A földbérleti pályázatokkal kapcsolatos újabb és újabb gyanúkra a minisztérium mindig elismétli, hogy nincs korrupció, igenis a helyi gazdálkodók nyernek, nem a Fidesz-közeliek. Miért nem hozzák nyilvánosságra a pályázati anyagokat, hogy világosan lehessen látni, ki miért nyert vagy vesztett?
Mindenekelőtt rögzítsünk egy-két fontos számot: eddig hétszáz pályázaton hirdettünk nyertest, és ezek között öt-tíz olyan van, amelyről vita folyik. Az elbírálási szempontokat az MSZP - visszaélve a törvény adta lehetőséggel - már nyilvánosságra hozta. A feltételrendszer korábban is ismert volt: húsz kilométeres körzeten belül lakás, állattartási kötelezettség, egységes bérleti díj, húszéves jogviszony.
De miért nem hozzák nyilvánosságra magukat a pályázatokat? A pályáztatás egész rendszerét hiteltelenítik el a botrányok. Ha valóban nincs igazság a vádakban, elemi érdeke lenne a kormánynak, hogy minden legyen megismerhető.
A pályázatok egyik eleme, az üzleti terv cégadatokat, személyes adatokat tartalmaz, ezért van egy jogszabály, amely tiltja ezeknek a nyilvánosságra hozatalát, különben a konkurensek megismerhetnék egymás üzleti információit. Nekem egyébként meggyőződésem, hogy aki nem nyer, az mindenképp elégedetlen, akármilyen mélységig tud betekinteni a dokumentumokba. Ezt az elégedetlenséget pedig politikai küzdelemben politikai tőke képzésére használják fel. Nem hiszem, hogy ettől az egész rendszer hiteltelenné válna. Naponta veszek részt gazdafórumokon, elvétve kap kritikát a földpályázat. A gazdák tudják, hogy soha egyetlen kormány sem hirdetett meg korábban ekkora földet haszonbérbe.
Ön következetesen öt-tíz vitás esetet említ, de csak az [origo] e témában megjelent cikkeiben biztos, hogy több ilyen pályázat szerepel.
Hát, van egy Fejér megyei és egy Borsod megyei problémakör.
Ha így számolunk, akkor végül is csak kettő, de azokra a konkrét pályázatokra gondolunk, amelyeknek vitatható az eredménye. Több interjúban azt állította, minden egyes ilyet kivizsgáltak. Mire jutottak például azokkal a megegyező szöveggel beadott pályázati anyagokkal, amelyek közül a fideszes kötődésű sokkal több pontot kapott, és így nyert?
Valóban kivizsgáltattam mindet. Ebben az esetben a vélekedés az, hogy két üzleti terv csaknem megegyezik, márpedig a "csaknem" óriási különbséget is takarhat egy ilyen anyag esetében, csekély eltérés megváltoztathatja az egész koncepciót.
Korábbi cikkünkben a dokumentumok összehasonlítása alapján, arra jutottunk, hogy a két pályázat teljesen megegyezik, még a vesszőhibákban is. Ki mondta, hogy "csaknem" azonosak?
Ángyán József használta ezt a kifejezést, őt kell megkérdezni. Ha két szöveg "szinte szóról szóra" megegyezik, nem biztos, hogy azonos pontszámot kap.
Még ha van is minimális különbség, reálisnak tartja, hogy két ember egymástól függetlenül ugyanazt írja le, néhány százaléknyi eltéréssel? Mi lehet ilyenkor a háttérben?
Valószínűleg ugyanaz volt a felkészítő, a pályázatíró. Ezt nem tartom kizártnak ilyen nagyszámú pályázatnál.
Az önök vizsgálata mire jutott, mekkora az egyezés?
A jelentés azt tartalmazta, hogy van hasonlóság, de nem teljesen azonosak.
Miben különböznek?
Annyira nem mélyedtem el a részletekben, hogy sorról sorra ismerjem a pályázatokat.
Ha legalább ezeket a jelentéseket közzétennék, talán meggyőzhető lenne a közvélemény arról, hogy tisztességesen működik a rendszer. Így maradnak a viszonylag hiteles helyről érkező vádak. Az említett politikai küzdelmet ugyanis a saját korábbi szövetségesükkel, Ángyán Józseffel vívják, így az ő állításai hitelesebbek, mintha az ellenzék hangoztatná őket.
Továbbra is az a véleményem, hogy néhány vitatott eset biztosan figyelmet érdemel, de a rendszer hitelességét ez nem befolyásolja. Ángyán József megszólalásainak a hitelességét viszont árnyalja, hogy annak idején ő véglegesítette ezt a pályázati rendszert.
Ő az elbírálás gyakorlatát kritizálja.
Pontosan azért bírálja el a Nemzeti Földalapkezelő a pályázatokat, hogy a külső beavatkozás a politikum vagy helyi szereplők részéről ne jelenjen meg. Közjegyző bontja a csomagokat, szakértők bírálják el, ki lehet zárni a külső befolyásolást.
Olyan is előfordult, hogy valaki azelőtt bevetette a földet, hogy kiderült volna, a következő évben ő gazdálkodhat rajta. Ez hogyan lehetséges?
Természetes jelenség, hogy van, aki nem várja meg az eredményt: beveti a táblát, és bízik benne, hogy le is tudja aratni.
És vállalja, hogy ha nem jön be a számítása, akkor elbukja a befektetett tőkét és munkát?
Van benne kockázat, az biztos, de később akár meg is állapodhat a nyertessel. Senki sem tudhatja előre azt, hogy nyer. A kiírásokról sem érdemes találgatni, minden érintett földet ki fogunk írni, amint a jogi rendezés lehetővé teszi.
Az új földtörvény vitaanyagában szerepel a progresszív vagyonadó, illetve a földdel kapcsolatos tőkejövedelmek után kivethető adó lehetősége. A Nemzetgazdasági Minisztérium viszont már jelezte, hogy ilyen típusú közterhek bevezetését nem támogatja. Hogyan próbálja meggyőzni a tárca a kormányt?
A készülő törvénycsomag egyik alapelve, hogy a földműveléssel foglalkozó emberek számára tesszük lehetővé a földvásárlást. Ebbe a filozófiába beleillik az elgondolás, hogy a spekulatív célú földmozgásokat az államnak valamilyen módon meg kell adóztatnia. Nem számítok arra, hogy különösen éles vita alakulna ki a kormányon belül - az egyik minisztériumnak ez a véleménye, a másiknak az. Azért van a társadalmi vita, hogy kikristályosodjon a végső tervezet.
Adóügyekben az NGM-nek jóval erősebb a szava. Ha ellenáll ezeknek az adóknak, aligha lesz belőlük valami.
Nem akarok jósolni, a kormánydöntéstől egyébként is messze vagyunk még. Nem mi dobtuk be a köztudatba a felvetést, de a vitaanyagba beépítettük, sok más elképzeléssel együtt.
Milyen eszközök lesznek még a spekuláció visszaszorítására?
Lényeges a földtulajdon önbevallásának az előírása, hogy láthatóvá váljon, kik a telekkönyvekben nem szereplő tényleges földtulajdonosok.
Mennyire lehet sikeres egy önbevallásra épülő rendszer?
Nagyon. Aki elmulasztja, annak a földje állami tulajdonba vonható. Ez a zsebszerződések ellen is hatékony fegyver lesz: az ilyen szerződés nem tud legálissá válni, mert földtulajdont csak földművelő szerezhet.
Ez utóbbi következtében a termőföld iránti kereslet leszűkül. A piac logikája alapján ez árcsökkenéssel kell hogy járjon, vagyis olyan, a kárpótlás során földhöz jutott emberek tízezreinek a tulajdona veszít az értékéből, akiknek ez az egyetlen jelentős vagyontárgyuk. Nem érzi ezt igazságtalannak?
Ez csak feltételezés. A magyar földpiacon most is évente csupán néhány százaléknyi a tulajdonost váltó föld aránya. Ennyit a magyar gazdatársadalom is fel tud vásárolni. Én arra számítok, hogy a földpiac kiegyensúlyozott marad, bár elképzelhető, hogy eleinte lesz némi kijózanodás.
Most nyilván azért kicsi a mozgás, mert évek óta arra vár rengeteg kistulajdonos, hogy a külföldiek földvásárlási moratóriumának megszűntével drágulni fog a föld. Ha a külföldiek vásárlását továbbra is nagyon erősen korlátozzuk, és a hazai keresletet is leszűkítjük, mitől maradna meg az egyensúly?
Az, hogy sokan a moratórium megszűnésére spekuláltak, szerintem csak optikai csalódás. A miniszterelnök és én is minden adandó alkalommal elmondtuk, hogy a föld magyar kézben marad. Ha valaki mégis ennek ellenkezőjére spekulált, az legyen az ő baja.
A lassú piaci mozgás azt jelenti, hogy évtizedekbe is beletelhet, míg a földvagyon átkerül a termelők kezébe?
Gyors csodákra biztosan nem lehet számítani. Ez lassú fejlődési folyamat, amelyhez mindenekelőtt nyugodt viszonyok kellenek. Számos kérdésben próbálunk lépésről lépésre haladni, először is ki kell alakítani a megfelelő jogi és szabályozási környezetet. Ha jól sikerül, öt-tíz év alatt is elérhetünk fontos változásokat. Például azt, hogy legyenek új belépők, fiatalok a gazdák között, évente akár tízezren is.
Tudható, hogy az őstermelői státusszal rengetegen visszaélnek, nyilván a nagyon kedvező adózási feltételek miatt. A választási meggondolásokon kívül mi indokolja a kategória fenntartását ilyen feltételekkel?
Nem a választási logikáról van szó. A jelenlegi rendszernek valóban hiányossága, hogy nem köti földtulajdonhoz vagy földhaszonbérlethez az igazolvány kiváltását, ezért tűnnek fel zöldségkereskedők, banánárusok őstermelőként. De mi abból indulunk ki, hogy a kivételek miatt nem kell a kategóriát megszüntetni. A többség nem él vissza vele, hogy mást ne mondjak, magam is őstermelő vagyok.
Hol gazdálkodik?
A karcagi határban van 12 hektár földünk, több tagban, családi örökség. A szántóterület haszonbérbe van adva, a családunk három gyümölcsöskertet művel, fél hektáron, saját kezűleg.
Lesz olyan jogszabályváltozás, amely megnehezíti a visszaélést az őstermelői státusszal?
Én úgy tapasztaltam, nem ez a legnagyobb probléma ma a magyar gazdaságban. Az biztos, hogy a kedvezményeket nem szándékozunk megszüntetni, ezeknek van létjogosultságuk. Az őstermelői tevékenység ugyanis nagyon kitett az időjárás változásainak. A kedvezményeket inkább ki akarjuk terjeszteni a családi gazdaságokra, hiszen a cél az, hogy ezek adják a mezőgazdasági termelés gerincét.
Ahhoz, hogy a családi gazdaságok versenyképesek legyenek a nagyüzemekkel, tanácsos szövetkezniük egymással. A minisztérium hogyan ösztönözné őket erre?
Ha a kicsik nem lennének versenyképesek a nagyüzemekkel, már most sem léteznének. A szövetkezés ösztönzésére ettől függetlenül szükség van, az új szövetkezeti törvény hamarosan az Országgyűlés elé kerül. Emellett az ágazati összefogásé a jövő.
Tejügyben Budai Gyula államtitkár fellépése nyomán végül az lett a kompromisszum, hogy a kereskedelmi láncok nem reklámozzák az olcsó importtejet. A magyar piac védelme, a bezárkózás helyett nem lenne logikusabb a magyar termelők támogatása, hogy sikeresebbek legyenek itthon és külföldön?
Ez nem bezárkózás, nem protekcionizmus. Pusztán azt akarjuk elérni, hogy a magyar termékek azonos elbánásban részesüljenek. Mégiscsak vérlázító, hogy az importtejre nem teszi rá a multi a költségét és az árrését, a magyarra viszont igen. Az árkülönbség teljes mértékben mesterséges, a célja a hazai termelőkkel szembeni alkupozíció javítása. Ez egyébként környezetvédelmi szempontból is káros, mert fölöslegesen utaztatják a tejet több száz kilométeren át, miközben a fogyasztó más termékeken úgyis megfizeti az olcsó csalitejen megspórolt összeget. A hazai tejipar igenis versenyképes, ez abból is látható, hogy a román tejpiac negyven százalékát Magyarországról látják el, és Szlovákiába is exportálunk.
És az exporton nem tudjuk behozni azt, amit az import csalitejen elveszít a hazai tejipar?
A legfontosabb piac mindig a belső piac. A tejre termékrepertoár épül, amelyet a magyar piacon tudunk fenntartani. Ha a belső piacot elveszítjük, nem biztos, hogy az olyan magas feldolgozottságú termékeket, mint a túró és a sajt máshol tudjuk értékesíteni. Szükség van a jó minőségű magyar termékekre, amelyekre büszkék lehetünk, beépülnek a nemzeti identitásunkba.