektetési alap és egy takarékbetétkönyv is az, miközben persze a befektetésialap-kezelő és a bank természetesen nyereséget termel. A pénztárak - kevés kivétellel - a bankok, biztosítók kvázi tulajdonában vannak, miközben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete felé eljátsszák a demokráciát. Ideje volna véget vetni ennek a költséges áldemokratikus bohóckodásnak. Az önkéntes pénztárakat a mai formájukban meg kellene szüntetni, a jelenlegi törvényt egy az egyben eltörölni.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

A pénztár minden szempontból elhibázott jogi és szakmai konstrukció

Önkéntes nyugdíjcélú megtakarításokra azért szükség van. Ezzel egyetért?

Teljes mértékben. Sőt, azzal is egyetértek, hogy az állam támogassa ezeket a hosszú távú megtakarításokat, és ha úgy tartja jónak, akár több intézményt is létrehozzon. Csak biztosítsa, hogy ezek versenysemlegesen és viszonylag olcsón működjenek, nagyon szigorú állami felügyelet mellett, hiszen kis emberek rendszeresen félretett kis pénzét forgatják nagyon hosszú távon.

A legjobb volna egy speciális befektetési alap (nyugdíjalap) lehetőségét megteremteni, amit professzionális nyugdíjalap-kezelők gondoznának, akár ugyanazok, mint akik most a pénztárak nyilvántartásait vezetik, vagyonát forgatják. Annyiban különbözne ez a mai befektetési alapoktól, hogy sokkal ritkább és kiszámíthatóbb lenne a pénzek áramlása, hiszen a megtakarítások évtizedeken keresztül gyűlnének, és csak nyugdíjba vonuláskor nyúlnának hozzájuk a befektetők. A nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) is jó konstrukció, érdemes fejleszteni, viszont az Európai Unió nyomására a magyar jogba került foglalkoztatói nyugdíj egy múzeumból kiszöktetett, elavult konstrukció, amely az intézményi fejlődés alacsonyabb lépcsőfokán áll.

Érdemes lenne megfontolni egy olyan nyugdíjalap létrehozását is, amely a közszolgálatban - vagy akár másutt - dolgozók nyugdíjcélú megtakarításait gyűjtené, és azokat folyamatosan állampapírba fektetné. Közvetlenül az Államadósság Kezelő Központból vásárolhatná az állampapírt, akár folyószámla-szerűen. Így volna a legolcsóbb, működése referenciaként is szolgálhatna, miközben makrogazdaságilag nagyon stabil konstrukció, a magas kamatok miatt pedig momentán a megtakarítókat is boldoggá tenné.

Közszolgálati pénztár, nagy volumenű állampapír-vásárlás, szerintem ez zene a kormány füleinek.

Minden közpénzügyekről szóló tankönyvben az olvasható, hogy az állam lehetőleg belföldről és lehetőleg kisemberekkel finanszíroztassa önmagát. Hát itt az alkalom ezt a gyakorlatba ültetni. Persze ennek is lehetnek ellenzői, például a díjbevételektől eleső elsődleges állampapír-forgalmazók, a bankok.