Érdekes összeállítást készített az LPL Financial arról, hogy az utóbbi hetven évben az osztalékok, eredmények és értékeltségek változásai közül melyek befolyásolták leginkább a tőzsdei hozamokat. A vállalati eredmények alakulása a periódusok majdnem mindegyikében elsőszámú mozgatója volt a részvénypiacoknak, miközben az értékeltség (P/E alapú) több esetben sem tudta hozni a tőle elvárható helyes iránymutatást. A válság óta eltelt évekre ez hatványozottan igaz: a részvényárak mozgását soha nem látott mértékben befolyásolta az eredménydinamika alakulása (ami részben persze egy nagyon mély válságból való kilábalással természetesen együtt járó folyamat).
Akkor ez most mit jelent?
Nem biztos, hogy érdemes elvesznünk az árazási grafikonok és táblázatok rengetegében, inkább helyezzük a hangsúlyt a vállalati eredményekre. Ahol ugyanis átlag feletti növekedést találunk, ott nagyobb eséllyel tömhetjük meg a pénztárcánkat is. Márpedig a növekedésért folytatott hajsza az előttünk álló évben még dominánsabbá válhat. Hogy miért?
Mit kell tenni/venni?
A következő években a feltörekvő piacokon lehet majd a legnagyobb vállalati eredménybővüléssel találkozni, de a fejlett térségek közül az amerikai piac sem maradhat el sokkal. A nagyobb növekedést Amerika és India esetében is árazza már a piac, viszont Kína és Brazília még vonzó lehetőségekkel kecsegtet.
A BRIC országok közül egyértelműen az oroszok tűnnek a leggyengébbnek: bár az értékeltség nagyon alacsony (köszönhetően a jelentős országkockázatnak), növekedést nem igen lehet várni az országban. Mondhatnánk azt is, hogy ami Amerikának előny a nagy energiaforradalom kapcsán, az az oroszok számára inkább hátrányként csapódik le. Trendszerűen emelkedő olajár nélkül ugyanis az energia túlsúlyos orosz részvénysztori látványosan behal.
Akkor szemezgessünk az amerikai piacon!
Kedvező vállalati profitkilátások, az olcsó energia ígéretével kecsegtető palagáz és -olaj boom, valamint kiszámítható és a leginkább piacbarátnak tekinthető üzleti környezet. Mindez annak ellenére is az amerikai részvénypiac felé orientálhatja majd az előttünk álló években a befektetőket, hogy az S&P 500 részvényindex (legalábbis P/E alapon) már nem nevezhető olcsónak más régiókhoz képest. Összességében a tengerentúli piac alkalmasnak tűnik, hogy vonzó lehetőségekkel kecsegtető részvények után kutassunk.
Az általunk legfontosabbnak ítélt tényezők, amiket érdemes lehet a kiválasztási folyamat során alkalmazni, a következők:
Mi az a PEG ráta? A részvények mutatószámok segítségével történő relatív értékelésének egyik kedvelt eszköze az úgynevezett PEG ráta, mely a P/E alapú értékeltségi szint és eredménynövekedés hányadosát mutatja meg. Minél alacsonyabb PEG rátával forog egy részvény, az annál vonzóbbnak tekinthető a többiekhez képest. Hüvelykujjszabály szerint az 1-es érték mellett tekinthető megfelelően értékeltnek egy vállalat, felette már érdemes lehet óvatosnak lenni. A PEG ráta összehasonlíthatóvá teszi az eltérő növekedéssel bíró vállalatokat, így képes kiküszöbölni a P/E mutató egyik legnagyobb hiányosságát. Ettől persze még a PEG ráta sem lesz tévedhetetlen, hiszen a rendkívül alacsony növekedéssel bíró, de tisztes osztalékot fizető vállalatok esetében például félrevezető képet mutathat azok értékével kapcsolatban. |
Ezek a részvények lettek a befutók
Az alábbi grafikonon névvel kiemelt S&P 500 komponensek az általunk felállított kritériumok közel mindegyikét tudták teljesíteni. A kékkel jelölt részvények esetében bár a fundamentumok erősnek ígérkeznek, a technikai kép semleges, vagy inkább kedvezőtlen. Márpedig a kép akkor kerek, ha technikai szemmel is van fantázia a papírban, mely feltétel a pirossal kiemelt részvények esetében teljesül. Köztük találhatóak a Bank of America, a CVS Caremark, a Honeywell, a Mastercard, a News Corp, a Verizon és a Visa.
Fontos kiemelni, hogy az általunk elvégzett vizsgálatok nem terjedtek ki az említett részvények fundamentumainak részletes vizsgálatára. Úgynevezett top-down megközelítést használtunk, vagyis egy tágabb elképzelés felől tartottunk a részvénykiválasztás irányába.