Baj lehet: egyre több az optimista

Egyre nagyobb arányban vannak az amerikai részvénypiac emelkedésében bízó befektetők, 2008 decembere óta nem volt hasonló optimizmusra példa. A túlzott pozícionáltság pedig sok esetben épp az ellenkező módon szokott hatni, ha túl sokan vannak egy oldalon, könnyen felborulhat a hajó. 2008-ban 22 százalékos esés következett be azután, hogy az emelkedésben bízók aránya ekkora szintet ütött, úgyhogy nem árt az óvatosság.

A határidős kereskedők rendkívül optimisták

Rendkívüli optimizmust sugároz a nettó pozícionáltság az S&P 500 e-mini határidős indexszel kereskedők körében. 2008 decemberében voltak legutoljára ekkora túlsúlyban azok, akik abban reménykedtek, hogy emelkedés lesz a tőzsdéken. Négy évvel ezelőtt viszont komoly zuhanás következett be a piacokon, 11 hét leforgása alatt mintegy 23 százalékot zuhant az S&P 500, és érte el a 2009 márciusában az ördögi 666 pont körüli mélypontját a benchmark. A mélyrepülést ugyanakkor szédületes emelkedés követte, de aki 2008 év végén nyitott pozícióval rendelkezett, annak biztosan volt néhány álmatlan éjszakája.

Amennyiben a fenti, 2008-as analógiából indulunk ki és arra számítunk, hogy hasonlóan zajlanak majd le most is az események, akkor 1100 pontig is visszazuhanhat az S&P 500.

Nettó pozícionáltság a határidős piacokon

A határidős piaci szereplők pozícionáltságáról minden héten közzéteszi adatait az amerikai határidős tőzsdei felügyelet, a Commodity Futures Trading Commission, vagy rövidebb nevén a CFTC. A szervezet különböző kategóriákba sorolja be a kereskedőket. A hangulat indikátorok elsősorban a spekulatív pozíciók áramlását, nagyságát, arányát szokták vizsgálni. Egyszerűen csak megnézik, mennyi kontraktust a short és mennyi a long állomány a spekulatív kereskedő körében, tehát mennyien vannak azok, akik emelkedésben bíznak és azok, akik a csökkenésben érdekeltek. Mivel a tőzsdéken az aktivitás változó, emiatt célszerű azt megvizsgálni, hogy a teljes nyitott pozícióállomány hány százaléka long, illetve short, és ezeknek elég csak a különbségét venni.

Érdemes észrevenni, hogy a 2011 negyedik negyedévében indult emelkedést a nettó short pozícionáltság is hajtotta, tehát inkább pesszimisták voltak a spekulánsok, a nyitott pozíciók arányában lényegesen több kereskedő bízott abban, hogy 2011 negyedik negyedévében további zuhanások jöhetnek. Ezzel szemben pont az ellenkezője történt, emelkedni kezdtek a piacok, feltehetően azért, mert amikor sokan bíznak abban, hogy bizonyos irányban elmozdulhatnak a tőzsdék, akkor általában már pozícióból beszélnek a szereplők, így lecsökken a partvonalon lévő pénz mennyisége.

2011-ben pedig a nyitott short ügyleteket az emelkedést látva vételi megbízásokkal voltak kénytelenek zárni a spekulánsok, ez viszont tovább hajtotta az emelkedést. Nem véletlenül szokták azt mondani, hogy a piac általában arra megy, amerre a legjobban "fáj" a befektetőknek.

A mostani magas "bullish" berendezkedésből épp mindennek az ellenkezője következhet, egyre kevesebb a puskapor, tehát nehezebb lesz tovább haladniuk a tőzsdéknek, kis túlzással már nem lesz, aki vásároljon. A túlzott pozícionáltság miatt könnyen előfordulhat, hogy a gyenge kezűeket kirázzák a különböző hírek, ezáltal zárják a nyitott long pozíciókat eladásokkal.

S&P 500 e-mini határidős index és a nettó pozícionáltság (%)

A részvényeknél is kezd átbillenni a mérleg

A New York-i tőzsde (NYSE Euronext) adatai szerint tendeciaszerűen csökkent a nyitott short pozíciók aránya az elmúlt fél évben, a legfrissebb számok alapján 2012 májusa óta nem volt ennyire alacsony az esésben bízók menyisége. A grafikon alapján hasonló kép rajzolódik ki, mint fentebb, azaz a shortok zárása itt is felfelé hajtotta az árakat. Extrém alacsonyan szintre ugyan még nem esett vissza shortmennyiség, de a csökkenő trend óvatosságra intő jel lehet. Ha drasztikusan lecsökkenne a shortosok aránya, az negatív jelzés a piacok számára, sokszor az emelkedés végét jelöli ki.

Érdemes észrevenni a grafikonon azt is, hogy a jelenlegi shortálllománynál volt már lényegesen alacsonyabb is pozícionáltság is idén, és ettől függetlenül emelkedni tudtak a piacok, ez a mutató sem tévedhetetlen tehát.

A kisbefektetők körében nincs határozott irány

Érdemes vetni egy pillantást még egy fontos hangulatindikátorra, az American Association of Individual Investors (AAII) felmérésére, melyben az egyéni befektetőket kérdeznek meg arról, hogy a következő hat hónapban mire számítanak a tőzsdéken. Mint a szentimentindikátorok többségét, ezt is extrém kilengések esetén lehet jól használni. A bikák és a medvék (bullish-bearish) közötti különbség esetén a nulla fölötti érték azt mutatja, hogy az emelkedésben bízók vannak többségben, míg a nulla alatti érték azt, hogy a befektetők pesszimisták a következő hat hónapra.

A nyáron tapasztalt optimizmus csökkent a piacokon az elmúlt hetek során, ettől függetlenül az S&P 500 tovább tudott emelkedni. A legfrissebb számok szerint a nyári szintek közelébe csúszott vissza a héten a bikák-medvék különbsége. Legutóbb viszont sem az S&P 500, sem a hangulatindikátor nem tudott már jelentősebben csökkenni.

Némi ellentmondást lehet felfedezni

A piaci pozícionáltság alapján látható, hogy vannak olyan felmérések, folyamatok, melyek szerint a befektetők kezdenek túlzottan optimistává válni. Ugyanakkor azt is ki lehet jelenteni, hogy extrém optimizmust vagy pesszimizmust nem lehet látni, sőt a kisbefektetők körében végzett felmérés szerint többnyire negatívan állnak hozzá a piacokhoz szereplők. A hangulatindikátorokat természetesen egyedül nem éri meg használni, érdemes a fundamentális elemzést, vagy a technikai elemzést (még jobb ha mindkettőt) segitségül hívni, de egy kereskedő, spekuláns eszköztárából semmiképpen sem hiányozhatnak a hangulatindikátorok.