Kedden másodszor is kis mértékű, 0,25 százalékpontos kamatcsökkentésről döntött a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa. A héttagú testület nagyon megosztott volt: a 2011-ben a kormánypártok által delegált négy úgynevezett külső tag leszavazta a 2007 óta a bizottságban ülő három belső tagot.
Az augusztusi döntés is megosztottságot mutatott, de az igazán éles konfliktus csak a szeptemberi kamatdöntő ülésen bontakozott ki. Bár csak két hét múlva derül ki, hogy név szerint ki hogyan szavazott, a korábbi szavazások alapján szinte biztosra vehető, hogy ismét a külső tagok szavaztak a csökkentésre, és a régi belső tagok, köztük Simor András elnök a szigorúbb monetáris politikára.
A konfliktus abban látszott igazán, hogy a tanács többsége annak ellenére szavazta meg a kamatcsökkentést, hogy a nemzeti bank elemzői kiszámolták, az árak idén és jövőre sokkal nagyobb mértékben fognak emelkedni, mint ahogy eddig várták. A korábbi számítások alapján jövőre már elérhető lett volna a 3 százalékos inflációs célt csak 0,5 százalékkal meghaladó ütem, ehelyett az új becslések már 5 százalékos, vagyis a célt 2 százalékponttal meghaladó rátát vetítenek előre.
Érvek
Simor András a kamatdöntés utáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy a tanács többsége úgy látta, az inflációs cél nincs veszélyben az emelkedő ütem ellenére sem. Az alábbi táblázatban gyűjtöttük össze, hogy mivel érvelnek a kamatcsökkentésre szavazó galambok, és mivel a szigorú politikára szavazó héják.
A szempontok közül az infláció eddig valóban a várakozásokat felülmúló ütemben alakult. Júniusban 5,4 százalékos ütemet várt a piac, de 5,6 százalék lett, júliusban 5,5 százalék helyett pedig már 5,8 százalék lett. Augusztusban a 6 százalékra emelkedő ráta már nem is lepte meg a piacot.
Aszály
A kilátások sem fényesek. Idén az Egyesült Államokat, Kínát és Oroszországot is súlyos aszály sújtotta, amely miatt kevesebb és rosszabb minőségű lett a világ gabona- és kukoricatermése. Mivel ezek az alapvető termékek az állattenyésztés és az élelmiszeripar számára is elengedhetetlenek, a következő hónapokban árrobbanás várható az élelmiszerárakban. Ehhez még társulhat az olaj árának emelkedése is, amely a szállítási költségeken vagy épp a fűtési kiadásokban éreztetheti hatását.
A jegybanknak a törvény szerint az infláció kordában tartása a feladata, de a gazdaság növekedésére is tekintettel kell lennie - ha az árak amúgy rendben vannak. Az inflációra és a növekedésre a forint árfolyama is hatással van, ezért az sem közömbös a jegybank számára. A forint jegyzése az ország kockázatosságát is leképezi, így az MNB a kockázati mutatókat is követi.
Kockázat
A magyar kockázatosságot a CDS mutató fejezi ki, ez egy olyan pénzügyi termék árát követi, amelyet azért vásárolhatnak a befektetők, hogy ne veszítsenek sokat, ha csődbe menne az adott ország. Ez a mutató idén év elején, amikor 320 forint fölött is járt az euró árfolyama, 750 pont környékén is volt, de szeptemberre már 375 pont környékére mérséklődött. Ez azt mutatja, hogy a befektetők már nem várnak el nagyon magas többlethozamot azért, hogy megvásárolják a magyar állampapírokat.
Ez a kedvező folyamat két fő okra vezethető vissza. Egyrészt Magyarország elkezdett tárgyalni a Nemzetközi Valutaalappal egy hitelkeretről, amely biztosítaná, hogy az ország akkor sem menne csődbe, ha a piacon nem jutna pénzhez. Az IMF-tárgyalás akkor változtathatna az ország kockázati megítélésén, ha a kormány ténylegesen megkötné a megállapodást, ha kudarccal végződne, vagy csak túlságosan elhúzódna a tárgyalási folyamat.
Másrészt segített Magyarországon, hogy az Európai Központi Bank és az amerikai Fed lazító lépéseket jelentett be. Az EKB vásárolni fog a bajba jutott uniós tagállamok állampapírjaiból, a Fed pedig havi legfeljebb 40 milliárd dollárt önt a piacra. A lépés ahhoz vezet, hogy a befektetők szívesebben vásárolják a kockázatosabb eszközöket, így a magyar papírokat is. Ez a piaci eufória viszont nem tart örökké, a görög államcsőd fenyegetése máris újra felütötte a fejét.