67 milliót hagytak az asztalon az OTP menedzserek - Vagy mégsem?

Az elmúlt fél évben csaknem 400 millió forint értékben adtak el OTP részvényeket a Budapesti Értéktőzsdén a bank felsővezetői. Mindezt meglehetősen rossz időzítéssel tették, ugyanis ha vártak volna néhány hetet/hónapot, akkor összesen mintegy 67 millió forinttal több pénzt is kaphattak volna részvényeikért.A bennfentes vásárlások és eladások sok esetben jól jelzik előre, hogy egy-egy részvény árfolyama merre megy majd tovább a pillanatnyi szintről, azonban van néhány tényező, amit nem árt figyelembe venni, mielőtt ez alapján befektetési döntést hozunk.

4 391 forinton fejezték be kedden a kereskedést az OTP részvényei a Budapesti Értéktőzsde parkettjén. Ez olyan magasság, amilyet több mint egy éve, egészen pontosan 14 hónapja nem látott a bankpapír, így számos kis- és nagybefektető örvendezhet a folyamatok láttán.

Vannak azonban, akik részben vagy egészben kimaradtak a szárnyalásból, és érdekes módon a legnagyobb magyar bank felső vezetői között is szép számmal vannak olyanok, akik az elmúlt fél évben igen rossz időzítéssel adták el OTP részvényeiket.

Egy-egy tőzsdei társaság meghatározó felső vezetőinek mindig közzé kell tennie, ha munkaadójának részvényeit a tőzsdén adja-veszi. Az OTP hivatalos bejelentéseit alaposan átbogarászva kiderül, hogy az elmúlt fél évben egyetlen topmenedzser sem vásárolt a parketten OTP részvényeket, azonban 100 ezer darabnál is több részvényt értékesítettek, összesen mintegy 386 millió forint értékben.

OTP (napi)

Az ábrán a vezetők eladásainak időpontjait jelöltük

Az értékesítési árfolyamok utólag visszatekintve nem túl kedvezőek, hiszen a legjobban sikerült eladás is 4 120 forinton történt Erdei Tamás igazgatósági tag jóvoltából, a legrosszabbul sikerült tranzakciót pedig Pongrácz Antal alelnök követte el még júniusban, 3 414 forinton. Ezek az árfolyamok 6-22%-kal alacsonyabbak a keddi záró értéknél.

Alábbi összesítő táblázatunkból kiderül, hogy az OTP felsővezetői összesen mintegy 67 millió forinttal jártak volna jobban, ha nem lépik meg az elmúlt fél évben eszközölt eladási tranzakcióikat, hanem inkább kivárnak néhány hetet/hónapot és a keddi záróáron, vagy akörül értékesítik részvényeiket.

Korai lenne a káröröm

Mielőtt azonban kárörvendésbe kezdenénk, néhány dolgot érdemes leszögezni. Először is szerdán a kormány bejelentette, hogy mégsem felezi meg 2013-ban a bankadót, aminek hatására az OTP részvényei 8% feletti mínuszba kerültek, egészen a 4 000 forintos szintig zuhantak napon belül. Ha ezzel a 4 000 forintos árfolyammal számolunk, a fenti elméleti veszteség máris csak 27 millió forint az eddig emlegetett 67 millió helyett. Erdei Tamás értékesítése például 4 120 forinton már egészen jó döntésnek látszik, ha ezt az árfolyamot vesszük viszonyítási alapul.

Másodsorban fontos megemlíteni, hogy bár akadt a táblázatban szereplő menedzserek között olyan, aki az utolsó darabig eladta OTP részvényeit, egy részük tulajdonában maradt azért még bőven részvény az eladásuk után is, tehát részben mégis profitáltak a szárnyalásból.

Az sem elhanyagolandó szempont, hogy az OTP sok más tőzsdei társasághoz hasonlóan vezetői fizetéseinek nagy részét nem készpénzben, hanem OTP részvényekben adja. Ennek köszönhetően bizonyos fokig természetes, hogy a menedzserek időről időre hullámokban részvényeket kezdenek értékesíteni a piacon, hiszen szeretnék megérdemelt fizetésüket készpénzre váltani. Ilyen esetekben érthető, ha nem próbálnak meg arra spekulálni, hogy mikor megy feljebb vagy lejjebb az árfolyam, hanem egyszerűen értékesítenek, amikor szabaddá válik az út a tranzakciók előtt.

A bennfentes vásárlások/eladások egyébként nagyon fontos előrejelzői lehetnek annak, hogy egy-egy részvény árfolyama merre megy majd tovább az aktuális szintekről. A tradicionális tőzsdei bölcsesség azt tartja, hogy a menedzserek mindenkinél jobban ismerik saját cégüket, tudják, hogy hogyan alakul majd a bevétel és a profit, s ezért azt is tudják, hogy merre megy majd a részvények árfolyama. Nem véletlen, hogy a legtöbb tőzsdei guru figyelembe veszi befektetési döntéseinek meghozatalakor azt, hogy az adott társaság vezetői, bennfentesei adják, vagy veszik a részvényeket.

Mint a tőzsdén annyi minden mást, a bennfentes részvénytranzakciókat is csak korlátozottan érdemes azonban figyelembe venni befektetési döntéseink meghozatalakor. Ennek bizonyítására néhány szemléletes példát is gyűjtöttünk az elmúlt évekből.

Néha túl közelről nézik

Szabó László, a Concorde Alapkezelő igazgatósági elnöke, ismert magyar magánbefektető gyakran mesél előadásaiban egy történetet, mely szerint egy a MOL-nál dolgozó vezető ismerőse még a 2000-es évek közepén folyamatosan szapulta a társaságot, s többször is kifejtette véleményét, mely szerint a cég részvényei az általa tapasztalt fejetlenség és hatékonytalanság miatt emelkedésre esélytelenek.

Bárki joggal gondolhatta volna, hogy a MOL-t belülről jól ismerő vezető biztosan jól ítéli meg a vállalat kilátásait, de egyáltalán nem így volt. Az árfolyam a 2002-t 5 245 forinton, a 2007-et viszont már 24 495 forinton zárta, tehát csaknem megötszöröződött

Mindegy, hogy a történet valós eseményt idéz fel, vagy csak városi legenda, mert annyi bizonyos, hogy a vállalati vezetőkkel gyakran megesik, hogy nem látják a fától az erdőt egy nagy szervezetben: mindennapi munkájuk kihívásai elrejtik a szemük elől a vállalat jövőjét és a részvényárfolyamot ténylegesen befolyásoló tényezőket.

MOL (heti)

Nem tévedhetetlenek

Az élet számtalan esetben bizonyította be azt is, hogy a jövőt még maguk a vállalatvezetők sem képesek előre látni, számtalan esetben húzza keresztül a számításaikat előre nem látható, vagy nem várt esemény. Lazarovits Márk, a BÉT-en jegyzett Synergon egykori vezérigazgatója például 2007 szeptemberében 1700 forinton vásárolt ötezer darab részvényt. Bármely befektető joggal gondolhatta volna, hogy biztosan emelkedni fog a papír, de valójában nem így történt. A Synergon onnantól kezdve szinte folyamatosan zuhant, meg sem állt egészen kb. 200 forintig és jelenleg is alig van 400 forint felett az árfolyama. Számtalan olyan kellemetlen meglepetés érte közben a céget, melyre az időközben távozott vezérigazgató valószínűleg nem számított.

Synergon (heti)

Nem csak Magyarországról hozhatunk tévedésekre példát, az ismert amerikai ruhagyártó, a GAP 2007 júliusában kinevezett vezérigazgatója például csaknem félmilliárd forint értékben vásárolt a kinevezése után a cég részvényeiből 17 dollár környékén. Alig másfél évvel később azonban bekövetkezett a Lehman Brothers csőddel fémjelzett pénzügyi válság, s a GAP árfolyama 10 dollárig zuhant (igaz, jelenleg már 40 dollárnál jár). Nem ritka egyébként, hogy egy-egy frissen kinevezett vezérigazgató elköteleződése jeléül alaposan bevásárol újdonsült munkáltatója részvényeiből, ami nem kizárólag befektetési döntés, hanem a munkavállalók és a részvényesek felé tett gesztus is. Éppen ezért érdemes ennek megfelelően fenntartásokkal kezelni ezeket az eseteket.

Gap (NYSE)

Nem mindegy, mekkora a tét

Mielőtt befektetési döntést hoznánk egy-egy bennfentes tranzakció alapján, azt is érdemes végezetül figyelembe venni, hogy mekkora rizikót vállalt az adott bennfentes menedzser a végrehajtott ügylettel. Ha például valaki 100 darab részvényt adott el úgy, hogy még pihen a számláján további több millió darab, akkor nyilván semmi relevanciája nincs az arányaiban miniatűr eladásnak: nem valószínű, hogy egy közelgő zuhanást jelez előre ez a tranzakció. Ha ugyanakkor egy menedzsernek több százaléknyi tulajdonrésze van egy vállalatban és hirtelen a teljes pakettet értékesíti, az már felettébb gyanús.

Ugyanígy fontos információ az, hogy az adott menedzser saját vagyonához képest mekkora jelentőségű vásárlást/eladást hajt végre. Ha egy milliárdos vezető csak néhány millióért vásárol a cége papírjaiból, az semmit nem jelent, ha viszont valaki vagyona döntő részét hajlandó befektetni az általa kormányzott cégbe, az általában már komoly bizalmat ébreszt a befektetőkben.