Szemünk előtt zajlik a gázpiaci forradalom

Óriási fejlődési potenciál előtt áll a cseppfolyós földgáz piaca, melyben kiemelkedő szerepe van rendkívül olcsó amerikai gáznak, ami a technológiai újítások révén zúdul a piacra. Több szereplő is felismerte azt a lehetőséget, hogy a világ egyik végében olcsón meg lehet vásárolni a nyersanyagot, majd átalakítva, cseppfolyósítva tankerhajókon szállítva el lehet juttatni olyan helyre, ahol lényegesen drágábban el tudják adni. Cikksorozatunk első részében az energiapiac egyik legizgalmasabb szegmensének kialakulását, működését és a benne rejlő potenciált mutatjuk be.

A szemünk láttára drámai átalakulás zajlik az energiaszektorban, megfelelő befektetéssel a körülöttünk zajló folyamatokból pedig még profitálhatunk is. A változás alapját az amerikai piacra ömlő olcsó gáz teremti meg, hiszen olyan helyekről tudnak a vállalatok gázt a felszínre hozni az USA-ban, melyre korábban gondolni sem mertek volna, de más, földgázban gazdag országok, így például Katar is aktív szereplője a piacnak.

A technológiai innováció és az így megjelenő új készletek miatt úgy tűnik, tartós lesz a gázpiac átalakulása. Emiatt úgy döntött számos vállalat, hogy érdemes olyan helyen felszínre hozni a gázt, ahol rendkívül olcsó és sok van belőle, majd átalakítva, cseppfolyóssá téve a világ másik végébe elszállítani és ott profittal értékesíteni. A cseppfolyós földgázt előállító országok között újak jelenhetnek meg és komoly szerepet kaphatnak.

A kereslet oldaláról is élénkülés látható, hiszen számtalan ázsiai ország jelentős energiaimportra szorul, ezáltal érdeklődés is biztosított lehet a nyersanyag iránt. Nem tűnik ördöngösnek a fenti folyamat felismerése, de a társaságoknak jónéhány kihívással kell szembenézniük, számtalan kockázatot hordoz magában az üzletág. Nem számít olcsó beruházásnak a cseppfolyósító üzem létrehozása, az infrastruktúra kiépítése és a gáz átalakítása sem, sőt az sem árt, ha jelentős mennyiségű nyersanyag található a gyárak környezetében.

Mi is az LNG?

Az LNG (liquified natural gas) olyan földgáz, melyet mínusz 162 Celsius fokra hűtenek nagy nyomáson azért, hogy a gazdaságosan szállítható és tárolható legyen. A felszínre hozott légnemű gázt először megtisztítják, majd több fázisban cseppfolyósítják. A létrejövő földgáz a normál, légnemű változatnál jóval kisebb térfogatú, az egy százalékának a töredéke. Az LNG-t tankerhajókba pumpálják egy terminálon keresztül és a világ egyik végéről a másikra szállítják, ahol egy újabb terminál gondoskodik arról, hogy légneművé váljon az anyag, így a csővezetékbe pumpálva el lehet juttatatni a régiós disztribúciós központokba, később pedig a fogyasztókhoz. Érdemes kiemelni, hogy a végfelhasználók számára az LNG-ből származó földgáz már teljesen ugyanolyan, mint a "hagyományos" földgáz, az LNG a szállítás és tárolás forradalmasítása miatt lényeges.

A gáz eljutása a mezőtől cseppfolyósítva a felhasználóhoz

Az LNG előállítása rendkívül tőkeigényes, mivel szükség van megfelelő infrastruktúrára, szállítóeszközre, cseppfolyós földgázt tároló egységre is. Továbbá sokat segíthet egy exportterminálon, ha van a közelben egy nagyobb gázmező, vagy ki van építve a csővezetékrendszer, amin keresztül a gázt megkapja az üzem.

Hogyan néz ki jelenleg a világ LNG piaca?

A világ LNG-kínálatát legnagyobb mértékben Katar adja, de mellette Malajzia, Indonézia és Ausztrália is a legnagyobb exportőrök közé tartozik. Jelenleg leginkább a hagyományos módon felszínre hozható gázból gyártanak cseppfolyósat, de a palagáz miatt új szereplők jelenhetnek meg a piacon. A BP adatai szerint 2011-ben nagyjából 330 milliárd köbméter volt a cseppfolyós földgáz forgalma, melyből a 10 legnagyobb LNG exportőr 287 milliárd köbmétert értékesített. 2010-hez képest 10 százalékos növekedés volt tapasztalható a világpiacon, melynek jelentős részéért Katar volt felelős, hiszen 35 százalékkal növelte az exportot. 2011-ben a globális LNG forgalom 31 százalékát Katar tette ki.

Érdekesség, és rendkívül komoly kockázatot jelent Katar meghatározó pozíciója, mivel a hajói a Hormuzi-szoroson keresztül haladnak. Ha Irán az ellene bevezetett nemzetközi szankciók miatt blokád alá helyezné az átjárót, akkor nemcsak az olaj, hanem cseppfolyós földgáz piacát is jelentősen felkavarná, mivel a katari hajók nem jutnának el a fogadóterminálokhoz.

A Hormuzi-szoros és LNG terminálok (forrás: Bloomberg)

Kiugró szerepe van Japánnak az LNG piacon, mivel a fukushimai katasztrófa után leállította az ország az atomerőműveit, melyekből csupán 3-at indítottak újra. Japán LNG kereslete egy év leforgása alatt 15 százalékkal nőtt meg a sajnálatos események miatt a BP adatai szerint. Érdemes hozzátenni azt is, hogy a decemberben tartott japán választásokon nyertes Abe Shinzo atomenergia-párti, tehát akár az is előfordulhat idővel, hogy az energia iránti igényt az atomerőművek visszakapcsolásával elégítik ki.

A legnagyobb öt LNG exportőr és importőr egyaránt hatalmas szeletet hasít ki a globális piacból, a részesedésük 65-67 százalékot tett ki 2011-ben. A piac koncentráltsága egyfelől komoly lehetőséget teremthet azon vállalatoknak, amelyek képesek domináns pozíciót kiharcolni maguknak egyik vagy másik nagy exportőrnél vagy importőrnél. Másfelől viszont így a kínálati és keresleti oldal is renkdívül sérülékeny lehet, kis túlzással elég egyetlen ország vezetésének politikai döntése, hogy felborítsa az LNG-piacot.

Hatalmas árkülönbségek alakultak ki

Az LNG piac megélénkülése, illetve az ezt támogató tényezők a földgáz világpiaci árain is nyomot hagyott. 2008-ig a világ különböző pontjain a földgáz ára folyamatosan együtt mozgott és szinte egyhangúlag emelkedett, 2008-ban viszont megtört a trend, USA és a Kanada vált le a tendenciáról, mivel a palagáz forradalom elkezdte lefelé nyomni a helyi árakat.

Hatalmas árkülönbségek alakultak ki a különböző régiók között. Az ázsiai kereslet élénkülése miatt 18 dollár fölött is megfordult az importált gáz ára a térségben, miközben Amerikában a palagáz és az enyhe tél miatt 1,9 dollár körül járt az árfolyam. Ez az árkülönbség az, ami igazán komoly lökést adhat az LNG-piacnak, hiszen ilyen differenciába bőven beleférnek még a cseppfolyós földgáz előállításával és szállításával kapcsolatos extra költségek is.

Mi az a palagáz?

A palagáz (angol nevén: shale gas) olyan hagyományos gáz, ami talaj alatti pala képződmények apró üregeiben, csatornáiban, réseiben található. Az innovatív fejlesztések révén ma már könnyedén kibányászható a nyersanyag, leginkább hidraulikus repesztéssel. Az eljárás során először függőlegesen lefúrnak a talajba, majd horizontális irányba folytatják a fúrást. A kialakuló "lyukba" a csöveken keresztül különböző vegyi anyagokat juttatnak, amivel hajszálrepesztéseket végeznek a talajban. Ezután a kiszabaduló gázt pedig kivezetik, összegyűjtik. Ez a kitermelési módszer leginkább az USA-ban támogatta a gázkitermelés felfutását. Egy ilyen rendszer felépítése 20 millió dollár körüli összeget emészt fel, ugyanakkor problémát jelent, hogy gyors a kutak kiszáradás sebessége. A Post Carbon Institute kalkulációi szerint 24 hónapon belül az ötödére zuhan vissza a kutak teljesítménye.

Az LNG-vásárlóknak a földgázon kívül még fizetniük kell a gáz átalakításáért, a szállításáért és a nyersanyag légneművé tételéért is, ezeknek a tényezőknek mind meg kell jelennie az árban. Az alábbi ábrán az Oxford Institute for Energy Studies számai alapján összeálló költségstruktúra látható. A grafikon bemutatja, mennyibe kerül a Mexikói-öbölből Európába vagy Ázsiába elszállítani a cseppfolyós földgázt. A számításból látható, hogy akár 9,7 dollárért is megkaphatná egy ázsiai fogyasztó a földgázt, ha a Mexikói-öbölből szállítják a gázt, legalábbis a költségek alapján. Ahogy fentebb láttuk, a piaci ár a jelentős kereslet miatt ehhez a költségalapú árhoz képest vaskos prémiumot tartalmaz, amit a jó helyen és jó időben működő vállalatok zsebét gazdagíthatja.

Mik a fő tendenciák?

A cseppfolyósított földgáz iránti kereslet az elmúlt három évben 11 százalékkal nőtt évente, ami ötszöröse az olaj, míg négyszerese a hagyományos földgáz iránti kereslet bővülésének. A KBC Asset Management kalkulációi alapján a következő két évtizedben akár évente 7 százalékkal is bővülhet még az LNG piaca.

Az International Energy Agency (IEA) adatai alapján 2020-ra a világ teljes cseppfolyós földgáz iránti keresletének 75 százaléka származhat Ázsiából. Japán például a jelenlegi energiafelhasználásának 27 százalékát gázból fedezi, ami egyes kalkulációk szerint 2025-re 34 százalékra is hízhat. A feltörekvő országok közül pedig India és Kína lehet meghatározó a nyersanyagimport terén. Utóbbi 2006-ban vágott bele az LNG behozatalába, de 2020-ra szeretné jelentősen megemelni (évi 30 millió tonnára) az importot.

A kínálati oldal bővülése nem gyors folyamat, mivel tőkeigényes beruházás egy LNG üzem és a hozzá tartozó infrastruktúra kiépítése, ráadásul több év is kell a projektek végrehajtásához. A KBC Asset Management számításai szerint az LNG kínálatának növekedése jelentősen elmaradhat a kereslet bővülésének ütemétől. A 2011-es 243 millió tonnás forgalom 249 millió tonnára nőhet 2012-ben, míg ez a szám 2013-ra akár 264 millió tonnát is elérheti.

Országokra lebontva továbbra is Katar lehet a legmeghatározóbb szereplő, hiszen a világ harmadik legnagyobb gázvagyonával rendelkezik és olyan szerencsés helyzetben van, hogy a világ legnagyobb egybefüggő gázmezője (North Dome) is a területén fekszik.

Hatalmas gázvagyonnal rendelkezik még Irán és Oroszország is, de egyelőre az LNG piacán még nem számítanak komoly szereplőnek. Oroszország ugyan felismerte a cseppfolyós földgáz jelentőségét, de egyelőre nincs jelentősebb pozíciója a szegmensben, és inkább gázvezetéken keresztül juttatja el a nyersanyagot a felhasználókhoz. Irán pedig az ellene bevezetett szankciók miatt vélhetően jó ideig nem is lesz meghatározó szereplő a piacon.

A feltörekvő LNG szereplők előtt sok a kihívás

2015-től átalakulhat az LNG kínálati oldala, számos új projektet jelentettek már be eddig is a vállalatok főként Ausztráliában, Kelet-Afrikában és Észak-Amerikában. A világ negyedik legnagyobb cseppfolyós földgázexportőre, Ausztrália a következő néhány évben akár évi 60 millió tonnával megnövelheti jelenlegi exportkapacitását, 2020-ra pedig további 20 millió tonna jöhet a kontinens méretű országról a világpiacra a KBC Asset Management adatai alapján.

Az USA rendkívül jó helyzetben van, mivel fejlett infrastruktúrával (kiterjedt csővezetékrendszerrel) rendelkezik, ráadásul a palagáz forradalma miatt nagy mennyiségben olcsón juthat hozzá a nyersanyaghoz. Jelenleg viszont még nagyobb mennyiségben nem tud LNG-t exportálni egyik cég sem, 2015-től a Cheniere Energy-hez tartozó Sabine Pass terminál lesz az első, melyből megindulhat hajókon a cseppfolyós földgázexport. A Cheniere Energy egysége évi 16 millió tonna LNG kivitelére lesz képes ebből a terminálból a jelenlegi tervek szerint. 2017-2018-tól viszont több vállalat is elkezdheti az exportot az USA-ban, az Oxford Institute for Enegy Studies adatai szerint akár évi 79 millió tonnával is nőhet a kapacitás 5-6 év múlva.

Világháborús törvény akadályozza a piacot

Eredetileg az USA-ban arra készültek, hogy gázimportra szorul majd az ország, emiatt pedig LNG tankerhajót fogadó terminálokat építettek. De mint azt láttuk, 2008-ban drasztikusan elváltak a régiók közötti gázárak, javarészben a hirtelen jött amerikai palagázbőségből fakadóan, ami miatt pedig már nem érte meg az importüzemeket megépíteni, működtetni. A Cheniere Energy ezért elkezdte átépíteni az egységeit. További gondot jelent az USA-ban, hogy rendkívül sok időt igényel, amíg megszerzik a vállalatok az exportengedélyeket, több hatóságnál is bizonyítani kell az üzemek létjogosultságát. E mögött az áll, hogy 1938-ban hoztak egy törvényt az USA-ban, mely megtiltotta a szénhidrogének exportját, mivel nem akarta USA energiaforráshoz juttatni a hitleri Németországot, az jogszabály viszont még a mai napig akadályozza az energiaexportot.

Cseppfolyós földgázt tároló létesítmény Barcelonában

Kanada sem panaszkodhat a gázmezőket illetően, több cég is azon dolgozik, hogy földgázt exportálhasson elsősorban Ázsiába. Az USA felé irányuló kanadai gáz mennyisége a palagáz forradalom révén jelentősen lecsökkent, így új útvonalat és új vevőt kell az országnak keresnie. A nyugati parton lévő British Columbia tartományban több projekt is fut, de az a probléma ezekkel a beruházásokkal, hogy komoly infrastrukturális fejlesztéseket is igényelnek, emiatt magasabb költséggel kell számolni, mint az USA-ban.

Nem mindenkinek tetszik a földgázexport

Az amerikai energiaügyi minisztérium december elején kiadott egy tanulmányt, melyben kiemelték, hogy összgazdasági szinten megéri a földgázt exportálni. Ugyanakkor több vállalati vezető is felháborodott az elemzés miatt, mert úgy vélik, sokkal jobb, ha nem viszik ki a nyersanyagot, hanem az amerikai iparban használják ki az olcsóságát. A termékei egy részéhez jelentős mennyiségű földgázt felhasználó Dow Chemical vezérigazgatója például élesen támadta a tanulmányt és az abban felhasznált adatokat, ami részben érthető is, hiszen a vállalat költségei megnőhetnek, ha az LNG exportja révén kiegyenlítődnek a gázárak.

Az LNG iránt egyre növekvő keresletet elméletileg idővel Ausztráliából és Kelet-Afrikából is ki lehetne elégíteni, bár fontos beruházásokat kell még végrehajtani. Kelet-Afrikában több nemzetközi olajcég is megvetette a lábát, olyanok, mint az Exxon Mobil, az ENI, a Statoil, vagy az Anadarko Petroleum. Néhány évnek kell még viszont eltelnie ahhoz, hogy meghatározó szereplőkké válhassanak a gazdag gázmezők ellenére is a kelet-afrikai országok.

A nagy átalakulás

Mindezt összefoglalva látható, komoly átalakulásnak lehetünk tehát szemtanúi a gázpiacon. A technológiai újítások révén számtalan gázmező kitermelése gazdaságossá vált. A földgáz cseppfolyóssá alakítása nem új keletű dolog, de a régiós gázárak közötti különbség miatt megéri a befektetőknek export terminálokat, speciális hajókat, infrastruktúrát építeni. Az atomenergia háttérbe szorulása is fontos szereppel bír a folyamatban, illetve a feltörekvő országok növekvő energiaéhsége. Ezek együttese teszi lehetővé az LNG előretörését és a gázpiac transzformációját.

A befektetőknek ugyanakkor nem szabad elfelejtkezniük a kockázatokról és veszélyekről sem. Összegyűjtöttünk néhány fontosabb motívumot, melyek befolyásolhatják az LNG piacát:

• A legnagyobb piaci szereplő országok energiapolitikájának változása komoly kockázatot jelenthet kereslet és kínálat oldalon is.
  
• A Hormuzi-szoros tartós lezárása alaposan felforgathatná a gázpiacot.
  
• USA viszonya a földgázexporthoz is fontos tényező lehet, egyelőre számtalan vállalat vár az engedélyekre, de már most sokan ellenzik a nyersanyag kivitelét.
  
• Japán viszonya az atomenergiához is változhat.

Az átalakulási folyamatból több vállalat kiveszi már most is a részét, és minden bizonnyal a számos befektetőt fog még vonzani a gázpiac. Jelenleg az iparágban meghatározó szereplőnek a nagyobb olaj és a gázipari cégek számítanak, mint például a Royal Dutch Shell, BG Group, vagy a Total, de állami olaj és gázvállalatok is megtalálhatók a listában.

Az ellátási láncban olyan kisebb vállalatok is teret tudnak nyerni, mint az energiaipar egyik vezető projekt menedzsment cége, a Technip, vagy a földfelszín alatti geológiai adatok gyűjtésével, értelmezésével foglalkozó Fugro, illetőleg a hatalmas eszközöket, gyárelemeket vízen szállítmányozó Dockwise. Komoly jövő előtt állhat a Cheniere Energy is, ami egyelőre az egyetlen exportengedéllyel rendelkező társaság az USA-ban, akinek jelentősebb exportkapacitása lesz belátható időn belül.

Következő cikkünkben számolunk majd be arról, mely vállalatok vannak jelenleg a legjobb pozícióban, kik azok, akik a nagy nyertesei lehetnek a folyamatoknak.